Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-03-20 / 12. szám

resztség, midőn a tanítványok a népek tanítására kiküldettek. De nem sokáig tartottak azon boldog idők, midőn „az ég nem volt még bezáródva" az Isten országát mindenütt lehetett látni, mert azt mindenki szívében hordozta." (p. 165.) Azon „varázstünemény" kora, midőn „az időt éppen ugy nem mérik, mint az álmot," (p. 133) elenyészett, s „Jézus idylli és szelíd természete" (p. 128) ellenkezőre fordult. Nem kis meglepetéssel olvassuk azon állítólagos teljes, sőt gyökeres változást, mi Renan könyve szerint, Jézus jellemében, Jéruzsálemben első fellépte után, az irányábaa nyilvánult ellenszenv folytán történt, s mind nagyobb túlzássá fajult volna, mig nem végre az isteni új vallás hirdetője valódi rendbontó és felforgató minőségben áll előttünk. így mondja Renan : (223 1.) Jézus „a legmagasabb fokon álló forradalmar," — révolutionnaire au plus haut degré; — (318—319 1.) ,,elragadtatva a lelkekesültségnek rémitöleg magasra hágása által Jézus nem volt többé szabad, — — néha azt lehetett volna róla mondani, hogy elméjében zavaradott" — „minden elrlenállás iránti rosz kedvében, olykor ki nem magyarázható, s látszólag képtelen tettekre ragadtatott;" — (325 — Ö26 1.) „ellenei irányában a legdurvább kitételeket használja" — ki „az együgyüek iránt példás szelídséget mutat, a legcsekélyebb hitetlenségért elkeseredésre fakad," „a jellemében lévő szenvedélyesség a legélénkebb szidalmakra ragadja" „e sajátságos vegyület" példája „napjainkban egy ember, Lamennais, kiben ugyanez ellentét ritka erélylyel feltűnt, s bár ez a mindennapi életben igen jó ember volt, de „azok iránt, kik vele nem egyformán gondolkodtak, az őrültségig türelmetlen lett. „Tanítványaihoz intézett több parancsaiban rejlenek a csirái egy valódi, s a középkorban kegyetlenséggé fejlődött fanatismusnak;" Jézus végre bizonyos,,finom c o mmunismust" — communisme délicat — alapított, (p. 178) szerinte a „valódi evangyéliomszerü állapot'* cimervonása: „semmivel sem bírni" (p. 183), mit Renan maga „a polgári társaság lényeges feltételeit" megtámadó szélsőségnek ismer (p. 176) stb. A XIX. és XX-d. fejezetekben rajzolja különösen Renan az irt módon, s igy elég vastagon mázolt színekkel Jézus e túlcsigázott lelkesültségét s nevekedő izgatottságát, mint az intézvényei irányában nyilvánult ellenzék következéseit. Valóban mind ez adatok legnagyobb részben Jézus beszédeiből s igy saját nyilatkozatai- és vallomásaiból vétettek. Jézus mondotta: Nem a törvénynek és profetáknak e 11 ö r 1 é s é r e jöttem, hanem inkább, hogy betöltsem (Mát. V. 17) — Adjátok meg, a mi a császáré, a császárnak, mi Istené, az Istennek, (Mát. XXII. 21.) — Az én országom nem e világból való. (Ján. XVIII. 3G.) — A beszédek, melyeket én szóllok, lélek és élet. (Ján. VI. 33.) — Vegyétek-fel az én igámat reátuk és tanuljátok-meg én tőlem, hogy énszelid és alázatos vagyok az én igám gyönyörűséges és az én terhem könnyű. (Mát. XI. 29.) — A farizeusokat figyelmezteti Isten parancsolatára : Tiszteljed a te atyádat és anyádat; ismét: valaki gonoszt mond atyjának vagy anyjának, megölettessék. (Mát. XV. 4.) — stb. Jézus mondotta: Ne gondoljátok, hogy azért jöttem volna, hogy békességet bocsássak e földre, — hanem fegyvert. Mert jöttem, hogy azt cselekedjem: hogy a fia az ő atyjának ellensége légyen, a leányzó az ő anyjának, és a menye az ő napának. És, hogy az embernek ellensége légyen az ő háza-népe. (Mát. X. 34 — 36.) — Ha valaki én hozzám jő és meg nem gyűlöli az ő atyját, anyját, feleségét, magzatit, atyafiait, és húgait, nénjeit sőt a maga lelkét is, nem lehet az én tanítványom.— — Valaki közületek búcsúját nem veszi minden javaitól, nem lehet az én tanítványom. (Luk. XIV. 26. 23.) Azért jöttem, hogy a világra tüzet bocsássak, — — nem azért jöttem, hogy békességet adjak, sőt inkább hogy visszavonást. (Luk. XII. 49. 51.) Több városokra, mint Kor az in, Beths a i d a, Ií a p e r n a u m — jajt kiált es átkokra fakad, azoknak vészt s pokolig lenyomatlatást jósol; (Luk. X. 13 — 15.) — Ide tartozik továbbá midőn Belthniából kimenése után a figefát, melyen nem talált gyümölcsöt, „mert nem vala a fige-érésnek ideje" megátkozta, hogy senki róla többé gyümölcsöt ne egyék, továbbá a jeruzsálemi templomban elkövetett erőszakoskodása, midőn a pénzváltók asztalait, es a galambárusok székeit felforgatá, és nem engedte, hogy senki valami edényt ott állal vigyen, (Márk XI. 12 —14. és 15. 16.) stb. Minő ellentét! mily merőben különböző két kép, mily élesen ellenkező kettős jellem egy emberben ! Az állam törvényeit megtartó, a fenálló intézvénvek alapján javitó bölcs reformátor, s viszont a mindent ledöntő, és véres visszavonást gerjesztő romboló! a szüléit kegyeletesen tisztelő polgár, s a családi élet legszentebb kötelékeit széttépő rajongó, sőt némileg vagyonközösséget kívánó communista ! Mint Renan mondja : (p. 314 315.) Jézus ^túlfeszített morálja" következtében „a keresztyén dicsérte t i k, ha rosz fiu, rosz hazafi lesz, ha Kristusért szembe száll az atyjával, s hazája ellen feltámad, sigyaz evangyéliomot követő, veszélyes emberré válik" továbbá ugyancsak Renan szerint, (p. 316) Jézus egészen a természeten kivül lépett, családot, barátságot, hazát többé nem ismert stb. E kettős arca Jézusnak, e soha ki nem magyarázható ellenmondás, ugyanazon szív és kebel, melyet most egy jó, majd egy gonosz szellem mozgat, s oly szélsőségekre ragad, olyan újitó, kiben a keresztyén hivő az,,Isten fiát" feltalálja és tiszteli, s viszont a forradalmár és communista maga elveire nézve rá és tanára hivatkozhatik, ismétlem : oly ellentét, mi a keresztyén érzületet mélyen sérti, s Renan könyve ellen a kedélyeket leginkább felingerelte. Hál még azon szerencsétlen párhuzam az ultramontan fanatisinus hirdetője Lamennais és Jézus „az emberiség örök vallásának teremtője" (p. 332) között! Nincs, valóban nincs a történelemben példa, hogy jellem ily ellenkezőre forduljon, ily két végsőben járó változást, ily ellf.nmondásokba heveredést mutasson, s ha szabad