Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-01-10 / 2. szám

vendetes jelet idvezelték, a legműveltebb nemzetek rokonszenve, dicsérete, bámulása környezte és kiséri folyvást fényes pályáján, az félév betelése előtt már tizenegy és mindig sok ezer példányokban nyomott kiadást ért, majd minden európai nyelvekre, közelebbről magyarra is lefordíttatott, s igy jó és rosz hire, áldása és átka a föld két részére, az ó- és uj világra ellenállhatatlan varázserővel s a legcsudálatosabb ellentétben kiáradott. Micsoda jelenség e könyv, melyre nézve a müveit világ véleménye és Ítélete igy meghasonlott? mit az egyház és tudomány kárhoztat s dicsérettel halmoz, a művelt olvasók egy része szomorkodva és boszankodva fordul el tőle, mig a nagy közönség örömmel s mohó kíváncsisággal veszi kezébe. Valóban e munkának több százezer olvasók kezében megfordulása, roppant elterjedése, világhírré emelkedése oly „suffrage universel" mi a tudományok évkönyveiben méltán a ritkább események közzé sorozható, s ha szabad mondani: a megpendített kérdésben a közvéleménynek az iró nézetét elfogadó, s az ellenzés folytán mindig hangosabban kitörő nyilvánulása. A magyar olvasókra nézve van még egy különös ok is, miért az Renan munkáját tán nagyobb kíváncsisággal s némi kegyelettel veszi kezébe. Renan a magyar tudományos akadémia külföldi levelező tagjainak tündöklő koszorújába tartozik, megválasztása azonban nagy zajt ütött könyvének kiadása előtt történt, s igy azzal semmi öszszefüggésben sem áll. A milyen igaz, hogy Renannak nagy megbecsültetés és megtisztelés volt, midőn a magyar tudományos akadémia őtet maga tagjai közzé felvette, éppen ugy nem lehet tagadni, hogy e sokoldalú műveltséggel bíró, európai hírű tudósnak megválasztásával a magyar akadémia magát is megtisztelte. Az emiitett meglepő tünemény, a tudományos tekintetben méltán „cause célébre," Renan könyvének világot izgató elhiresedése megérdemli, hogy arra egy vizsgálódó tekintetet vessünk, s a szóban forgó munkára nézve a művelt olvasóközönség véleménye bámulatos megoszlásának okát keressük. E kérdésre az alább következő igénytelen történelmi rajz egy általános és tudományos felelet leend, különösebben pedig a munka rendkívüli, s két végsőben járó sorsa, most égig felmagasztalása, majd pokolig letaszítása azon körülményből érthető, hogy az, az emberi szívnek oly becses, arra mindig élénk, s mély hatást gyakorló vallásos érdékkei foglalkozik, s igy az emberi kebjl legszentebb érzésébe ütközik. Ha visszapillantunk az 1848 előtti időkre és sajtóvíszonyokra, az akkor fenállottt előleges könyvvizsgálati szabályok itt nálunk hasonló munkáról szólást, arinálinkább létrejövését vagy árulását tilalmazták, s Bécsben is ily könyv a censura „damnalur" szabálya alá esett, valamint a rendőri legszigorúbb kutatások, s illetőleg fenyítések tárgya lett volna. Az idők változtak, — adjnnk hálát az egek Urának, ki azt megérnünk engedte, s alattvalói hódoló tisztelettel ismerjük el, hogy 0 cs. kir. apóst. Felségének dicsőséges uralkodása alatt történt, — most Renan könyvét nálunk, mint Bécsben szabadon árulják, hol annak fenebb emiitett s mint mondják, kapós és sokat olvasott magyar fordítása is megjelent, s mint bécsi hírlapokban lehetett olvasni, a német örökös tartományokban némely túlbuzgó államügyészek az állítólag veszélyes könyv lefoglalása iránt intézkedtek, azonban a felvilágosodott államminiszter ő excja az inkább tudományos körök számára irt munkának letiltását megszüntette, s annak árulását megengedte, mi ujabb oly fényes mint örvendetes bizonysága, hogy Austria jelenleg a józan haladás és alkotmányos szabadság korában él, s a müveit Európának irányába nyilvánult rokonszenvét és becsülését megérdemli, mint nekem is ezt a mult évben a szabad Schweizban tapasztalni alkalmam volt. Örvendetes jele e az időnek a Renan könyve iránti nagy részvét, vagy inkább olyan, a min szomorkodni kelljen? nem vitatom; csak azt jegyzem meg, a felelet arra egészen, sőt lényegesen különböző, a szerint, mint ez ügyet valaki egyházi vagy tudományos szempontból tekinti. Azon felfogás, hogy a keresztyén egyháztól szentesitett hitágazatot az emberi vizsgálódások körébe vonni nem szabad, bizonyosan nálunk is szélesen el van terjedve, de kétségen kívül a másik nézet pártolói sem hiányzanak, miszerint a tudomány teljes jogában és szabadságában áll bármely ugy nevezett szent vagy nem szent, isteni vagy emberi tárgyat kutatni és azzal foglalkozni. Nem kell feledni : ez a protestáns felfogás és álláspont, a melyből kell ezen egyház követői irányában a mondott kérdést megítélni s azt méltányosan tenni csak ugy lehet. Éppen azért, minden félreértés eltávolításáért, s az igazság érdekében bátor vagyok a t. c. olvasót előlegesen kérni és figyelmeztetni, szeme előtt tartani azon lényeges különbséget, mi a szóban forgó ügynek ugy nevezhető hitágazati, tehát egyházi, valamint tudományos és protestáns szempontból vitatása között a dolog természete szerint fennáll. A tudomány ellenében a hit szablyáját villogtatni, jogosan nem lehet, nem szabad, mert akkor a vívók egyenetlen s az egyiknek sok előnyt adó fegyverrel állanának szembe egymással. Midőn elhatároztam magamat Renan könyvét ismertetni, az ettől elválhatatlan nehézségek önként szemem elibe tódultak, s azokról magamnak számot adtam. Sokan lesznek minden bizonynyal hazánkban, sőt protestáns egyházunkban is, kik a fenebb érintett vallásos érdeknél fogva egy ily tartalmú könyvtől elfordulnak, az ahoz hozzá szólást nem helyeslik, vagy legalább azt időelöttinek tartják; lehetnek, kik ez okból súlyosabb vádat emelnek, mennyiben szerintök a keresztyén vallás ősrégi, lehet mondani, legfőbb, minden megtámadások, a legmérgesebb viták dacára magát fentartó szent tanát, az éles ellentétben álló római katholicismustól és prolestantismustól egyaránt elfogadott, kegyeletesen tisztelt hitágazatát, az evangVéliomnak, az idvezitö tudománynak alapját, Jézus istenségét kétségben vonó, sőt tagadó nézet és véleménynek ugy szólva terjesztését nem kárhoztatni, nem lehet, s ily munka irója és ismertetője, ugy hiszik, egyforma