Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-10 / 15. szám

pocs, mely népiskoláinkat összetartotta volna. Minden iskola a kitűzött tanterv korlátain belül és kivül, gyakran lényeges eltéréssel, a maga utján járt s a belső kezelést is egymástól eltéröleg intézte. Nem nyújtathatott alkalom, hogy a tanítók gyakrabban hivatalosan összejöjjenek, nézeteiket a nevelés terén kicseréljék, tapasztalataikat közöljék, javításokra közös indítványt, hiányok felett panaszt tehessenek és végre egymás tudományán és buzgalmán épüljenek, melegüljenek. E hiányon, kivált az iskolák szaporodtával, segíteni kell, és legjobban segitve akkor lesz, ha az egyház, mint a tudományos intézeteknél szokás, az összes népiskolák fölé a tanitók közöl egyegy évre választott igazgatót nevez. Ez igazgató számára külön utasítás adatnék ki, melyben a f e I-ügyelö és lelkészek eddigi befolyása teljes erővel megóvatván, fökötelességeül tűzetnék : felügyelni, hogy az egyház által megállapított tanterv szorosan követtessék s helyesen kezeltessék; az egyes iskolák hiányait felkutatni és orvoslásukat illetékes helyen szorgalmazni; havonkint egyszer tanítói értekezletet tartani; és végre minderről egyh. elöljáróit folytonos tudomásban tartván, eljárásáról azoknak koronkint számot adni. Ezen intézmény által, a tanítóknak eddigi elöljáróik iránti hivatalos alárendeltsége nem lazulván, egymás közötti kapcsuk pedig erösülvén, a népnevelés mulhatlanul emelkedni fogna. II. Magyarele miiskol a. „Hogy B.-Csabán egy magyar elemi iskolára szükség van, — mond szerző — bizonyítja egyrészt a magyar isteni tiszteletet látogató szülök nagy száma, mely egyházunkban egy tekintélyes magyar elem létéről tanúskodik, másrészt azon körülmény, hogy a tandíj benne 15 — 20 frt volt, mig a tót elemi iskolákban semmi, mégis tavai csupán figyermekekben 30-nál nem kevesebb evang. tanítványt mutatott fel. A magyar elem fenebbi igényének kielégítését az egyház méltányosságától bizton reményli, bizván abban, hogy — mint édes anya — minden ajkú gyermekeinek neveléséről egyenlő szeretetlel gondoskodandik Jelenleg Bodi Mihály tanitó kezel egy magán magyar elemi fiiskolát, melybe a mult tanévben 38, ezek közt 30 evang. gyermek járt, kik vagyon szerint osztályozva 21, 15, 10 frt évi tandíjat fizettek. Ez intézet felett az evang. egyház nem csupán névleges felügyeletet gyakorolt, a nélkül, hogy a tanterv megállapításába befolyt, a tanterv kezelésére ügyelt s az intézetet bárminemű segélyben részesítette volna. Miután azonban egyrészt az egyháznak magyar ajkú hívei, számuknál fogva, egy oly magyar elemi iskola felállítására jogos igénynyel birnak, melybe gyermekeiket csekélyebb anyagi áldozattal járathassák; másrészt ismét tagadhatlan, hogy a magyar gyermekeknek, kikhez ezentúl a leánykákat is érteni kellend, száma, legalább az első években, nem lesz oly nagy, hogy egy rendes iskola-épités és tanitófízetés költségével arányban álljon: az érdekek méltányos kiegyenlítésére következő, 3 próbaévre számitolt, intézkedés ajánlfatik : 1) Vétessék Bodi magánintézete az egyház olyatén erős felügyelete alá, hogy az isk. bizottmány alá rendeltetvén, ez mind a tantervet megállapítsa, mind a tanítás kezelésére az alreal gymnásium igazgatója által felügyeltessen. 2) Alakíttassák át vegyes iskolává akként, hogy egy részt 6 —9 éves leánykákat, másrészt egyéb felekezetű gyermekeket is befogadjon, megmaradván lényeges ev. egyházi jelleme. 3) Kerestessék meg a város, *>ogy egyenértékül a külön felekezetű gyermekek befogadásáért az iskola fentartására évenként a tanitóilak és iskola házbérével és 4 öl fával járuljon. 4) Fizessen az egyház a tanítónak évenként 20 köböl búzát és hatalmazza fel öt egy tanulótól évi 8 frt tandíjnak szedésére. A tanév két egyenlő félre osztva 10 hónapig, sept. —juniusig tartson s a félévek vizsgával végződjenek. A figyermekek betöltött 10-ik évük után az alreal gyrnnasiumba, a leányok 9-ik évük után a felsőbb leányiskolába tétessenek át.í

t Ismertető a tervezetből nem vehetvén ki tisztán, ha vájjon b.-Csabán a leánygyermekek a fiukkal csak egy iskolába, de külön helyiségbe járnak-e, vagy a helyiség is közös; ha ez utolsó eset is áll, akkor, csekély véleményünk szerint, e tervezetnek az elemi iskolák átalakítását tárgyazó, különben igen józan és gyakorlati javaslataiból egy igen fontos pont maradt ki, t. i. a fiuknak a leányoktól való teljes elkülönítése. Nem csak, hogy egy helyiségben, de még egy udvaron sem tanácsos a leányoknak ós fiúknak együtt neveltetése; több tekinteten kivül, az erkölcsiség és korunk finomabb ízlése egyiránt tiltják ezt. (Vége köv.) KÖNYVISMERTETÉS. KÉT EGYHÁZI BESZÉD. 1. A nyomorúság napjai. Egyházi beszéd, melyet 1864. jan. 24-én Orosházán tartott Torkos Károly, az orosházi ág. hitv. ev. egyház egyik lelkésze. (A hivek kívánatára sajtó alá bocsátva. Az egész jövedelem az orosházi szűkölködők felsegélésére fordittatik. Ara 10 uj kr. Pest, 1864. Hornyánszky és Hűmmel könyvnyomdája. 2. Krisztus kenyeret szerez az ínségben. Egyh. beszéd. (Gerok után.) Elmondta a pesti ev. ref. templomban 1864. március 6-án Szilágyi Benő, segédlelkész. A tiszta jövedelem az alföldi szűkölködők javára fordittatik. Pest, 1864. Nyom. Landerer és Heckenastnál. Ára 10 o. é. kr. Mind a két beszéd, oly tárgy körül forog, mely napjainkban, fájdalom, a mennyire sújtja egyfelől hazánk népének nagy részét, másfelől annyira foglalkodtatja a jótékonyságot és keresztyén szeretetet. Nemcsak segitni akarnak a t. szerzők ez ínségen, de a mi tőlük inkább telik, a vallás vigasztaló szavaival nyújtanak enyhületet a