Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-03 / 14. szám

tőlünk független események s körülményekben keresendő. E tekintetben is ismét a Festetics szellem buzdította tevékenységre egyházmegyei közönségünket. Ugyan is mltgos gróf tolnai Festetics György úr — az alapító gróf — nagynevű unokája, b. e. nagyatyjának az alapító gróf Festetics Györgynek hü és igen díszesen elkészített arcképmását gymnásiumunknak ajándékozta. Ezen kedves kép leleplezésére, s az alapitó gróf iránti hálánk s tiszteletteljes érzelmeink nyilvánítására, Visontán tartott közgyűlésünk elhatározta, hogy folyó év april 24-én mint az alapitó gróf névnapján — Csurgón az alapitó gróf érdemeinek örökítésére egyházmegyénk által F e st e ti c s-emlékünnepély cim alatt egyházi ünnepély rendeztessék. Ezen egyházi ünnepély tartása felett az érintett visontai közgyűlés igy rendelkezett, hogy egy választmányt nevezett ki, mely az ünnepély külső díszére szükséges kellékekre nézve intézkedjék. Az ünnepély alkalmával tartandó egyházi szónoklatra n, t. Mezei Pál tanácsbiró, emlékbeszéd tartásra pedig n. t. Sarkadi Károly iskolai felügyelő úr lőnek felkérve s megbízva. Ez ünnepélyre főt. dunántúli egyházkérületünk egyházi s világi elnökeit, a kebelezett n. t. testvér egyházmegyéket, a pápai főiskola tanári karát, s a szomszéd n. t. egyházmegyéket meghívni ez elnökség kötelességévé tétetett. Szeretett hitfeleink közel és távolban ! kik Somogyban csurgói tanintézetünk mindig szerényen buzgó forrásából merítetek először azon ismereteket, melyek sorsotok boldogságára, szívetek elégedettségére, s mostani életpályátokra némi befolyással valának, s arra az igaz és egyenes útat egyengeték ; Titeket, kik ez intézet emlőjén szívtátok a tudományok tápláló nedvét! szeretettel és bizalommal szóllit fel ez egyház'as ünnepélyem megjelenésre egyházmegyénk és tanintézetünk. Azon férfiú emléke, ki sokat vetett, plántált, termesztett, hogy mások szedjék a gyümölcsöket; ki sokat gyűjtött, hogy legyen miből áldozni, s áldozattal boldogitni hazát, nemzetet, embert és felebarátot sors és hit kűlömbsége nélkül : megérdemli nemcsak a mi, hanem a magyar protestáns egyház, sőt az emberiség egyetemes tiszteletét is. Ugyan azért tárt karok és szerető keblek fogadják ez egyházias ünnepélyen mindazokat, kik ez egyszerű oltáron a kegyelet áldozatát lerakni, a nemes hála és hazafi tisztelet erényeit gyakorolni óhajtják. Kis-Bajom, mart. 19. 1864. Kacsóh Lajos, b.-somogyi esperes. HOLDMEZŐ-VÁSÁRHELYRŐL, mart. 21-ről írják: Tegnap folyt le ref. egyházunkban a lelkészválasztás egyik megürült papi hivatalra. Nevezetes mozzanat nálunk, mert noha 4 lelkészünk van, mégis majd 40 év óta nem áUott be választás sem halálozás, sem változás utján. — A választás elnökei nt. Tóth Ferenc helybeli lelkész s nyug. esperes és tek. Kovács Ferenc egyházmegyei tanácsbiró urak voltak,ífkik közül az eliő buzgó imával nyitá meg a választógyülést V2IO órakor. jEzután felolvastattak az egyházkerületi ide vonatkozó szabályok s az egyháztanácsnak ezeket kiegészítő határozatai, melyeket pontról-pontra megmagyarázott a 360 választó közül 313 számban összegyűlt seregnek Török Bálint volt alk. alispán, hathatós népszónok, kit erre a végre a választó-gyülekezet helybenhagyott. A felvilágosítások után ugyancsak T. B. úr kezdé meg az ajánlást, melyre minden tag feljogosittatott, s népszerű beszédében kifejtvén a papi hivatás kellékeit, azokat ajánlottjára tiszt. M i k 1 0 v i c z Bálint debreceni segédlelkész úrra alkalmazta, oly ékesszólással, melyből előre látható lett a diadal. Ajánltattak ezután általánosan a helybeli segédlelkész urak is, de oly halványon, színtelenül, hogy szolgálati terheiket tekintve, több méltánylatot várhattak volna. — Felkiáltotta valaki t. Szeremlei Sámuel makói s. lelkészt, Pap Mihály gyulai lelkészt is; ekkép kitüzetett titkos szavazásra 7 papi egyén. A szavazás szép rendben lefolyván, d. u. ys

2 órakor felbontattak a ládacskák s kitűnt, hogy t. Miklovicz Bálint úr 232 szavazattal — tehát általános nagy többséggel holdmezővásárhelyi pappá lett választva. Ez objectiv és összevont leírása az egész eseménynek. Fejes István. TÁRCA/ ARANYI ISTVÁN EMLÉKEZETE. Néhai Aranyi István, debreceni ref. főiskolai hittanár, született Pestmegyében, Kecskemét városában, az 1793-dik év junius 15-kén Aranyi István és Tormási Erzsébet szüleitől. Az elemi és középtanodai iskolákat szülővárosában végezte, mely idő alatt már mint gyermekben feltűntek nem mindennapi tehetségei. Annyálól a halál által korán 'megfosztatván, nemcsak a kebelében égő tudományszomj, hanem atyjának óhajtása, és szülő városának elöljárói is ösztönözték arra, hogy a megkezdett tudományos pályát folytassa. A szomszéd nagy körösi iskolába ment tehát által, a hol mint bölcsészeti 1-ső és 2-od éves tanuló a jeles Fodor Gerzson tanárnak volt kedvelt és pártfogolt tanítványa. — Majd az 1813-ik év novemberében a debreceni főiskolába jött, hol a bölcseleti még hátralevő, valamint a jogi és hittani tudományok ritka sikerrel történt bevégzése után 1817-ben letette az esküdti vizsgálatot, 1818-ban a bölcseleti első éves tanulók segédtanárává választatott, s végre iskolai pályáját a contrascribai és seniori tisztes állásokkal fejezte be 1820-ik év aug. havában. — Tudománya öregbítése végett szándékozott a külföldi egyetemeket meglátogatni, de az akkori viszonyok Bécsben tartóztatták, a hol azonban mindent fölhasznált ismeretei nevelésére. Onnan haza térvén, a tiszántúli egyházkerületi egyházi és iskolai elöljáróság, a debreceni főiskolában a hit- egyháztörléne-28 *