Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-01 / 18. szám

Egyik a jegyzőkönyv 99. pontja a kros élőtökéből be­gyült és begyülendö pénz hová fordításáról: Erre nézve a vélemény ezekben öszpontosult: Minthogy az élőtöké, nevének megfelelőleg, fordít­tassák évenként, rendeltetésének megfelelőiem az 1200 frt püspöki fizetéspótlék fedezésére, és szegény ekklézsiák, tömplorn, iskolaház épitésbeli segélyezésére — és pedig minthogy minden egyházraegyében vannak ilyen segélye­zést igénylő szegény ekklézsiák: 1. Minden egyházmegyében begyült összegből sza­kittassék ki a püspöki fizetéspótlékból eddig is általa fizetett összeg, és adassék be e célra. Az ezenfelüli összegnek: 2. Egyik hasonfeléről rendelkezzék az egyházmegye, és a megállapítandó szabályok értelmében, adjanak ki tüs­tént a begyülés után, a kebelében segélyt legnagyobb mér­tékben igénylő szegény ekklézsiák részére — a hová és mily arányban fordításról jelentést tévén. 3. A másik hasonfeléröl rendelkezzék a főt. közzsinat a mit. egyházi főtanácsosai egyetértőleg, hol az egész anya­szentegyház bármily részében a kijelölt cél tekintetéből a segély bölcs belátása szerint legsürgösb. E kros élő tőke igen igen üdvös intézmény; de, fáj­dalom, épen magokat értelmesbnek tartó hitfeleink között, sok az ellene. Vajha felsőbb testületeink bölcsesége elta­lálná a felhasználás azon módját, mely a kétkedőket meg­győzné, a szükkeblüeket megtérítené! Talán a templom és isk. ház építésen kívül, a fontosabb helyeken, a szegényebb isk. tanitók is lehetnének évenkint segélyezendők, s a fek­vésüknél fogva alkalmasb desolata ekklézsiákban is állapít­tathatnék vagy egy inissionarius papság és isk. tanítóság, több ilyeneknek öszpontositott jövedelme évenkint e töké­ből is valamivel pótoltatván. A másik megállapított vélemény a 17-ik jegyzőköny­vi pont az egyházmegyék uj osztályozásáról. Minthogy egyházmegyénk, egyetlen leány ekklézsia kivételével, egészen maros-székben határozódik, s min­den e szék kebelében fekvő ekklézsiákat magában foglal, magára nézve az ujjilást nemcsak, hogy célirányos­nak nem, söt épen károsnak látná. — Más egyház­megyékről pedig, ha föld abroszon látta is topográfiái fek­vésűket, nem levén természeti helyi ismerete, nem érzi ma­gát képesnek illetékesen szólhatni, e tárgyban az illető egyházmegyéket véli kihallgatandónak, kik elégséges hely­ismerettel bírván egyedül véleményezhetnek helyesen. A többi tárgyakban a vélemény ámbár nincs véglege­sen megállapítva, mindazáltal legyen szabad a bizottmánynyá alakult délutáni ülésben a nevezetesb pontok körül felme­rült fontosabb eszméket előlegesen is felemlíteni: A főt. köz. zsinat jegyző könyve 28. pont, a patronu­sok és jogaikról. E kényes és szövevényes ügygyei minden oldalról megismerkedtünk a t. t. esperesünk által adott vélemény-ja­vaslatbóL Köztetszést nyert a javaslat azon pontja, melyben kimondatik, hogy valamint eleitől fogva a pátronusi intéz­mény anyaszentegyházunk fennállásának legerősebb osz­lopa, elömentének leghatósabb emeltyűje volt, ugy ennek­utána is szükséges és hasznos s kegyeletes tisztelettel fen­tartandó. — Valamint általánosan helyeseltetett az is, hogy a 15 kalongyás pátronusok, kik a több fizetéssel, ugy szólva, csak az ekklézsiai közterhektől váltják meg mago­kat, de mindent össze véve kevéssel vagy semmivel sem hordoznak több terhet, mint a rendes közbéradó gazdák, a pap s isk. tanító választásokban, mint eddig, ugy ezután is, egyegy szózattal folyhassanak be, de a többet fizetők annyi szózatot nyerjenek, a hányszor 15 halangyát vagy ahhoz hason értekü egyebeket fizetnek. Közhelyeslést nyert azon vélemény is, mi szerint, mulhatlanul szükséges volna a pátronusi jogokat nemcsak a pap és isk. tanító választásra nézve, hanem egyéb tekintet­ben is szabályozni, még pedig oly formán, hogy valamikép a 15 kalongyás pátronusok, a presbyteriumróli alapszabá­lyokban, saját ekklézsiáik állendó presbytereinek törvénye­síttettek, — azon módon állíttatnék meg egy nagyobb meny­nyiség, mint minimum, melylyel kik be folynak az egyház fentartására, azok neveztetnének nemcsak ekklézsiáik, ha­nem az egyházmegye patronussainak, s mint illyenek len­nének az egyházmegyei tanács és r. zsinat rendes állandó tagjai, — hasoulólag egy még nagyobb megállított meny­nyiséget évenkint egyházi célokra szentelők, ruháztatná­nak fel az erdélyi ref. anyaszentegyház pátronusa diszes nevezetével, s mint pátronusok csak is ezek lennének a mélt. egyházi főtanács gyűlésének tagjai s egyszersmind tiszteltetnének meg a főt. közzsinat tagságával. A pátro­nusi jogok ilyenforma szabályozása igen fontos és szük­séges előlépés lenne az egyházi felsőbb testületek szerve­zéséhez ! A főt. közzsinat jegyzökönyve 92. pont, a közzsina­ton a közigazgatási és törvénykezési tárgyak külön válasz­tásáról vagyis közzsinati törvényszék alkotásáról: E tárgy a mult évben is ki volt küldve, akkor egy­házmegyénk ez ügyet, mint azzal szorosan egybefüggöt, anyaszentegyházunk felsőbb testületei szervezésével egy­szerre véleményezte tárgyaltatni. Azonban jelenleg túl­súlyra emelkedett azon meggyőződés, miszerint, valamint anyaszentegyházunk felsőbb testületei mostani szervezete nem egyszerre állolt elő, ugy a szükséges átalakítás is keve­sebb rázkodlatással történhetik meg részenkint, rendre. Közhelyeslésben részesült t. t. esperesünk azon vé­leménye, hogy a közigazgatási ügyek lefolytával tekintes­sék a közzsinat bevégzettnek, és a közzsinat tagjai közül választassák ?ff bírósági tag, kik hátramaradván, illő nap­díj mellett, lássák el a peres ügyeket, ugyan azon napdíj­ban részesülvén a több t. t. esperes és jegyző urak is, mig a saját egyházmegyéikből felvitt pereket referálják. E nap­díj pedig fizettetnék a válóperek díjaiból. Azonban ehhez kapcsolásra érdemesittetett azon véle­mény is, hogy ez által csak akkor lehet a kivánt cél elérve, ha a főt. közzsinat canonainkkal nem egyező történetes szervezete, a 93. canonban megirt egyedül törvényes és evangyéliumszerü alapra visszahelyeztetik. Valóban derék eldödink a 93. canonban, oly bölcsen szervezték a közzsinatot, hogy néhány szó változtatással a 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom