Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-04-03 / 14. szám

• keresztyén lett volna, s ezt tettleg, azaz: isteneinknek se­gítségül hivása által be is bizonyítja, ha szinte régebben gyanús is volt, megbánása folytán engedelmet nyerjen. Alá nem irt s ugy benyújtott vádiratokat pedig bármely vétekre nézve is, elfogadni nem kell; mert igen rosz pél­dát adna, s századunk szellemével is ellenkezik." (Tége kör.) Szilágyi Ferenc, a magyar tud. akad. lev. tagja ISKOLAÜGY. Tervezet a b. - csabai ev. egyház nevelés­ügyének emelésére. Irta MokrySamu,aI-realgymn. tanár. 8 - a d r é t, 30 lap. Ára 30 kr. o. é. A tiszta jövedelem a b. - csabai alreal­gymnasium javára fog fordíttatni. Gyulán, 1864. Dobay János könyvnyomdája. Alig van kérdés a socialis életben, melyről az embe­rek, mióta közügygyei foglalkoznak, többet gondolkoztak, beszéltek és irtak volna már, mint a nevelés ügye. És mél­tán. E kérdés megfejtésétől függ minden a társadalomban; a mint a nevelés ügye javul vagy hanyatlik, akként emel­kedik vagy sülyed amaz is. Az előttünk fekvő kis mü is e fontos táigygyai fog­lalkozik, — az igaz, hogy csak szük körben, egyetlen egy egyház érdekeire és szükségeire szorítkozva; de a meny­nyiben hasonló viszonyokból hasonló szükségek támadnak, s ugyanazok a hiányok, ugyanazt a javítást igényelhetik mindenütt: e szempontból már nemcsak tárgyánál, de a benne foglalt javaslatoknál fogva is méltó lehet figyel­münkre. A mint az előszóból értesülünk, a b-csabai ev. egy­ház, a mult év tavaszán, szerzőt egy a presbyteriutn elé terjesztendő „tervezet" készítésére szólította fel, mely a helyi minden tényezőket összefoglalva, javaslatot foglaljon magában az iránt, hogy a csabai nevelésügyet, mint egé­szet, annak minden ágában és fokozatában, miként lehetne magasb és sikeresebb tevékenységre juttatni. E felszólítás folytán jött létre a fenebbi Tervezet, s azt a bizottmány to­vábbi tárgyalás alapjául el is fogadta; közbe jővén azon­ban a szük termés okozta anyagi válság, mely minden költ­séges intézkedést hosszú időre háttérbe szorított, e munká­lat is „jobb időkre" félretétetett. De — mirit a szerző mondja— ha a nyomor lekötötte is kezeinket egy időre, az elméknek nem szabad ez alatt sem pihenni, sot a jövendő alko­tásainak nemeiről és eszközeiről, minden téren, kétszeres buzgósággal már jó előre kell gondolkozni, hogy aztán, ha be­következik az idők teljessége, a kiviteli módokkal tisztában lévén, azonnal a munkához lehessen fogni; a miért is a ne­velés ügyében érdeklettek iránti tekintetből, jónak látta, hogy e tervezetet, a „jobb idők" szenderitő karjai közöl kiragadva, mint saját szellemi termékét, érlelő eszme­csere anyaga gyanánt, addig is nyilvánosság elő bocsássa Ily szempontbol vettük elő mi is e müvet, s midőn an­nak tartalmát rövid kivonatban, ezennel az olvasó elibe tárjuk, korántsem a biráló, hanem csak az ismertető lisztét szándékunk teljesítni. A Bevezetésben a nevelés céljáról, fontosságá­ról és azon kötelességről szólván szerző, mely szerint azt a protestánsoknak már vallások szelleménél fogva is min­den kitelhető erővel ápolniok kell, azt, hogy a nevelés ügyének emelésén ugy hazánkban, mint különösen B.-Csa­bán, sürgetöleg munkálni kell, következőleg indokolja : „A nevelés körüli gondoskodásban sok helyütt jelen­tékeny hiba követletelt el. Nagy áldozatokkal emeltettek felsőbb tudományos iskolák, de a nép legalsó osztályának nevelése elhanyagoltatott; dicséretes buzgalom fejtetett ki a magosabb tanintézetek felvirágoztatása körül, de az elemi népiskolákkal kevesen és keveset törődtek. Csaknem ma­gukra hagyatva vánszorogtak ezek nagynehezen az előre iramodó idősb testvér után, de a távolság köztük mindig nagyobb lelt, míg most csaknem megtnérhetlen. A tudo­mány szédítő magosan leng, de széles talapját vastag tudat­lanság, állati durvaság, százados előítéletek és középkori babona képezik. A mivelt osztály és a köznép közölt rop­pant ür tátong, ugy, hogy a keltő már csaknem egészen külön eszmevilágban él: az utóbbi nem képes felfogni az előbbiét és igy gyanakszik reá, az előbbi nem képes lee­reszkedni az ulóbbihoz s ezért lenézi azt. Az elmaradott köznép ellenszenvet, irigységet, gyűlöletet táplál a felette álló értelmesek iránt; a mivelt osztály pedig vajmi gyakran igazolja ezt, felhasználván önérdekből szellemi fölényét az értelmetlen tömeg félrevezetésére, elnyomására, kizsákmá­nyolására. Mind ennek a természet törvénye és a Teremtő­nek szándéka szerint nem igy kellene lennie. Ha nctn lehet, a mint soha sem lehet, az értelmi különbséget egészen megszüntetni; ha nem szabad a mint semmiképen nem sza­bad, az előresiető tudományt haladásában tartóztatni : ak­kor a tátongó ür okozta bajokat orvosolni, a távolságokat egymáshoz közelebb hozni másként nem lehel, mint az alsó néposztály nevelésének emelése, a népiskolák szaporí­tása és célszerűbb szervezése által. Vannak azonban ezen általános szemponton kivül kö­zelebbiek is, melyek hazánkban s különösen B.-Csabán sür­getöleg szivére kötik minden gondolkozó s a jövőbe tekintő protestánsnak a népiskolai nevelésnek emelését. Városunk lót ajkú köznépe könyvek és újságok által, ugy a mint a szomszéd orosházi és békési magyar, szellemileg nerri érle­lődik. Napjainka köznépre nézve az alkotmányosság hajnala. Eddig a nép fejletlen gyermekként gyámság alatt tartatott; ezután, ugy óhajtjuk, hogy maga kormányozza magát. Ezelőtt a jobbágyi viszony a pórnép között gyűlöle­tet, elkeseredést ápolt urai iránt. Ha most akarjuk, hogy ez ellenszenv, a mint kell, mihamarébb örökre elaludjék; hogy a köznép alkotmányos jogait ne az értelmiség el­len, hanem vele s igy a jog és igazság terén alkal-

Next

/
Oldalképek
Tartalom