Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-10 / 15. szám

és osztályainak sokaságában, végre a tanítás öszhangzatának hiányában rejlenek" 1. Az iskolázás rendetlenségének megszüntetésére következőket ajánl a tervezet: hogy a nyári és téli féléveket, valamint a tanórákat, szabatosan megkell állapítani és azokat szigorúan megtartani; az iskolaköteles gyermekeket a lelkészek által evidenliában kell tartani; végre kötelezni kell minden isk. köteles gyermeket 6 — 12 éves koráig iskolába járni, még pedig egyrészt azáltal, hogy senkit 12 éve előtt úrvacsorához ne bocsássanak, — másrészt pedig ugy, hogy a növendéknek mind az iskolába későn adása mind pedig oknélküli mulasztásaiért, az illető szülőkre büntetést szabjanak. 2. A tanítóknak temetések^ által okozott mulasztásait csak ugy lehet megszüntetni, ha az egyház e végre ismét külön kántor tartására határozza el magát. — Csudálatos, hogy ez egy oly népes, vagyonos egyházban, mint Csaba, még most sincs ugy! 3. Az iskolák tűlnépessége ellen két szer között lehet választani s ezek : vagy a rendes iskoláknak, vagy a tanitó erőknek szaporítása. Elfogadván — mondja szerző e tárgyat illetőleg, — hogy 100-nál, mint maximumnál, több gyermeket az eddigi rendszer mellett kielégítő sikerrel tanítani nem lehei, az iskolábajáróknak mult évi 2600-nyi számát véve fel alakul, még uj 15 rendes iskolát kellene építeni és ugyan • annyi rendes tanitó fizetését alapítani. Ez az építkezés, ha egy-egy iskoláét 5000 frtra tesszük, 75,000 frtnyi lökét, az uj rendes tanítok fizetése pedig, egynek-egynek diját készpénzben 700 fiijával számítva, az egyház évi adóösszegének 10,500 frttal emelését igényelné, a mennyit az egyház egyéb kiadásai mellett meg nem birna; de ha megbírná is, s rá szánná magát ily költekezésre, fenmaradna a nevelés sikerének azon nagy akadálya, hogy a tanítóknak kicsinyek és nagyok időt rabló és erőt forgácsoló külön osztályaival kellene bíbelődni; a miért is a tervezet Írójának meggyőződése szerint. Sokkal kevesebb költséggel és hasonlithatlanul nagyobb sikerrel alkalmazható a tanito erőknek szaporítása, több rendes iskola emelése nélkül a praeceptori vagy segédtanítói rendszer behozatala által, ugy értelmezvén a praeceptori rendszert, miszerint minden iskolának rendes tanítója mellé egy-egy segédtanítót alkalmaznának akként, hogy a nőtelen segédtanító az iskolánál szabad lakás és 300 frt évi fizetésért a kisebb 6 — 9 éves tanulókat elkülönített nagyobb helyiségben folyékony olvasásra és irásra s a négy alapiniveletre, — a rendes tanitó pedig a korosabbakat kisebb helyiségben vallásra és egyéb tudományokra, gyakorlati számvetésre és írásbeli fogalmazásra tanitná, mindkét tanitó a szív és értelem kifejtésére fordítván legfőbb gondját. Ekként a segédtanító keze alá mintegy 140, a rendesé alá 100 tanuló jutna. E rendszer — jegyzi meg igen helyesen szerző — oly nagy egyházban, mint a b.-csabai , háromszoros haszonnal jutalmazna: az eddiginél hasonlithatlanul magasb tökélyre emelné a népnevelést, mert e rendszer mellett a segédtanító tanítványát 9 éves koráig oly gyakorlottá és értelmessé fejthetné, mint most a rendes tanitó a magáét 11 éves koráig, a mennyiben mindenik egy osztályuakkal foglalkoznék; ez utóbbi pedig képzelt, értelmes gyermekeket kapván keze alá, azokkal, minthogy szintén egy osztályúak volnának, ismét sokkal többre mehetne az eddiginél; — sokkal kevesebb költséggel alkalmaztathatnék , mint a rendes Iskolák szaporítása, mert igy az építkezésre esak 11,000 frt, a tanítók fizetésére pedig, évenkint 3300 frtnyi kiadásra volna szükség, a mi 11 uj iskola nyereményeért bizonyára felelte csekély áldozat! — s

végre az egyház számára jeles rendes tanítókat képző intézménynyé válnék, minthogy „a segédek a rendes lanitók felelős felügyelete alalt szorgalomban, magaviseletben, orgonálásban és a tanitás sikerének felmutatásában versenyeznének egymással, hogy elöljáróik figyelmét magukra vonják s az egyház előtt majdani előléptetésre érdemesekké váljanak, mely ébrentarló körülmény a rendes tanitókra nézve már nem létezik. — Ha elöregedett tanítóink egykoron helyüket elhagyják, az egyház, a nélkül, hogy gyermekeinek javát idegenek választása által kockára tenné, kipróbált segédtanítói között válogathatván, mindenkor jeles tanítókkal pótolhatná, a kidőlt rendesek helyét. A mennyiben pedig népünknek eddig ki nein elégített, de elulasílhatlan szüksége van arra, hogy gyermekei a népiskolákban az eddigi belüzésnél magasabb értelemfejtésben és ismeretböségben részesüljenek: az alsó osztályok gépnyüge alól feloldott rendes tanítók a reájuk maradt felső osztályokat megannyi (11) úgynevezett polgári iskolákká lennének emelendők, melyekben a vallási tanoknak bővebb tárgyalásán kívül a gyakorlati élet minden napjainkban elkerülhetlenül szükséges tudományának elemei előadatnának és a tótajku lakosságnak magának azon józan óhajtása, mely szerint gyermekei magyarok közt élvén s a magasb közügyekhez és tudományos iskolákhoz csak magyar nyelven férhetvén, magyarul tanuljanak, az eddiginél nagyobb mérvben elégíthetnék ki. Az ekként bővebb oktatásban részesült gyermekeinkben jellemmé fejlődnék a vallásos érzelem s ők maguk gondolkozó, értelmes férfiakká lennének, képesekké okszerűbben intézni gazdaságukat és felfogni honpolgári kötelességeiket. 4. Szükség van végre egy józan tantervnek valamennyi népiskolában öszhangzatos követésére, a miért is a) az eddigi rendszer alatt célszerű tanterveta praec. rendszer behozatalával természetesen két felé osztani, s a felső vagy polgári iskolában tetemesen bővíteni kell. b) A kellő öszhangzat hiánya a népnevelésnek tetemes hátrányul szolgál, és e hiányon — sajnos — egyházunkon eddig bajos volt segíteni; 24,000 lélek által okozott papi teendőik roppant súlya alatt roskadozó két lelkészünknek ideje teljességgel nem lévén a népiskolákat gyakran bejárni s a tanítókkal szüntelenül értekezni, hiányzott az erős ka-30