Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-20 / 12. szám

hauteur d'une idée. — (Intröduction p. XLVIII.) Szándéko­san idéztem e helyet, melyből kitűnik, hogy Renan meggyő­ződése szerint Jézus életének történelmét az igazsághoz csak közelítőleg lehet megírni, ha t. i. a betűszerinti, mezte­len igazságnál egy felsőbb, az az mesterkélt igazságot kere­sünk. Fájdalom! ebben Renannak igaza van: a históriai Jézus éltének és fejlődésének valódi folyama munkásságá­nak, tetteinek az igazsággal megegyező vázlata, tehát éppen amiben áll minden biographiának becse,legfőbb értéke,hogy a leirt személynek élethű képét rajzolja elönkbe, a kútfők nem léte, vagy nem teljes hitelessége miatt soha meg nem oldható feladat. Jézusról egészben véve, lehet fogal­munk, azt hogy milyen volt, képzelhetjük, megfoghatjuk, de tiszta tudást és bizonyos meggyőződést róla nem szerezhetünk. Ez az oka, hogy mi ölet, mint embert fe­lette hiányosan ismerjük, a mit felöle tudunk és Írhatunk inkább csak reformatori, uj vallást alapító müködése-és szerepére vonatkozik. De még e részben is sok hézagra találunk, ,,prófétai pályájának kezdete," mint éppen Renan megjegyzi, (p. 73) nagyobbára ismeretlen előttünk, miután „története egyes, össze nem függő elbeszéllésekben, pon­tos idöszámlálás nélkül" jutott-el hozzánk. Általában Jésus jellemét, még a vallás újítói tevé­kenységét cimerezö főbb vonásait is, leginkább beszédei­ből, valamint különböző példázataiból, a mikben nagy mes­ter volt, ismerjük, s ha ez „Isten-ember" dicső és magasz­tos képe a távoli korból csak halvány színben, sőt igen homályosan tűnik szemünkbe, azt a fenmaradt, csupán töre­dékes és hiányteljes kútfőknek lehet tulajdonitni, főkép, hogy az egykorú, elsőrendű kútfők teljesen elvesztek, a minél az emberiség évkönyveit, a történelmet nagyobb csapás nem érte. Jól mondta annálfogva Renan, mint fel­jebb említve volt, hogy Jézus beszédeire nézve válasz­tani kell, még ezek szerint is Jézusnak más képe van, ha azt a synoptjkusoktól, vagy Jánostól feljegyzett be­szédek után ecseteljük ; annál inkább választani kell, ha feladatunkká élte egész folyamának leírását tettük. Igy választott azért Renan is, mert — más választása nem volt, egészben véve azért, ha könyvéről van a szó, annak megí­télésében, hogy mit tett? ne feledjük azt, mit tehetett. Eléggé ismert és sokszor elmondott vád a szellemdus iró ellen, miszerint „Jézus életét" regény alakjában irta, söt hogy abból egészen regényt csinált volna. Tagadni nem lehet, hogy Renan helyen-helyen maga véleményét mint tényt ugy mondja-el, némely dolgot hiszen, a mit nem tud, 8 3 ) általában maga előadásában egyéni felfogást ele­€3 ) Igy pl- hogy Jézus a zsidó könyveket eredeti nyelven nem értette, és görögül nem tudott volna (p. 30 — 32) továbbá, hogy a mint beszédeinek majd minden vonásaiból kitűnik, a világ általános helyzetéről „leg­kisebb ismerettel sem birt," a róm. hatalomról nem volt tiszta fogalma s csak a „Caesar" neve jutott el hozzá (p- 38) s hogy Jézus azért hitt a csudákban, mi­vel legkisebb eszméje sem volt a természetnek törvé­nyek által szabályozott rendjéről (p. 57) stb. Honnan merítette Renan mindez állításokat?!! Sz. F. gyit, abba kedvellt eszméket mint adatokat belésző, s igy müvének némileg regényszerű színezetet adott. De azért nem regényt irt, s az igy kimondott vádat méltányosnak, annál kevésbé alaposnak mondani nem lehet. Hogy az ős történelmek írásával összekötött, ki nem kerülhető, mert a dolgok természetében fekvő nehézségeket Renan se hárít­hatta-e!, hogy teljes sikert ott nem arathatott, hol célra mások se juthattak-el, azt neki hibául felróni igazságosan nem lehet. Minden ös-történelmet kisebb, nagyobb részben fel nem deríthető homály borit, miután azt kevés kivétel­lel többnyire csupán traditiókból, még pedig külömböző, 9 össze nem egyeztethető ilyen emlegetésekből kell merítni. Az evangyéliomi őskori eseményekre nézve azoknak vallásos és természet-feletti jellemét sem kell feledni, mi által az iró feladata sokkal nehezebbé válik. Nem kell azért Renan­nak rosz néven venni, ha egyébiránt remek tollal és finom Ízléssel szerkesztett müvében az érintett hiányok mellett, főkép a Kristus jellemzésében egy sajátszerű következet­lenséget veszünk észre, — a hibát nem benne, de a kút­főkben kell keresni. Renan valóban Jézus vallásújitó szerepét, földi te­vékenysége és magasztos hivatása legfőbb, legérdeke­sebb oldalát kiváló előszeretettel és remek tollal ecseteli, ötet mint egy „uj világ" alapitóját (p. 327) mint az emberiség örök vallásának teremtőjét (p. 332) állítja szemünk elibe, s tagadhatatlanul a mit e tekin­tetben az ügyesen összeállított adatok alapján tett, azt, munkája egyik legsikerültebb része gyanánt kell elismerni. Az I. fejezet, mely e cim alatt: „Jézus helye a világ­történelemben," a vallásos eszmék történelmi fejlődését, kivált a zsidó nép keblében pragmatikai vázlatban adja-elö ; senki sem olvasta bizonyosan s nem olvashatja nagy meg­indulás nélkül a külöuösen vonzó bájos szépségű, szívhez szóló V-d. fejezetét, melyben maga eszméit „az Istenről mint atyáról, és a tiszta vallásról" fejtegeti, midőn írja: „Az Isten valódi fiainak nagy családjában Jézust első helyre kell tenni, az Isten benne van, magát az Istennel egynek érzi, és szívéből meríti mind azt, mit az atyjáról tud. Folyvást tartó közlekedés ál­tal az Isten keblében él, azt nem látja ugyan, de hallja, a nélkül, hogy, mint Mosesnek mennydörgésre és égő csipkebokorra volna szüksége;" „az Istent közvetet­lenül, mint atyát ugy képzelni, — ez Jézus egész theolo­giája;". „Jézus istene; mi atyánk," „az emberi­ség Istene," ki „megalapítja a legfőbb vigasztalást, mindenkinek az égben lévő attyához folyamodást, az Isten valódi országát, melyet kiki szívében hordoz." (p. 75—75.) Nem kevésbé nagy érdekkel bírnak, a XVII-d. fejezet „Jézus eszméinek végkép megállított alakja az Isten országáról," valamint a következő XVIII-d. „Jézus intéz­vényei-," Renan az egyház első csiráját a szeretet által egyesülésben látja, mint Jézus mondotta „va­lahol ketten, vagy hárman egybegyűlnek az én nevemben, ott vagyok ö közöttök," (Mát. XVIII. 20.) Az uj felekezet első vallásos szertartása a „szeretet vendégsége" az úri szent vacso r a volt. Ahhoz hozzá járul a szt. k e-

Next

/
Oldalképek
Tartalom