Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-05-01 / 18. szám
Egyik a jegyzőkönyv 99. pontja a kros élőtökéből begyült és begyülendö pénz hová fordításáról: Erre nézve a vélemény ezekben öszpontosult: Minthogy az élőtöké, nevének megfelelőleg, fordíttassák évenként, rendeltetésének megfelelőiem az 1200 frt püspöki fizetéspótlék fedezésére, és szegény ekklézsiák, tömplorn, iskolaház épitésbeli segélyezésére — és pedig minthogy minden egyházraegyében vannak ilyen segélyezést igénylő szegény ekklézsiák: 1. Minden egyházmegyében begyült összegből szakittassék ki a püspöki fizetéspótlékból eddig is általa fizetett összeg, és adassék be e célra. Az ezenfelüli összegnek: 2. Egyik hasonfeléről rendelkezzék az egyházmegye, és a megállapítandó szabályok értelmében, adjanak ki tüstént a begyülés után, a kebelében segélyt legnagyobb mértékben igénylő szegény ekklézsiák részére — a hová és mily arányban fordításról jelentést tévén. 3. A másik hasonfeléröl rendelkezzék a főt. közzsinat a mit. egyházi főtanácsosai egyetértőleg, hol az egész anyaszentegyház bármily részében a kijelölt cél tekintetéből a segély bölcs belátása szerint legsürgösb. E kros élő tőke igen igen üdvös intézmény; de, fájdalom, épen magokat értelmesbnek tartó hitfeleink között, sok az ellene. Vajha felsőbb testületeink bölcsesége eltalálná a felhasználás azon módját, mely a kétkedőket meggyőzné, a szükkeblüeket megtérítené! Talán a templom és isk. ház építésen kívül, a fontosabb helyeken, a szegényebb isk. tanitók is lehetnének évenkint segélyezendők, s a fekvésüknél fogva alkalmasb desolata ekklézsiákban is állapíttathatnék vagy egy inissionarius papság és isk. tanítóság, több ilyeneknek öszpontositott jövedelme évenkint e tökéből is valamivel pótoltatván. A másik megállapított vélemény a 17-ik jegyzőkönyvi pont az egyházmegyék uj osztályozásáról. Minthogy egyházmegyénk, egyetlen leány ekklézsia kivételével, egészen maros-székben határozódik, s minden e szék kebelében fekvő ekklézsiákat magában foglal, magára nézve az ujjilást nemcsak, hogy célirányosnak nem, söt épen károsnak látná. — Más egyházmegyékről pedig, ha föld abroszon látta is topográfiái fekvésűket, nem levén természeti helyi ismerete, nem érzi magát képesnek illetékesen szólhatni, e tárgyban az illető egyházmegyéket véli kihallgatandónak, kik elégséges helyismerettel bírván egyedül véleményezhetnek helyesen. A többi tárgyakban a vélemény ámbár nincs véglegesen megállapítva, mindazáltal legyen szabad a bizottmánynyá alakult délutáni ülésben a nevezetesb pontok körül felmerült fontosabb eszméket előlegesen is felemlíteni: A főt. köz. zsinat jegyző könyve 28. pont, a patronusok és jogaikról. E kényes és szövevényes ügygyei minden oldalról megismerkedtünk a t. t. esperesünk által adott vélemény-javaslatbóL Köztetszést nyert a javaslat azon pontja, melyben kimondatik, hogy valamint eleitől fogva a pátronusi intézmény anyaszentegyházunk fennállásának legerősebb oszlopa, elömentének leghatósabb emeltyűje volt, ugy ennekutána is szükséges és hasznos s kegyeletes tisztelettel fentartandó. — Valamint általánosan helyeseltetett az is, hogy a 15 kalongyás pátronusok, kik a több fizetéssel, ugy szólva, csak az ekklézsiai közterhektől váltják meg magokat, de mindent össze véve kevéssel vagy semmivel sem hordoznak több terhet, mint a rendes közbéradó gazdák, a pap s isk. tanító választásokban, mint eddig, ugy ezután is, egyegy szózattal folyhassanak be, de a többet fizetők annyi szózatot nyerjenek, a hányszor 15 halangyát vagy ahhoz hason értekü egyebeket fizetnek. Közhelyeslést nyert azon vélemény is, mi szerint, mulhatlanul szükséges volna a pátronusi jogokat nemcsak a pap és isk. tanító választásra nézve, hanem egyéb tekintetben is szabályozni, még pedig oly formán, hogy valamikép a 15 kalongyás pátronusok, a presbyteriumróli alapszabályokban, saját ekklézsiáik állendó presbytereinek törvényesíttettek, — azon módon állíttatnék meg egy nagyobb menynyiség, mint minimum, melylyel kik be folynak az egyház fentartására, azok neveztetnének nemcsak ekklézsiáik, hanem az egyházmegye patronussainak, s mint illyenek lennének az egyházmegyei tanács és r. zsinat rendes állandó tagjai, — hasoulólag egy még nagyobb megállított menynyiséget évenkint egyházi célokra szentelők, ruháztatnának fel az erdélyi ref. anyaszentegyház pátronusa diszes nevezetével, s mint pátronusok csak is ezek lennének a mélt. egyházi főtanács gyűlésének tagjai s egyszersmind tiszteltetnének meg a főt. közzsinat tagságával. A pátronusi jogok ilyenforma szabályozása igen fontos és szükséges előlépés lenne az egyházi felsőbb testületek szervezéséhez ! A főt. közzsinat jegyzökönyve 92. pont, a közzsinaton a közigazgatási és törvénykezési tárgyak külön választásáról vagyis közzsinati törvényszék alkotásáról: E tárgy a mult évben is ki volt küldve, akkor egyházmegyénk ez ügyet, mint azzal szorosan egybefüggöt, anyaszentegyházunk felsőbb testületei szervezésével egyszerre véleményezte tárgyaltatni. Azonban jelenleg túlsúlyra emelkedett azon meggyőződés, miszerint, valamint anyaszentegyházunk felsőbb testületei mostani szervezete nem egyszerre állolt elő, ugy a szükséges átalakítás is kevesebb rázkodlatással történhetik meg részenkint, rendre. Közhelyeslésben részesült t. t. esperesünk azon véleménye, hogy a közigazgatási ügyek lefolytával tekintessék a közzsinat bevégzettnek, és a közzsinat tagjai közül választassák ?ff bírósági tag, kik hátramaradván, illő napdíj mellett, lássák el a peres ügyeket, ugyan azon napdíjban részesülvén a több t. t. esperes és jegyző urak is, mig a saját egyházmegyéikből felvitt pereket referálják. E napdíj pedig fizettetnék a válóperek díjaiból. Azonban ehhez kapcsolásra érdemesittetett azon vélemény is, hogy ez által csak akkor lehet a kivánt cél elérve, ha a főt. közzsinat canonainkkal nem egyező történetes szervezete, a 93. canonban megirt egyedül törvényes és evangyéliumszerü alapra visszahelyeztetik. Valóban derék eldödink a 93. canonban, oly bölcsen szervezték a közzsinatot, hogy néhány szó változtatással a 36