Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-01-10 / 2. szám
tet kivévén, midőn a szülők vagy házasságban élők, akár mindketten egyszerre, akár egymásután ugyanazon confessióra átlépnek s még ekkor neveletlen gyermekeik vannak, ezek közül a confirmatio idején u. m. 12 esztendőn alullévők a szülőik által választott confessiót, az irott 12 esztendőt felülhaladó gyermekek pedig a kellemetlen zavarodások tekintetéből, illető előbbi s itt a 4-dik pont alatt meghatározott confessiójokat követni fogják. Hogy lia pedig a házastársak közül, akár együttéltekben csak az egyik, akár az egyiknek halála után, maga a másik életben maradott házastárs lépne szabadon át más confessióra, akkor még a 12 esztendőn alul lévő gyermekekre is megáll az: Hogy a Nem Nemet kövesse, vagyis sexus sexum sequatur. Magában értődvén: hogy 18 esztendők eltölte után, szabadságukban fog ezen gyermekeknek is állani, meggyőződésből akármelyik confessióra is átmenni. A két confession lévők között támadható egy enetlenségek eltávoztatása végett az elegyes házasságokban hajdani őseink példája szerint is, legjobb ezt a rendszabást követni: A Nem Nemet kövesse (sexus sequatur sexum) az az atyjok hitvallását kövessék a fiak, az anyjokét a leányok. \ Egyébiránt a szülők által, eddig néha önként, néha erőltetve is adatni szokott Reversalisokj melyek sem a hazai törvényekben nem gyökereztetnek, sem a protestantismus lelkével, sőt a mennyiben a Reversalis-adók még ezután születendő személyeket arra a confessióra köteleznek, melyet önmaguk sem fogadnak el, ennyiben a szoros igazsággal is egyenesen ellenkezők, jövendőre mind a két félre nézve örök időkre eltiltatnak; s ha adatnának is, minden erő nélkül valóknak s megsemmisittetteknek kinyilatkoztatnak. — Ámbár pedig ugyanezen okból, az előbbi Reversalisoknak is megsemmisíttetni kellene: figyelembe vétetvén azonban az ezek szerint beavatott gyermekek sorsa, s az ebből származható versenygések, és több famíliák házi békességének felzavarodása, ezeknek elmellőzéseért ezúttal megállapíttatik, hogy az eddigvaló reversalisok szerint a confirmált confessióban maradván, s nekiek is utóbb 18 esztendei koruk után a szabad választás fenhagyatván, a 12 esztendőn alullévő vagy ezután születendő gyermekekre nézve, az eddig kiadott Reservalisok semmi erővel ne bírjanak, s azon gyermekek nemekhez illető confessiójokban neveltessenek. (Folyt, köv.) TUDOMÁNYOS KUTATÁS A VALLÁSBAN. Res nulla est, de qua tantopere non solum indocti, sed etiam docti dissentiant; quorum opiniones cum tam variae sint, tamque inter se dissidentes : alterum fieri profecto potest, ut earum nulla, alterum certe non potest, ut' plus una verasit. (Cicero-nak e helye — Do Nat. Deorum I. 2. — az istenek ismeretére, tehát a vallásos ügyre vonatkozik.) I. i A keresztyénség előtt. A politikai világot élénken foglalatoskodtató, s nagy érdekeltséggel kisért napi események között, lehetne mondani, nem utolsó helyen áll egy irodalmi mü, egy könyv, mely nagy lármát csinálva, néhány hónap óta zaklatja a kedélyeket, a müveit társas körökbe befúrta magát s általában oly szerencsében részesült, a mihez hasonló példát az irodalom történelmében nem sokat találunk. Párisi tanár R e n a n t ó I kiadott .-„Jézus élet e," az emiitett szerencsés könyv. *) Mig az, mindjárt megjelenésekor közfigyelmet gerjesztve, egyfelől heves megtámadások, több oldalról jövő kárhoztatások, általában szenvedélyes polémia tárgya lett, s nemcsak tekintélyes tudósok rosszalásával találkozott, de az egyházi censurát, sőt anathemát magára vonta, s hivatalosan is veszélyes, istentelen, istenkáromló munkának kiáltatott-ki, másfelől azt tudományos körökben nyilt karokkal, nagy tetszéssel fogadták, mint az idő ör*) A hírneves könyvet, melynek címe: „Yie de Jésus, par Ernest Renan, membre de 1'Iristitut. Septiéme édition. Paris 1863—8." történelmi rajz alakjában ismertetni, s ugy mutatni be az olvasóközönségnek leghelyesebbnek véltem. A tények szólanak abban egy nagy igazság mellett, mi a felvilágosodottak és értelmesek szerint tudományos kutatás szabadsága, mig az elfogultak, és gondolkodni nem szeretők azt istenkáromlásnak kiáltják. Renan könyvét a párisi jeles folyóirat: ,,Revue des deux mondes" tavalyi august. l-jén kiadott füzetében, ily cim alatt: „L'évangile et l'histoire" 564 — 596. I. érdekesen bírálta tiszttársa Havet a ,,Collége de Francé" tanára. Bátor vagyok a L c. olvasót figyelmeztetni, miszerint a ,,Protestáns Egyházi és Iskolai Lapu mult 1863-iki folyama 45-ik számában : ,,A római kérdés és Renan" cimü cikkemben (1452 — 53. 1.) D a r b o i s párisi érseknek a „Journal de Genéveu böl idézett s Renan munkájára vonatkozó levelében, Havet ez ismertetése az, miért e tanár még Renant is túlhaladó bűnösnek nyilváníttatott. Sz. F.
