Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-10 / 15. szám

tárgyalások teljesen felemésztették, a többi kitűzött tárgyakra már idő nem juthat; az értekezlet a többi pontok tárgyalását a jövő értekezlet! alkalomra halasztá, egyszersmind elnök urának azon felhívása folytán, miszerint óhajtaná, ha az értekezlet érdekelt tagjai az általa irt „beszéd és értelem gyakorlatokra" annak tanításában szerzett tapasztalataikat, s észrevételeiket a jövő értekezleten megtennék ; tehát ez és Ballagi Károly n.körösi tanár úr .,Magyar ország történelme" cimü könyvének ismertetése, a jövő értekezlet tárgyaiul kitüzettek. A jövő értekezlet idejére és helyére nézve határoztalott, hogy az, e folyó év septeinber elején Nagy-Köröaön lartassék meg. Az értekezlet kezdetét vette reggeli 8 órakor s az ebédlésre Bzánt egy pár óra kivételével est veti 8 óráig tartott, midőn nt. föesperes és tekintetes elnök uraknak az egész npp folyama alatt tanúsított erélyes kitartásukért s a kitűzöl! célhoz segilö bölcs tanácsaikért az értekezlet hálás köszönetét nyilvánítván, egy Öszhangzatos éneknek a legnagyobb ihletettséggel s érzésseli éneklésével zárá be ez emlékezetes napi foglalkozását. Végül nem hagyhatom emtités nélkül a ceglédi ref. egyház nagyérdemű elöljáróinak s egyes egyházi hivatalnokainak egyházmegyénk távolabb résziből is összesereglett tanítói testülete iránt tanúsított vendégszeretetét, mely szerint mig az egyház egyes hivatalnokai saját lakaikon a legkényelmesebb ellátásban részesiték vendégeiket, addig az egyház tisztelt elöljárósága egy közös vacsorát rendezett, hol az értekezlet összes tagjai, — midőn egyházmegyénk föespereséi, nt. Miskolcy István és egyházkerületünk főjegyzőjét főtisztelendő Dobos János urat társaságában szeinlélheté, — a legnagyobb örömök közt végzé közös vacsoráját. A pohár emelések közt mondott szíves kivánatoknak vége hossza nem volt, melyek leginkább egyházkerületünk, s egyházmegyénk elöljárói, s a népnevelés lelkes baráti s előmozdítóira voltak irányozva. Adjon Isten egyházmegyénk több egyházaiban is ily lelkes elöljárókat, kik felfogják s be lássák, hogy a népnevelés körül fáradozó munkások, nem saját érdekük, de a népnevelés előmozdítása érdekében teszik fáradaimas, s lelki és testi erejöket igénybe vevő munkájokat. Közli: Szinok Sándor, n.-körösi néptanító s értekezleti jegyző. Tervezet a b. - csabai ev. egyház nevelésügyének emelésére. Irta Mokry Samu, alrealgymn. tanár. 8 - a d r é t, 30 lap. Ara 30 kr. o. é. A tiszta jövedelem a b. - csabai alrealgymnasium javára fog fordíttatni. Gyulán, 1864. Dobay János könyvnyomdája. (Folytatás.) I. A tót népiskolák. Hogy a b.-csabai népnevelés, a létező iskoláknak részint száma, részint szerkezete miatt, még a legszerényebb igényeknek sem felelhet meg, erre nézve szerző, igen helyesen, a jelenlegi iskolaügy statisticáját közli, melyből kitűnik, hogy B.-Csaba 24,000 lélekből álló prot, lakossága mindössze 11 népiskolában nevelteti gyermekeit, s a mindkét nembeli iskolába járók száma a mult évben, kerek számmal, 2600-ra rúgott. Ha már e számot 11 felé osztjuk, jut egy-egy iskolára 235 növendék, — roppant szám! — hát ha még azt olvassuk e statistikai kimutatásból, hogy mig a legnéptelenebb iskolába 172 növendék járt, a legnépesebben egész 335-ig emelkedett e szám, — fájdalmasan sóhajthatunk fel: ez már valóságos emberkínzás! Erre már méltán jegyzi meg a szerző, hogy ennyi tanulót egy ember, ha mindjárt Pestalozzi volna is az, vallásos protestánssá, értelmes honpolgárrá még azon esetben sem képezhetne ki, ha e tanulók mind egy nem-kor- és osztálybeliek volnának. —Ámde egy tanitó elibe 6 — 13 éves lányok és fiuk együtt járnak, kikkel a betüzésen kezdve a tudományokig kell haladnia. S ha még ehez hozzávesszük, hogy a tulajdonképi Janév csak oct. 1-től május közepéig, 7V2

hónapig tart, - hogy sok gyermek még e rövid tanévet is megcsonkítja azáltal, hogy vagy későn adják fel, vagy sokat mulaszt, — hogy a fentebbi 7% hóra, 760 temetés esvén, ezek miatt egyegy tanitó ez idö alatt 70 napot mulasztani kénytelen, — végre, hogy a nyári 4V2

hónapban csak délelőtt tartanak iskolát s ekkor is a gyermekek csak gyéren, leginkább a temetések miatt, járnak fel, — méltó joggal írhatja szerző : „A népiskoláknak ilyetén népessége és szervezete mellett a legderekabb tanitó sem mutathat fel oly sikert, mely öt magát, egyházát és a nevelés szent igényét csak megközelítőleg kielégítené. Bátran állíthatni, hogy az ilyen iskolákból kevesen kerülnek ki, kik érett korukban értelmesen olvasni és irni s a gyakorlati élet legegyszerűbb számmüveleteit megoldani, még kevesebben, kik fogalmazni képesek volnának. S a mi legfontosabb : értelmüknek vallásos polgári fejlesztésére idö alig jutott! Kikerülnek az iskolából, a nélkül hogy annak az életben lényeges hasznát felmutatni tudnák. Embernyi emberekké nőnek, de könyvet, újságot nem értenek ; lelkük az egyház, város, megye és ország ügyeinek megértésére felemelkedni képtelen; a legszükségesebb fogalmazványoknál drága pénzen mások segelyére szorulnak s más eszesebb és ravaszabbak által minden lépten-nyomon, gyakran tetemes anyagi rovásukra, rászedetnek. Ennyire elmaradott népnek még hibájául sem lehet betudni, ha önjavát fel nem fogja, annál kevésbé, ha azért áldozatokra nem lelkesül. De annál inkább fekszik minden igaz emberbarátnak súlyos kötelességében, hogy e hiányon mielőbb segíteni kezet nyújtson. A csabai nép, hála Istennek, még elég vallásos és romlatlan, hogy vezetőinek a nép javára kifejtendő önzetlen buzgalmán lelkesülni tudjon. Miként kelljen e hiányon segíteni ? — A helyes gyógyszereket csak ugy lehet feltalálni, ha előbb a bajnak forrásait sikerült megállapítanunk. Az elemi nevelés hiányainak B. - Csabán okai szerintem: a rendetlen iskoláztatásban, a tanítóknak temetések okozta mulasztásaiban, az iskolák túlnépességében