Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-01 / 18. szám

resség eddigi szokása szerint — félév legyen. — A pol­gári hatóságok házasságra vonatkozó rendeletei változván, ezeknek megszerzése a lelkészre bízatván, ez utasításból kihagyassanak. A 18. lap 14. pontjának első része, mely igy szól: A mely plébános megtagadja az evangélikusoktól a harangozást, az evang. pap is tagadja meg amannak hívei­től" általánosan roszaltatott és a harangozás elrendeltetni véleményeztetett. — A földadót illetőleg gyarlónak találta­tolt a fogalmazás : „Ha a földadót szíves jóakaratából nem vállalja magára a gyülekezet, azért híveivel ne perleked­jék." E helyett egyszerűen kimondatott, hogy a föld­adót a gyülekezet, mint tulajdonos, köteles fizetni. — Az egyház tőkéi ne csak takarékpénztáraknak, de első helyen betáblázás mellett egyeseknek is kiadathassa­nak. A 23. lap 7. pontjából ,,a tánc" mint még nem illet­len dolog kihagyassék. — Ugyanazon lap 9. és következő pontjai, mint a címnek meg nem felelök, más cím alá soroz­tassanak. — A tizenkettedik szakasz első pontjából, mely a pap kötelességeiről felsösége iránt szól, a „helyi" szó, nem lévén felsőbb hatósága, csak elnöktársa a lelkésznek, a helyi felügyelő, kihagyassék. 3. A tisztújítást illetőleg, mely a nyomtatvány­ban 6 évre akar emeltetni, az addig is divatozó 3 éves res­tauratio fentartandónak véleményeztetett, s ez minden tisz­teletbeli hivatalnokra, kivéve a superintendensi, kerületi és egyetemes felügyelöket, szorosan alkalmaztassak. 4. Az esperesre nézve azon kitétel: „Az espe­res, egyházmegyéjében a püspök helyettese lévén" elvette­tett, mivelhogy nem helyettesítés, hanem megyéjének önálló igazgatása annak tiszte. — Az esperesi látogatás, mint üd­vös intézkedés, ne váratlanul, hanem hivatalos híradás után tétessék. 5. Nem látja az esperesség, mért kelljen a már meg­honosult „lelkész, segédlelkész, körlelkész, superintendens" helyett „pap, segédpap, körpap, püspök," — „felügyelő" helyett „ügyelőt" használni. A „bérmálás" szó pedig, mint úgy sem magyar, a confirmalíó nevezetét nem pótolja, s azon­felül, még cath. cselekvényt fejez ki. Az irályi és felosztási hiányok kiigazítása végett az esperesség egy kerületi bizottmány kiküldését indítvá­nyozza. Elövétetelt továbbá az esperesség pénzügye, ne­vezetesen az esperességi és az özvegy- árva- nyugintézeti pénztárak számadásai. Ezekből kitűnt, hogy a szorosan vett esperességi pénztárnak egy veszöfélben lévőn kivül semmi tökéje sincs. A hivatalnokok fizetése az agentionale fölös­legéből és a lelkészek s tanítók bekebelezési díjaiból (me­lyek 10 és 5 ujfrtban vannak megállapítva) kerül ki igen szegényesen, lévén az esperesnek fizetése 50 frt, a jegy­zőé 6 frt, a körlelkészeké és a pénztárnokoké egyenkint 3 frt. E jövedelemtől elkülönítve, van egy papi vagy tanitó pályára készülök ösztöndíjazására rendelt Csernyánsz­ki-alapitvány, mely az eredeti ezer váltó frtból 836 frt 57 krnyi tökére szaporodott. — Az özvegy-árva- nyug­intézet pénztára virágzásnak indul; a gyülekezeteknek meghatározott évi, a felügyelő urak szabad adományaiból és a tagok részvénydíjaiból eddig hétezer frtot haladó tö­két szerzett. Egy özvegy-árva vagy nyugdíj lelkész után 42 frt, tanitó után 21 frtot teszen. A lelkészek részvénydija 84 ujfrtot, a tanítóké 42 ujfrtot egyszerre mindenkorra. A bemutatott ujabb, esperességi költségvetés, melybe az aszódi gymnasium segélyezése is fel van véve, köröz­tetni és az idei kerületi gyűlés előtt tartandó esperességi gyűlésen tárgyaltatni rendeltetett. Gyűlés végén esperességi felügyelő b. Podmaniczky Ármin úr 3 évig viselt hivataláról lemondott. Igy tisztelik hivatalnokaink a választási jogot, de szintén igy megmeg­újul a gyülekezeteknek közelismerése az érdekeikben ál­dással működő férfiak iránt. Láng Adolf. A MAROSI REF. EGYHÁZMEGYE mart. 30. 31. és april 1. 2. napjain tartotta tavaszi részi, zsinat gyűlését Vásárhelyt t. t. P é t e r f i József esperes úr elnöklete alatt. Ez lévén a főt. közzsinat mult évi jegyzőkönyve ki­küldetése óta első gyűlésünk, a felsőbb rendeletek szokásos felolvasása s tudásul vétele után, érdekes eszmecsere folyt a véleményezést rendelő jegyzőkönyvi pontok, és még né­hány, egész anyaszentegyházunkat érdeklő, tárgyak felelt. Bár többektől lehetett hallani feljajdulásokat, hogy midőn gyakran csekély értékű tárgyak is kiküldetnek vé­leményezés végett, máskor a legfontosabbak is, mint a múlt évben, a successios káplánság, az az előtti évben, az eriyedi püspöki lak eladatása és Kolozsvárra áttétele, minden előleges hirtétel, véleménykérdés nélkül, a pillanat ingerei befolyása alatt, határoztatnak el. Azonban a többség, anyaszentegyhá­zunk köz fötestülete iránti tiszteletből és azon meggyőző­désből, hogy bővebb megfontolás után, hajlandók az uj ha­tározattól eltérve a régi jobbat visszaállítani, mint a múlt év­ben, az az előtt egy évvel eltörlölt sajói káptalant, nem ki­vánta ez ügyet sérelemkép külön tárgyalni. Általános köszönettel fogadtatott t. esperesünk azon gondoskodása, miszerint terhes papi és esperesi foglalko­zásai között is időt szakasztott a kiküldött pontok vizsgá­latára s nagyobb és fonlosabb részökről Írásban szerkesz­tett véleményt terjesztett elő az ügy felvilágosítása s a tár­gyalások könnyítése végeit. Isten éltesse derék t. espere­sünket, hogy ernyedhetlen buzgalmával, tapasztalatdús be­látásával, mély bölcseségével, szelídség s jó indulattal pá­rosult erélyével, soká vezérelhesse egyházmegyénket, mun­kálhassa egyes ekklézsiáink és anyaszentegyházunk elö­mentét! E vélemények felolvastatván, egy népes bizottmány neveztetett ki, és a délutánni ülésre az egész gyűlés bizott­mánnyá alakult, hol ezek, és mindazon tárgyak, melyekről r. zsinatunk a főt. közzsinathoz felirni szándékozik, részle­tes vita alá kerültek. Csak két tárgyról állíttatott meg a vélemény véglege­sen, a többiek a bizottmánynál hagyattak a pünköst utánni r. zsinatig bővebb tárgyalás s akkor indokolva előterjesz­tés végett.

Next

/
Oldalképek
Tartalom