Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-05-01 / 18. szám

resség eddigi szokása szerint — félév legyen. — A polgári hatóságok házasságra vonatkozó rendeletei változván, ezeknek megszerzése a lelkészre bízatván, ez utasításból kihagyassanak. A 18. lap 14. pontjának első része, mely igy szól: A mely plébános megtagadja az evangélikusoktól a harangozást, az evang. pap is tagadja meg amannak híveitől" általánosan roszaltatott és a harangozás elrendeltetni véleményeztetett. — A földadót illetőleg gyarlónak találtatolt a fogalmazás : „Ha a földadót szíves jóakaratából nem vállalja magára a gyülekezet, azért híveivel ne perlekedjék." E helyett egyszerűen kimondatott, hogy a földadót a gyülekezet, mint tulajdonos, köteles fizetni. — Az egyház tőkéi ne csak takarékpénztáraknak, de első helyen betáblázás mellett egyeseknek is kiadathassanak. A 23. lap 7. pontjából ,,a tánc" mint még nem illetlen dolog kihagyassék. — Ugyanazon lap 9. és következő pontjai, mint a címnek meg nem felelök, más cím alá soroztassanak. — A tizenkettedik szakasz első pontjából, mely a pap kötelességeiről felsösége iránt szól, a „helyi" szó, nem lévén felsőbb hatósága, csak elnöktársa a lelkésznek, a helyi felügyelő, kihagyassék. 3. A tisztújítást illetőleg, mely a nyomtatványban 6 évre akar emeltetni, az addig is divatozó 3 éves restauratio fentartandónak véleményeztetett, s ez minden tiszteletbeli hivatalnokra, kivéve a superintendensi, kerületi és egyetemes felügyelöket, szorosan alkalmaztassak. 4. Az esperesre nézve azon kitétel: „Az esperes, egyházmegyéjében a püspök helyettese lévén" elvettetett, mivelhogy nem helyettesítés, hanem megyéjének önálló igazgatása annak tiszte. — Az esperesi látogatás, mint üdvös intézkedés, ne váratlanul, hanem hivatalos híradás után tétessék. 5. Nem látja az esperesség, mért kelljen a már meghonosult „lelkész, segédlelkész, körlelkész, superintendens" helyett „pap, segédpap, körpap, püspök," — „felügyelő" helyett „ügyelőt" használni. A „bérmálás" szó pedig, mint úgy sem magyar, a confirmalíó nevezetét nem pótolja, s azonfelül, még cath. cselekvényt fejez ki. Az irályi és felosztási hiányok kiigazítása végett az esperesség egy kerületi bizottmány kiküldését indítványozza. Elövétetelt továbbá az esperesség pénzügye, nevezetesen az esperességi és az özvegy- árva- nyugintézeti pénztárak számadásai. Ezekből kitűnt, hogy a szorosan vett esperességi pénztárnak egy veszöfélben lévőn kivül semmi tökéje sincs. A hivatalnokok fizetése az agentionale fölöslegéből és a lelkészek s tanítók bekebelezési díjaiból (melyek 10 és 5 ujfrtban vannak megállapítva) kerül ki igen szegényesen, lévén az esperesnek fizetése 50 frt, a jegyzőé 6 frt, a körlelkészeké és a pénztárnokoké egyenkint 3 frt. E jövedelemtől elkülönítve, van egy papi vagy tanitó pályára készülök ösztöndíjazására rendelt Csernyánszki-alapitvány, mely az eredeti ezer váltó frtból 836 frt 57 krnyi tökére szaporodott. — Az özvegy-árva- nyugintézet pénztára virágzásnak indul; a gyülekezeteknek meghatározott évi, a felügyelő urak szabad adományaiból és a tagok részvénydíjaiból eddig hétezer frtot haladó tökét szerzett. Egy özvegy-árva vagy nyugdíj lelkész után 42 frt, tanitó után 21 frtot teszen. A lelkészek részvénydija 84 ujfrtot, a tanítóké 42 ujfrtot egyszerre mindenkorra. A bemutatott ujabb, esperességi költségvetés, melybe az aszódi gymnasium segélyezése is fel van véve, köröztetni és az idei kerületi gyűlés előtt tartandó esperességi gyűlésen tárgyaltatni rendeltetett. Gyűlés végén esperességi felügyelő b. Podmaniczky Ármin úr 3 évig viselt hivataláról lemondott. Igy tisztelik hivatalnokaink a választási jogot, de szintén igy megmegújul a gyülekezeteknek közelismerése az érdekeikben áldással működő férfiak iránt. Láng Adolf. A MAROSI REF. EGYHÁZMEGYE mart. 30. 31. és april 1. 2. napjain tartotta tavaszi részi, zsinat gyűlését Vásárhelyt t. t. P é t e r f i József esperes úr elnöklete alatt. Ez lévén a főt. közzsinat mult évi jegyzőkönyve kiküldetése óta első gyűlésünk, a felsőbb rendeletek szokásos felolvasása s tudásul vétele után, érdekes eszmecsere folyt a véleményezést rendelő jegyzőkönyvi pontok, és még néhány, egész anyaszentegyházunkat érdeklő, tárgyak felelt. Bár többektől lehetett hallani feljajdulásokat, hogy midőn gyakran csekély értékű tárgyak is kiküldetnek véleményezés végett, máskor a legfontosabbak is, mint a múlt évben, a successios káplánság, az az előtti évben, az eriyedi püspöki lak eladatása és Kolozsvárra áttétele, minden előleges hirtétel, véleménykérdés nélkül, a pillanat ingerei befolyása alatt, határoztatnak el. Azonban a többség, anyaszentegyházunk köz fötestülete iránti tiszteletből és azon meggyőződésből, hogy bővebb megfontolás után, hajlandók az uj határozattól eltérve a régi jobbat visszaállítani, mint a múlt évben, az az előtt egy évvel eltörlölt sajói káptalant, nem kivánta ez ügyet sérelemkép külön tárgyalni. Általános köszönettel fogadtatott t. esperesünk azon gondoskodása, miszerint terhes papi és esperesi foglalkozásai között is időt szakasztott a kiküldött pontok vizsgálatára s nagyobb és fonlosabb részökről Írásban szerkesztett véleményt terjesztett elő az ügy felvilágosítása s a tárgyalások könnyítése végeit. Isten éltesse derék t. esperesünket, hogy ernyedhetlen buzgalmával, tapasztalatdús belátásával, mély bölcseségével, szelídség s jó indulattal párosult erélyével, soká vezérelhesse egyházmegyénket, munkálhassa egyes ekklézsiáink és anyaszentegyházunk elömentét! E vélemények felolvastatván, egy népes bizottmány neveztetett ki, és a délutánni ülésre az egész gyűlés bizottmánnyá alakult, hol ezek, és mindazon tárgyak, melyekről r. zsinatunk a főt. közzsinathoz felirni szándékozik, részletes vita alá kerültek. Csak két tárgyról állíttatott meg a vélemény véglegesen, a többiek a bizottmánynál hagyattak a pünköst utánni r. zsinatig bővebb tárgyalás s akkor indokolva előterjesztés végett.