Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-17 / 16. szám

az oltárra kitették, vagy processioval szélyelhordozták, éppen ugy ezen ostya imádására külön innepet szenteltek. A 13-d. század közepe táján Juliánná apáca Lüttichben, és ennek barátnéja Izabella, mint állították, isteni kijelentés által figyelmeztettek Jézus teste innepének szükségességére; s majd IV. Orbán pápa 1264-b. e célra a pünköst hete utáni csötörtököt határozta ; csakugyan ez innep, az ugy nevezet úrnap — festum corporis divini — megölése V. Kelemen pápának 1311-b. költ végzése után közönségessé, s majd a katholika egyház legnagyobb és legfényesebb innepévé lett. Mindamellett, hogy meg volt az állítva, mit az anyaszentegyház az úri szent vacsora felől tart, azután is találkoztak e részben az uralkodó hit és képzettel ellenkező vélekedések, és felekezetek, melyek azt maguktól eltaszították. Igy a szent írásban jártas W i k 1 e f, oxfordi világos és tisztafejü tanitó, a misének igen kevés érdemet és erőt tulajdonított. Majd a vallásban javítást sürgető csehországi Husz János követői a pohárnak a néptől elhúzását az isten igéjével ellenkezőnek állították, azért az úri szent vacsorának mindkét formában kiosztását kívánták. Innen eredtek az utraquista és calixtinus nevezetek, és ez adott alkalmatosságot egy több évekig dühösködött, és Cseh- Morvaországot, Sziléziát, mint Szaxoniát pusztító véres háborúra, miért a baseli egyházi gyűlés kénytelen volt a huszitáknak a poharat viszsza adni. A reformátió által támasztott vallásos kérdések közt az úri szent vacsorát illető hit egyik főbb helyet foglalá-el. Az lévén e vallásos újitás alapeszméje, hogy a Szent írástól, mint Jézus tudománya egyedüli kétfejétől eltávozás történt, e panasz természetesen az úri szent vacsorára is kiterjesztetett. A reformátorok abban, hogy a r. katholika egyház által e szentségről megállított vélekedés Jézus tanításától és céljától s az apostoli idők egyszerűségétől eltávozott, átaljában megegyeztek, s az átváltozási tanról és miséről lemondva, nyilván hirdették, hogy az úri szent vacsora kiosztása az egész község előtt, és mind két alakban történjék. Azonban Luther és Zwingli azon szók értelme felett, melyekkel Jézus a végvacsorát szerzettc, meghasonlottak ; s a lutherana és reformata egyház szomorú külön válásának oka e versengésből fejlődött. Luther e szókat ,,ez az én testem" saját értelmökben vette, s állítása szerint Jézus teste és vére a kenyérrel s borral titkos módon kapcsoltatnaköszve, ugy hogy az úri szent vacsorával élő a kenyérben és borban, ezekkel és alattok — in, cum, subter — Jézus igaz testét és vérét veszi magához, az úgynevezett consubstantiatio; Zwingli ellenben azon m ondást nem szó szerint vette, s azt tanitá, hogy a kenyér és bor a Jézus testét és vérét jelenti, ezeknek csak jegyei; midőn Calvin a reformáta anyaszentegyház valódi alapítója, az úri szent vacsorában Jézus testének és vérének lelki jelenlétét erősité. Heves vitákat folytattak e kérdés felett, valamint Luther és Zwingli, ugy későbben a lutheránus és református theologusok is, a két fél között minden egyeztetési próbák sikeretlenek voltak, és a két testvér egyház elválván, közikbe három századig tartóközfal emelkedett, mely azonban a vallásos újitás honában Németországban, ha nem is egészen, de nagy részint szerencsésen már lerontatott ; s az óhajtott unió szerencsésen véghez ment legelébb 1817-b. N a s s a u hercegségben, 182l-b. B a d e n nagy hercegségben, azután Poroszországban, kivált 1830-tól fogva, s majd több helyeken is a protestánsok e v a n -g e 1 i c u s nevezet alatt összeolvadtak. Lehet reméllni, hogy e boldog egyesség idővel hazánkban is megtörténik, mire már is oly nevezetes közelítő lépés történt. Azon derék férfiak, kik e nagy munkát magokra vállalták, bizonyosan minden azzal együtt járó nehézségeket éretten megfontolandnak, s lépéseiket ugy intézendik ; a két egyház lelki pásztorai, megemlékezvén Jézus legfőbb parancsolatjáról, a szeretetről, ezt gyarapitni és terjeszteni munkások lesznek, midőn a protestáns hivek mindkét részről, a valóságról a külszinért el nem felejtkezve, egymást testvérek gyanánt ölelendik addig is, mig az unió — melyet hozzon el a Magyarok Istene, — tökélletességre hajtatik." C) A tudomány üldöztetése Erdélyhan. Sajátságos jelenet, hogy Erdélyben, lehet mondani, a reformat. anyaszentegyház keblében a vallásos, illetőleg tudományos üldözést századonként megújulva látjuk* Fenebb (175. 176 1.) előadtuk azon jogtalan, mint igazságtalan bánást, mi a 17-dik század első felében az unitáriusok ellen hit dolgában, még pedig országgyűlésen elkövettetett. Ugyan e század második felében, mint alább következik, Coccejus theologiája és és Cartesius philosophiája s igya tudomány volt az orthodoxia szent üldözésének tárgya. A 18-dik században jelesen 1742-b. kolozsvári ref. jogtanár Huszti András a praedestinatio hitágazatra nézve nyilvánított egyházellenes, haszinte különben becsületes és liberális véleményéért sok méltatlanságot szenvedett, s végre hivatalát is elvesztette-S ugyan ez egyház a 19-dik században egy annak jogi állására s viszonyaira vonatkozó jeles könyvben a vélemény és történelmi igazság szabad nyilvánításátbüntetésre méltónak Ítélte. Mivel e két utolsó eseményről más alkalommal bővebben szóiandok, most a tizenheted i k századbeli két nagyenyedi és egy kolozsvári ref. tanár ellen kezdett tudományos üldözés erdélyi fejedelem I. Apafi Mihály idejéből álljon itt, mint B o d Péter „Smirnai szent Polikárpus" vagy az erdélyi ref. püspökök históriáját leiró könyvében (100—103 1.) elbeszélli; felvilágosításul előrebocsátván Coccejus theologiájának, valamint Cartesius philosophiájának rövid ismertetését. Coccejus János (voltakép Cock) tizenhetedik századbeli tudós, de veszekedő hollandi theologus, és 1650-töl fogva 1669-ig lejdai hittanár, a theologiában