Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-03 / 14. szám

Iskolai ünnepély. E cira alatt két jeles beszédet talál a nyájas olvasó; az egyiket, melylyel id. báró Vay Miklós ö nmltga, mint a sárospataki főiskola főgondnoka, mult hó 4-én fogadta, illetőleg igtatta be, tanári székébe Bihari Imre urat, a pataki akadémiának még a mult évi nov. 17. napján megválasztott bölcs3szettanárfit; a másikat, mellyel az ui tanár székét elfoglalta. Nagyon sajnáljuk, hogy a hely szűke nem engedi meg, e két beszédből is kivonatokat kozlenünk ; de talán kár is volna őket megcsonkitani. A mi az elsőt illeti: legyen elég, csak azt jegyeznünk meg itten róla, hogy ily beszédet elragadtatás nélkül lehetetlen olvasni; olvasván azt, valóban nem tudja az ember, váljon azt a széles tájékozottságot, mély felfogást és alapos képzettséget bámulja-e, melylyel a kenetes ajkú főgondnok ő nagy méltósága a filosofiának, mint tudománynak mivoltját és fontosságát s annak egy tanintézet s ezzel egész nemzedékek szellemére és irányára való hathatós befolyását magyarázza ki, — vagy pedig azon igazi protestáns és emelkedett szellemet tisztelje meg hodolatával, mellyel a mélt. főgondnok úr a tanszabadságot s közelebbről a bölcsészet tanításának, szabadságát fogja fel. Ily beszédek hallatára emelő önérzettel vájjuk magunkat protestánsnak s áldjuk a gondviselést, mely egyik főiskolánk élireamagajó kedvében ily férfiút rendelt! Bihari Imre, az uj tanár, székfoglalóul az ujabbkori német természettudósok anyagelvüségéről, az úgynevezett materializmusról értekezett, azzal az alapossággal és szabatos tiszta előadással, melyet már rég ismernek olvasóink nála. Szívből kívánjuk, hogy áldás és siker koszorúzza törekvéseit uj pályáján ! A következő cikkekről már csak röviden emlékezünk meg, cimökön kivül legfölebb egy pár szóval; ismertetésünk talán már ugy is hosszura nyúlt. Ilyen cikkek: Két felirat. Az I. a pataki jogakadémia önállósága érdekében, a nmélt. helytartótanácshoz ; a II. a testvér ágostaiak ismeretes fájdalmas ügyében, ő Cs. kir. Felségéhez intézve; mindkettő a tiszáninneni egyh. ker. által. Ezt követi a Tanügy. E rovatban Árvái József az egyetemes tanügyi bizottmány által népiskolai könyvekre kitűzött pályakérdéseket közli. — Jrodalmí szemle, összeállítva részint hazai, részint külföldi lapok és könyvek rövid ismertetéseiből. A jelenlegiben Lessing „Erziehung des Menschengeschlechtsu stb. cimű müve van ismertetve. Külföld; e rovatnak célja, mint a jelenlegiből látjuk, a szárazföld minden országainak vallási s kivált prot. mozgalmairól értesíteni a közönséget. Végső rovat a Belföld, — ez a hazai egyházi mozgalmakról nyújt rövid tájékozást. Azt hisszük, hogy a fentebbiekben eléggé tájékoztuk mi is az olvasót e folyóirat iránya és tartalmáról s igy bizton reményijük azt is, hogy az, mint egy virágzó prot. főiskolának közlönye s mint olyan tudományos folyóirat, mely az egyházi érdekkel a tudományos érdekeket is párosítja, a mi ajánlásunk nélkül is. széles e hazában mindenütt azon hő pártolásra és támogatásra talál, a melyre érdemes. Berekesztésül id® jegyezaük az előfizetési dijjakat: Egész évre postán 6 frt; félévre 3 frt. Előfizethetni Sárospatakon a szerkesztőnél, Pesten Ráth Móricznál. K. J. BELFÖLD. KETTŐS ÜNNEPÉ L~ Y. TOLCSVÁN, mart. 6-án. Ma hallottuk zsúfolásig telt egyházunkban, hol más hitfelekezetüek is számosan voltak jelen, elhangzani tiszt. Török István úrnak 6 és y2

évi köztünk töltött lelkipásztorkodása s tanításai után, hozzánk intézett buesu szavait. Meghatók voltak e szavak, ugy hogy a jelenlévők mindenikének kebeléből, felsajgott a fájdalom, mely az érzelem legnemesebb gyémántjában, a szív könnyeiben nyilatkozott. Mennyire ohajtottuk volna, mennyire szerette volna egész egyháza, még tovább is, mind végig birni e jeles férfiút; de fájdalom, az e.megyei felsőbbség elparancsolta tőlünk Hidvégre. És mi megsirattuk őt mindnyájan! — De ez nem is lehetett másldnt. Mert tiszt. Török István úr közöttünk magát, — az egyházi buzgóság terjesztésében, a hit üdvének buzgó hirdetésében, feddhetetlen magaviselete, követendő példaadása, a papi teendők avatott betöltése és kifejtett népszerűsége által — mint hitszónok,— Soha nem lankadó szorgalma, példás béketűrése, szakavatott jártassága által, meg nem hajolva azon nehéz suly alatt, mely a papi s tanítói kettős hivatal lelkiismeretes és pontos betöltéséből vállaira nehezkedett—mint tanitó, kitüntette annyira, hogy ezen itt köztünk töltött idő alatt, ellene még a legmerészebb irigység sem emelhet vádat, mig ellenben őt a legvonakodóbb elismerés is csak magasztalni kényszerül. Ha valaki ezen elmondottakat nagyitásnak venné, nézze meg a tolcsvai h. h. egyházi és iskolai felügyelőség híven vezetett jegyzökönyvét. Nagy a fájdalom elvesztett lelkipásztorunk után, de végtelen lett volna az, ha utódjában, tiszt. Tatár Mihály úrban hozzá hasonló jeles egyéniséget nem nyert volna egyházunk. S midőn a tőlünk eltávozott tiszteletes úrnak teljes szívből és lélekből kívánjuk, hogy a minden kegyelemnek atyja legyen továbbra is neki jól választott magasztos pályáján vezére és gyámola; ugyan ily hő fohásszal karoljuk kebelünkre uj lelkipásztorunkat. Adjon Isten mindkettőjöknek szép és boldog jövőt, — legyen az ő jutalmok a megelégedés és tiszta lelkiismeret. S ha majd egykor tiszt. Tatár Mihály úr is bucsut 28