Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-03 / 14. szám

Iskolai ünnepély. E cira alatt két jeles be­szédet talál a nyájas olvasó; az egyiket, melylyel id. báró Vay Miklós ö nmltga, mint a sárospataki főiskola főgondnoka, mult hó 4-én fogadta, illetőleg igtatta be, ta­nári székébe Bihari Imre urat, a pataki akadémiának még a mult évi nov. 17. napján megválasztott bölcs3szet­tanárfit; a másikat, mellyel az ui tanár székét elfoglalta. Nagyon sajnáljuk, hogy a hely szűke nem engedi meg, e két beszédből is kivonatokat kozlenünk ; de talán kár is volna őket megcsonkitani. A mi az elsőt illeti: legyen elég, csak azt jegyeznünk meg itten róla, hogy ily beszé­det elragadtatás nélkül lehetetlen olvasni; olvasván azt, valóban nem tudja az ember, váljon azt a széles tájékozott­ságot, mély felfogást és alapos képzettséget bámulja-e, melylyel a kenetes ajkú főgondnok ő nagy méltósága a filosofiának, mint tudománynak mivoltját és fontosságát s annak egy tanintézet s ezzel egész nemzedékek szelle­mére és irányára való hathatós befolyását magyarázza ki, — vagy pedig azon igazi protestáns és emelkedett szellemet tisztelje meg hodolatával, mellyel a mélt. főgondnok úr a tanszabadságot s közelebbről a bölcsészet tanításának, szabadságát fogja fel. Ily beszédek hallatára emelő önér­zettel vájjuk magunkat protestánsnak s áldjuk a gondvi­selést, mely egyik főiskolánk élireamagajó kedvében ily férfiút rendelt! Bihari Imre, az uj tanár, székfoglalóul az ujabbkori német természettudósok anyagelvüségéről, az úgynevezett materializmusról értekezett, azzal az alapossággal és szabatos tiszta előadással, melyet már rég ismernek olvasóink nála. Szívből kívánjuk, hogy ál­dás és siker koszorúzza törekvéseit uj pályáján ! A következő cikkekről már csak röviden emléke­zünk meg, cimökön kivül legfölebb egy pár szóval; is­mertetésünk talán már ugy is hosszura nyúlt. Ilyen cikkek: Két felirat. Az I. a pataki joga­kadémia önállósága érdekében, a nmélt. helytartótanács­hoz ; a II. a testvér ágostaiak ismeretes fájdalmas ügyé­ben, ő Cs. kir. Felségéhez intézve; mindkettő a tiszánin­neni egyh. ker. által. Ezt követi a Tanügy. E rovat­ban Árvái József az egyetemes tanügyi bizottmány által népiskolai könyvekre kitűzött pályakérdéseket közli. — Jrodalmí szemle, összeállítva részint hazai, részint külföldi lapok és könyvek rövid ismertetéseiből. A jelen­legiben Lessing „Erziehung des Menschengeschlechtsu stb. cimű müve van ismertetve. Külföld; e rovatnak célja, mint a jelenlegiből látjuk, a szárazföld minden or­szágainak vallási s kivált prot. mozgalmairól értesíteni a közönséget. Végső rovat a Belföld, — ez a hazai egy­házi mozgalmakról nyújt rövid tájékozást. Azt hisszük, hogy a fentebbiekben eléggé tájékoz­tuk mi is az olvasót e folyóirat iránya és tartalmáról s igy bizton reményijük azt is, hogy az, mint egy virágzó prot. főiskolának közlönye s mint olyan tudományos fo­lyóirat, mely az egyházi érdekkel a tudományos érdeke­ket is párosítja, a mi ajánlásunk nélkül is. széles e hazá­ban mindenütt azon hő pártolásra és támogatásra talál, a melyre érdemes. Berekesztésül id® jegyezaük az előfizetési dijjakat: Egész évre postán 6 frt; félévre 3 frt. Előfizethetni Sárospatakon a szerkesztőnél, Pesten Ráth Móricznál. K. J. BELFÖLD. KETTŐS ÜNNEPÉ L~ Y. TOLCSVÁN, mart. 6-án. Ma hallottuk zsúfolásig telt egyházunkban, hol más hitfelekezetüek is számosan voltak jelen, elhangzani tiszt. Török István úrnak 6 és y2 évi köztünk töltött lelkipásztorkodása s tanításai után, hozzánk intézett buesu szavait. Meghatók voltak e szavak, ugy hogy a jelenlévők mindenikének kebeléből, felsajgott a fájdalom, mely az érzelem legnemesebb gyémántjában, a szív könnyeiben nyilatkozott. Mennyire ohajtottuk volna, mennyire szerette volna egész egyháza, még tovább is, mind végig birni e jeles férfiút; de fájdalom, az e.megyei felsőbbség elparancsolta tőlünk Hidvégre. És mi megsirattuk őt mindnyájan! — De ez nem is lehetett másldnt. Mert tiszt. Török István úr közöt­tünk magát, — az egyházi buzgóság terjesztésében, a hit üdvének buzgó hirdetésében, feddhetetlen magaviselete, követendő példaadása, a papi teendők avatott betöltése és kifejtett népszerűsége által — mint hitszónok,— Soha nem lankadó szorgalma, példás béketűrése, szakavatott jártassága által, meg nem hajolva azon nehéz suly alatt, mely a papi s tanítói kettős hivatal lelkiisme­retes és pontos betöltéséből vállaira nehezkedett—mint tanitó, kitüntette annyira, hogy ezen itt köztünk töl­tött idő alatt, ellene még a legmerészebb irigység sem emelhet vádat, mig ellenben őt a legvonakodóbb elisme­rés is csak magasztalni kényszerül. Ha valaki ezen elmondottakat nagyitásnak venné, nézze meg a tolcsvai h. h. egyházi és iskolai felügyelő­ség híven vezetett jegyzökönyvét. Nagy a fájdalom elvesztett lelkipásztorunk után, de végtelen lett volna az, ha utódjában, tiszt. Tatár Mihály úrban hozzá hasonló jeles egyéniséget nem nyert volna egyházunk. S midőn a tőlünk eltávozott tiszteletes úrnak teljes szívből és lélekből kívánjuk, hogy a minden kegyelem­nek atyja legyen továbbra is neki jól választott magasz­tos pályáján vezére és gyámola; ugyan ily hő fohásszal karoljuk kebelünkre uj lelkipásztorunkat. Adjon Isten mindkettőjöknek szép és boldog jövőt, — legyen az ő jutalmok a megelégedés és tiszta lelki­ismeret. S ha majd egykor tiszt. Tatár Mihály úr is bucsut 28

Next

/
Oldalképek
Tartalom