Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-24 / 17. szám

vagy belszervezetét illetőleg: azok papok, helyi consistoriumok és zsinatok alatt állottak, oly móddal, hogy egy consistoríum hatósága alá hatezer lélek tartozott, és Öt consistorialis egyház, — tehát 30,000 lélek — egy zsinati megyét képezett. E szervezet egészben véve a restauratio és a juliusi kormány idejében is fenállott, a februári köztársaság idejében a két evangel. egyház uj szervezése megkísértetett, de csak tervben maradott, s az 1851 -b. december 2-án végrehajtott államcsíny után négy hónappal u. m. martius 26-án 1852-b. elnök B o n a p a r t e Lajos Napol eon kiadta azon végzését, mely az 1802-ki organicus cikkeket egészben véve fentartotta, egy részben azonban módosította, ez az úgynevezett „décret portant la réorganisation des églises protestantes" melynek kiegészítését képezi a május 20-án 1853-b. kelt határozat. Ez intézvények által a zsinatok tartása az uj szervezésből kiliagyatott, azoknak helyébe egy központi tanács — conseil central — állíttatott, valamint a második rendeletnél fogva a zsinatok hatásköre a consistoriumokra ruháztatott. Hogy a napoleoni dictatorától octroyált e szervezés, s főkép a zsinatok pótlására kigondolt központi tanács az egyházat ki nem elégítették, s annak rokonszenvét meg nem nyerték, könnyű gondolni. Mi az egyes községeket illeti: ezeknek ügyeit az általános szavazat utján választandó presbyteri tanács — conseil presbyterial — vezeti, ennek tagjai közül választatnak a felettük álló consistoriumok, melyek maguknak egyházi elnököt választanak. Mi a papok választását illeti; ezek a presbyteri tanács által jeleltetnek ki, s az illető consistorium által választatnak. A francia ref. egyháznak most ily csonkán maradott alkotmánya van, annak szabadsága azonban egy más szabály által még inkább korlátoztatik, mert Bonaparte Lajos fenemiitett rendelete kibocsátásakor, a napoleoni büntető törvény könyv 291, 292 és 294-dik cikkeit szélesebbre kiterjesztette, melyek által minden, több mint 20 személyből álló, s vallásos, tudományos, politikai, vagy más tárgyakkal foglalkozás végett gyűléseket tartó társulat a polgári hatóság előleges engedélye nélkül nem alakulhat. Ez intézvény a protestáns szabadság uj megszorítása, főkép a kormánytól nem függő, dissidens egyházi községek ellen volt irányozva. Átmenve a szóban forgó eretnekségi ügyre, az, mint már érintve volt Párisban történt, hol a reformátusoknak hét nagyobb és kisebb templomuk van. A Saint-Antoine külvárosban eső és „SaintMari e" címet viselő egyház papja Martin-Paschoud betegeskedése miatt 1850-ben magának helyettes lelkészt — suffragant — kérvén, e hivatal akkor az illető consistorium által ifj. Coquerel Anasztázra bízatott, de csak három évre, s e meghívás azután négy versen újíttatott-meg, azonban mult 1863 végén, bár az illető pap az iránti kívánságát korán a reform, egyházakat kormányzó presbyteri tanács elibe terjesztette, ez az újabb megerősítést elhalasztotta, egyszersmind a helyettes lelkészek kérdését tisztába hozni, egy bizottmányt nevezett-ki. A presbyterium több előkellő tagjai, azok közt főkép J u i z o t, már darab idő-óta nehezteltek az egyházi orthodoxiát nem kiméllő, s a szabadabb theologiai irányt követő, egyébiránt közkedvességben álló helyettes lelkészre, s annak szolgálati ideje kitelését a mult év végén, jó alkalom vagy inkább ürügy gyanánt akarták elmozdítására használni. Ezen urak szent buzgóságát nagy mértékben felizgatta azon körülmény, hogy ifj. Coquerel A. egyik szerkesztője a ,,Le Lien' (Kapocs) cimü párisi reform, lapnak, Renan könyvét abban a szerző iránt kitüntetett barátságos érzéssel ismertette. Az említett bizottmány maga tudósítását elkészít -vén, az a presbyteri tanácsnak febr. 5-n 1864-b. tartott ülésében felolvastatott, egyszersmind az ügynek felvétele a febr. 19-n tartandó ülésre halasztatott. A mondott napon tartott ülésre a vádlott helyettes lelkész az emiitett tudósításra, vagy inkább vádiratra maga mentségét beadta, egyszersmind kérte, hogy eddigi hivatalában a presbyteri tanács által erősittessékmeg. A vitatások nagy élénkséggel folytak, azonban, hogy a hívők az annyira fontos ügyben maguknak teljes tudomást szerezhessenek, a dolog eldöntése nyolc nappal tovább, u. m. február 26-ra halasztatott. E napon Martin-Paschoud kérése, ifj. Coquerelnek a helyettes lelkészi állomásban véglegesen megerősítése végett, felvétetett. A szavazók száma 16 lévén, — egy tisztán maradt cédulán kivül 12 szavazattal 3 ellen, azon kérés elvettetett. Ugyan e pap második kérésében, helyettes lelkészének két évre megerősítését ajánlotta, de az is éppen annyi szavazattal mint az első elvettetett, s az elnök J u i 11 e r a t pap, akkor végzéskép kijelentette, hogy ifj. Coquerel Anasztaz úr helyettes lelkészi hivatala meg nem újíttatott. E határozat következtében, a miről szólló tudósítás ,,Communication du Conseil presbyteral aux fidéles" s a febr. 19-én tartott ülésbeii vitatkozásokat magában foglaló jegyzőkönyv — procés verbal — hirlapilag közzé tétettek, ifj. C o q u e re 1 febr. 28-án búcsút vett a községtől a reformátusoknak „Oratoireu

cimü főtemplomában, mely ez alkalommal az oda tódult válogatott közönségtől minden zugában any. nyira megtelt, hogy több százaknak, mivel helyet nem kaptak, vissza kellett térniök. Számos egyházi gyülekezetek, még külföldről is, mint pl. a genevai, az elbocsátott paphoz intézett levelükben maguk részvétét, sajnállását ünnepélyesen kifejezték, a párisi presbyterium tettét roszalták, az ellen tiltakoztak, s francia mint külföldi, jelesen angol lapok, hasonló értelemben nyilatkoztak. Ennyiből áll a tény, annak felvilágosítására a ,,Le Lien" idei 9 és 11-d. számaiban közlött, s fenebb említett okiratokból a következő főbb és érdekesebb adatokat közlöm. A presbyteri tanácsnak az ügyben a hivőkhez tett tudósítása szerint ifj. Coquerel bűnei abban állottak, hogy bár a theologia új iskolája által hirdetett tagadó ta-