Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-04-03 / 14. szám
nlazza ; érlelésével síelnünk kell. — Továbbá a hazánkkal szomszéd mivelt külországok földmivelés, ipar és kereskedelem tekintetében magasan felettünk szárnyalnak s igy némileg rovásunkra gazdagosznak ; itthon is az adó napról napra nagyobb. Miként birkózzunk meg a közterhekkelj ha nem helyesebb gazdálkodás, józanabb takarékosság és ügyesebb ipar és üzlet által? Ennek pedig a 1 a p o( s lendítését a népnevelésnél, a köznépnek értelmesebbé tevése által lehet és kell eszközleni. Téved a türelmetlenség, midőn ellenveti, hogy mindezeket a népiskoláknál kezdeni késő és hosszadalmas. Valamikor csak felkeli fogni a kornak igényeit, valahára csak meg kell kezdeni annak kielégítését. A nemzetek életének éveit századok képezik. Ha csemetéket nem ültetünk, utódaink gyümölcsöt enni nem fognak. Hogy B. - Csabán a nevelés a korigényelte fokra emelkedjék: a tót népiskolák gyökeres újjászervezésére, egy m agyar elemi- és felsőbb leányiskolának felállítására, végre a már fenálló négyosztályu a l -reálgymnasiumnak dúsabb felszerelésére van sziiksé g." A két első feltételről, hogy t. i. B.-Csabán a tót népiskolákat gyökeresen át kell alakítani, s egy magyar elemi iskolát kell felállítani Elemi iskolák, — a másik kettőről pedig, úgymint egy felsőbb leányiskolának felállításáról s a már létező alrealgymnasiuin teljesebb felszereléséről, Tudományos iskolák cimü rovatokban értekezik szerző. (Folyt, köv.) KÖNYVISMERTETÉS. SÁROSPATAKI FÜZETEK. Protestáns tudományos folyóirat. Szerkeszti és kiadja Erdélyi János. Nyolcadik évfolyam vagy uj folyam első éve. I. szállítmány. Sárospatak. Nyomtatta Forster R. a ref. főiskola betűivel. 1864. Nagy 8-a'drét, 96 lap. (Folytatás és vége.) Az erdödi második zsinat 1555-ben, Révész Imrétől. Ez a cime a második cikknek. Már e címből is sejthető, hogy Révészünk, a fáradhatlan búvár és nyomozó, kinek már eddigelő is, hazai prot. egyházunk múltjára vonatkozó annyi fontos adat megszerzését, annyi homályos és kétes hely felderítését köszönjük, ez ujabb közleményével is gazdagítja ismereteinket, szaporítja a hiteles adatokat, melyekből — adja Isten, hogy még ő tehease — egy szerencsésebb utód egykor hazai reformatiónk történeteit írhatja meg. Hogy Erdődön, 1555-ben második prot. zsinatot tartottak, azt sokan tudtuk; de a zsinat végzései,, számszerint husz articulus, még mindeddig ismeretlenek voltak előttünk. E rejtett forrás megnyitása is, ime, Révévészünk érdeme. Pedig melyik protestánst ne érdekelnék e cikkek, melyek — mint a t. közlő ur megjegyzi — mind koruknál, mind tartalmuknál fogva, minden esetre kitünfr történelmi értékkel DÍrnak. Azon időre esnek t. i. a melyben már mind a tanra, mint szertartásokra nézve, a két prot. felekezet közötti eltérés és ellenkezés nemcsak egyes elmékben s azok irodalmi müveiben , hanem magának a gyakorlati életnek mezején is ugyancsak kezdett feltűnni és forongani. Most jő Somosi János életrajza, jellemzés e. E. J. Mi ugy vélekedünk, hogy nincs oly életpálya, melyet, bármely szerény körben s alanti színvonalon nyúlik is az végig, eleitől fogva utoljáig ismerni ne volna tanulságos. Ezért mi előttünk minden életrajz érdekkel bir. Mennyivel inkább hát egy tanáré, ki a tanítói rögös pályán egy év hián fél száz évet töltött; ki dísze s büszkesége volt a főiskolának, melyben működött •, kinek tanításából és lelkes beszédéből nemzedékek nyertek tápot és szellemi gyarapodást! Egy ily élet körülményeivel és küzdelmeivel megismerkedni, előadva tömött rövidséggel bár, de híven, fejlődésszerüleg és elég terjedelmesen arra nézve, hogy annak egy nevezetes mozzanata se maradjon érintetlenül, azt hisszünk nemcsak a megboldogult tanítványait és ismerőit, hanem mindazokat érdekelni fogja, kik egy oly hosszú pályán mind végig tántoríthatatlanul és híven teljesített kötelesség érdemei iránt tisztelettel viseltetnek. Mindezek után immár nyissuk fel a Tárcát, s említsük meg röviden, mi van ebben is. Első helyen áll: Adatok a sárospataki ref. főiskola történetéhez cimü közlemény Erdélyi J.-tól. Mint tudva van, az első alapítók fejedelmi bőkezűséggel látták el a sárospataki főiskolát; azonban a Rákoczy-ház hithagyásával megszűnvén e bőkezűség, egyes nagyurak s ezekkel kezet fogva, a zempléni, borsodi, abauji és ungi egyházmegyék álltak össze, mint ujabb pártfogók, a főiskola fentartására. — Aztán meg szomorú napokat is élt egykor e főiskola; ugyanis erőszakkal kimozdittatvan régi helyéből, 1687 —1703-ig, majd Gönczön, majd Kassán kelle tartózkodnia. Részint tehát amaz ujabb pártfogók neveit olvassuk e közleményben, a kik az iskola fentartására vagy pénzadománynyal, vagy pedig azáltal járultak, hogy több kevesebb tanulót láttak el, — részint pedig azon hit- és emberbarátokéit, a kikhez az emiitett számkivetés idejében, az aratási szünidő vagy ünnepek alkalmával, a kegyes adományok elfogadása végett, követek mentek ki. Már csak a példa kedveért is méltó volt az ősi hitbuzgalom eme szép tényeit közleni; de meg aztán illő is, hogy a nemesszívü jóltevők emlékét tiszteletben tartsuk. Számos, jelenleg élő prot. család pedig lelki örömmel olvasandja e cikkben, hogy már a család ősei is az áldozók diszes sorában, álltak.
