Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-01 / 18. szám

Mi vagyunk erre élő példa. Azt mondják a helyzetünket közelebbről ismerők, hogy ha nálunk a tagosítás ezelőtt 8 — 23 év között hajtatott volna végre, egyházunk a már elébb is létezett birtokán s azon túl, mi a lelkész- s tanítónak legelöilletményül törvényesen kijár, hihetőleg egy talpalatnyi földnek se leendett birtokosává; mert, bár imitt-amott egyes egyháztagok kebelében szendergett is afféle „pium desiderium," hogy mennyire szép és dicső lenne az egyházi állapotok jövendő biztonságáról akkép gondoskodni, mint egynémely szomszéd gyülekezetben (név szerint; a hőnyiben) látható, hol az egyház közbirtokos tagjai közösből kiadott 200 holdnyi földdel biztosították egyházunk jövőjét bármely oldalról fenyegethető válság ellen: de nem volt szelíden bátor hangadó, köztekintélyü s hitelű egyéniség, ki a szendergő lelkesedést életre költeni, s a jobbak és nemesb gondolkodásnak egyesítése által azt helyesen irányozni birta volna. Ugy látszik első tekintetre, mintha e mondásban a lelkész ellen foglaltatnék terhelő vád: pedig valóban nem az, — legalább nem olyan, mely súlyával egyedül ö reá akarna nehézkedni. Ugy ismerem e sorok íróját, mint én magamat, ki valamikor a jelölt időbeni lelkészt az ellene emelt vádak ellenében szinte egyedül maga védte : s már csak ennélfogva sem tehető föl, hogy ellene most elhunyta után csak a maga szájából átvett vádnak fölhozásával is egyénileg véteni akarna. De, midőn „amicus Aristoteles, amicus Plató, sed magis amica veritas," valljuk meg az igazat s valót. A lelkészi nagytiszt, és tiszt, karnak vidékünkön —• nem tudom : másutt is-e — az volt elejétől fogva általában megállapodott előítéletes véleménye, hogy a mi közbirtokos tagokból álló gyülekezetben kivihető, az volt — jobbágy tagokból álló egyházban kivihetlen, azaz: az egyház jövendőjét állandó földalapitványnyal biztosítani csak „intelligens" közbirtokosok között lehet, — a volt — jobbágy községekbeli egyházak pedig saját érdekök helyes fölfogására képtelenek levén, ezekkel boldogulni lehetlen, — közöttök ilyesmit megkisérleni is haszontalan. — Osztozott e véleményben tisztes emlékezetű lelkészünk is, — s ily vélemény mellett természetesen nem vetendette kezét a kísérlet kétes eredményű kockájára. Megengedem én, hogy e véleménynek „1848 előtt" volt alapja: de „184=8 után" kis hitüségnek tartom nem venni számba, miszerint „mindenek lehetségesek a hívőknek." — Mégis, se kárhoztassunk, se csodálkozzunk. A tisztelt olvasó már sejtheti az eddigiekből, hol vette magát a tagosításkor megnagyobbodott egyházi földbirtokunk ? de legyen türelmes helyzetünk fejlődési menetét tovább kisérni még becses figyelmével. Magának a nt. egyházmegyének nézetei sem szárnyalták túl a lelkészi kar véleményét. Tudni illik — ha jól emlékezem: 1857-ben —- bizottmányt nevezett ki, mely tagosítások alkalmára megbízatott „kérés, előterjesztés és becsületes egyesség utján, az illető lelkész közremunkálásával, oda hatni, hogy az egyházi javak szaporittassanak, — kötelességökké tétetvén az egyes egyházi lelkészeknek a bizottmányi tagokat a tagositási egyezkedés kitűzött határnapjáról kellő időben értesíteni." — Menten minden legkisebb gáncsoskodási viszketegtöl látni való mindjárt egy futó rátekintéssel, hogy ez intézkedés is, figyelmen kivül hagyva az egyház tagjait, egyenesen a volt-földes urakra volt irányozva, -- azokat kelle kérni, — azoknál előterjesztéseket tenni s azokkal egyezkedni becsületesen, — arra senki se mert gondolni, hogy : az egyházak tagjai is tehetnek már saját egyházi jobb lótokért valamit, miután 1848 őket is szabad földtulajdonosokká tette, — s miután ugyanez által a jobbágyi k i s k o r ú s á g a 1 ó 1 n a g y o b b részint fölmentettek, hozzá j ok is illikmár egyházukért férfiasan szabadon cseleke dn i. Parázsba takart gesztenyének látszott ez, melyet valamint körmeiket megégéstöl féltő lelkészeinknek, úgy a bizottmány jeles és derék tagjainak sem volt nagy kedvök kikaparni. Maradt minden a korábbi lábon, — a legfőbb dicsekedés tárgya a lehetett, ha az egyházi birtok közel és alkalmas helyen adatott ki. — A további remény iránya még mindig „inkább ki — mint be-felé fordíttatott: pedig csak bel erőn alapul a teljes függetlenség, — s mindig iszonyú csalódás küleröre támaszkodva akarni ingatlanul megállni. Jaj az embertestnek, ha magán kivül gyámbotokra kell kénytelenül támaszkodnia! Ily állapot: a koldusé. — Egy helyet tudunk közelből felmutatni, hol a megyei hatóság erélyes közvetítése folytán a földes úri kegyadomány mellett a nép is adott közösből iskolai célra. Ez a hely : Nagy-Igmánd. Azonban — hogy a honnét ki indultunk, ugyanoda térjünk vissza — a fönebb e cikk elején említett sok változás között egyházunk is nevezetes fordulatnak lett színhelyévé. Elhunyt lelkésze helyébe, ezelőtt 7 évvel, újat kelle választania, s a tagositási ügynek egyházi szempontból szerencséjére azt választá, ki elébbi szolgálata helyén — közbirtokos községben ugyan — már tényleg megbizonyította, hogyan lehet, felsőbb befolyás nélkül, Ábrahámnak a holt göröngyből is fiakat támasztani; — mert ha azon községben tagosításkor az egyház javára állandóan biztos földalapitvány nem adatik: ma már bizonynyal egyik vagy másik szomszéd gyülekezethez leányositva kesereghetne hajdani fénye omladékai fölött. — Talán azon gyanú sem egészen alaptalan, hogy a választók egy részének szemei előtt épen ez a cél lebegett főkép, hogy legyen közöttök, ki élőkre állva kegyes óhajaikat valósitni szívvel lélekkel törekedjék. A választás, maga magát igazolván, célszerűnek bizonyult be az eredmény által. Ugyanis; a beállott új lelkész, kinek a nervus rerum gerendarum hatalmas horderejére nézve gyermekkora óta elég alkalma volt saját gyengesége körülményei között magát tájékozni, meg levén már korábban győződve arról, hogy az egyházak szilárd s virágzó fenállhatásának •— az anyag és szellem kölcsönös egymásra hatásánál fogva — legbiztosabb alapja a fekvő érték: mint a clericalis hatalomnak is, egymásba vágó tömör szerkezete mellett, századok óta legerősb védbástyája a nagy terjedelmű ingatlan vagyon, — de a gyülekezete néhány lelkesb tagjának