Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-17 / 16. szám

sajátszerű nézeteivel akart kitűnni, s az által nagy lármát és sok kopár polémiát idézett-elő. Azon hermeneutikai elvet állitván-fel, hogy a bibliai helyek szavait minden lehető értelemben kell venni, az önkényes magyarázatra legtágabb tért nyitó ilyen úton azon eredményre jutott, miszerint az ó szövetségben az egész új szövetséget feltalálta. Mivel továbbá a Bibliában az Isten és emberek közötti szövetség gyakran említtetik, ebből alkalmat vett az egész hittant, ugy szóllva, ezen szövetíe'gre alapitni, mi hasonlag sok önkényes és erőltetett okoskodás segítségével történt. Főmunkája e részben volt: „Summa doctrinae de foedere et testamento." (Lugd. Batavor. 1648.) Ma neve, mint typica és foed e r a 1 i s theologiája felejdékenységbe ment. Cartesius vagy D e s C a r t e s 17-d. századbeli francia tudós és iró, a philosophia egyik reformatora, a kivel lehet azért az új philosophát kezdeni. Sokáig lakott Hollandiában és munkái legnagyobb részét ott dolgozta. Philosopbiájának ismeretes alaptétele: „Cogito, ergo sum," miből azt következtette, hogy mindannak igaznak kell lenni, a mit tisztán és világosan lehet gondolni, ilyen fogalom pedig szerinte az Istennek, mint legtökélletesebb lénynek eszméje, s mivel a létei a tökelletesség egyik attributuma, az Isten lételének bizonyítását azon fogalomra alapította. A testi és szellemi tünemények Összefüggésének kimagyarázásában az isteni együttműködés — concursus — eszméjéhez folyamodása következtében, a theologusokkal sok tudós versengésbe keveredett. B o cl Péternek fenmemlitett, az időt és embereket jellemző érdekes cikke itt következik: „Ennek (t. i. püspök Kovásznai Péternek) idejében, a tudatlanság és az irigység szerzett vala Erdélyben háborúságot a Koktzéjus tanítványinak ; és lön ama híres Radnóti Sinodus 1673-dik esztendőben; Dézsi Mártont ak. vásárhelyi papot enyedi professorságba helyheztetvén a pátronus urak 1671-ik esztendőben. Követi vala ez, az ő jó tanítóját Koktzéjus Jánost, ( ki őtet négy esztendők alatt tartotta vala maga mellett Lejdában. látván a nyelvekben és a sz. Írásokban való szép tanúságát), a ki igen jól tudván az eredeti nyelveket, a sz. Írásokban sokakat adott-elő, amelyeket mások nem annyira vettenek elméjekre és követték. A Dézsi tanítványi közzül-is némelyek, a mint szokott lenni, őtet vagy nem értették, vagy a tőle hallott tudományt alkalmatlanul adták-elő. Melylyel alkalmatosságot szolgáltattak arra, hogy őtet vádolhatnák irigyei és rosz akaróiba mint-hogy vádolták-is nehéz dolgokkal; melyeknek summájok ez; 1. Hogy egyet értene a sociniánusokkal; nem hívén az ó-testamentomi atyáknak Isten előtt való meg-igazulásokat, s idvességeket. 2. Hogy az inneplést, nevezetesen a vasárnapot nem tartaná szükségesnek. 3. Hogy az élet után a léleknek sem mennyországot, sem poklot nem engednének. Melyet innen formáltak: hogy a Kártésiust követök tulajdonképen való mozgást nem engedtek a léleknek, azt tartván a test tulajdonságának. Hasonló sententiákkal vadoltatott a kolozsvári professor Pataki István, és Tsern á t o n i Pál;*) a ki a kártésiána philosophiát Erdélyben elsőben kezdette tanítani. Hárman ezek, Dézsi Márton, Patakiistván, Tsernátoni Pál, Fogarasba a fejedelem eleibe hivattatának; de a dolognak nagy volta azt kívánván, halasztaték ügyök a Generális Sinodusra, mely lenne azon 1673-d. esztendőben juniusnak 15. napján Radnóton. Ezen meg-határozott idő eljővén, egybe-gyülének Radnótra igen feles számmal; fejedelem, urak, nemesség, papság, egy szóval az erdélyi reformáta ekklézsiának a színe, a kik csak valamire való emberek voltanak az országban. Legelső kérdés volt a processusnak módjáról, hogy menjen a véghez. A papok azt kívánták, hogy ebben a dolgokban csak ők légyenek a bírák, s a sententia mondásból kirekesztessenek a külső renden valók. A pátronusok pedig azt kívánták • hogy ők-is jelen légyenek mint bírák elegyesen a papokkal, a miképen a kollégyiomokban vágynák külső rendből való kurátorok, a kik együtt igazgatják a dolgokat a professorokkal, szintén ugy meg-lehet itt-is. Végre ugy egyeztenek meg: hogy a papok, kik a secularis embereknél az ilyenekben tanultabbak, egybe-gyülvén a radnóti templomban, fogjanak ezen dolog vizsgálásához; légyen közöttök a fejedelem képében egy tanács úr; melyre választatott Rbédei Ferenc úr; onnan tégyenek igazán tudósítást a palotára, melyben a fejedelem az urakkal lesznek egybegyűlve, s azután egyenlő akaratból légyen a végezés. Megvizsgáltatván e szerint szorgalmatosan a dolog, ugy találtatott: hogy a vádoltatott professorok holmi szóllások formáiban követték a Koktzéjus értelmét, de azok a hitnek fundamentomos ágazatira ki nem terjedtek, és semmi olyas botránkozást nem szerezhettenek volna. A papok azért ilyen sententiát mondottak: hogy Dézsi Márton a prófessorságból kitétessék, a papságban megmaradhat, csak hogy fogadja fel, hogy másokat botránkoztató szókkal nem él. Pataki István a professorságban-is megmaradhat, csak hogy adjon reversálist, hogy afféle szóllásokkal nem él. Tsernátoni P á 1 pedig a Kártésius philosophiáját taníthatja, a kinek nem tetszik, irhát ellene. Vitték ezt a végezést a fejedelem és az urak elejekbe ; a melyről protestáltak a papok, hogy külső emberek ítéletek alá nem bocsátják a magok sententiájokat. Mindazáltal az urak tetszésekből mindenik professort meg-hagyták hivatalában, reversalis adás nélkül. Mely nékik becsületekre, vádolóiknak *) CsernátoniPál 1656-b. a kolozsvári collegiumban a latin nyelv és ékesszóllás lectora, v. segédtanára lett, majd 1668 elején Nagyenyedre tétetettát, hol philoöophiát, mathesist és históriát tanito^t. Patakiistván Kolozsvártt 1668-b. philosophia, s latin, görög nyelvek, azután theologia tanára lett, s négy évig fejedelem I. ApafiMihály hasonnevű fiának nevelője volt. Meghalt 1693-b. Sz. F. 32