Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-28 / 9. szám

sokkal inkább az, hogy miben igaz vagy hamis, s mennyire kimeritö a tan mit hirdet ? Már pedig úgy hiszem, hogy a kérdéses változtatás a rendszerembe foglalt tant sem kevésbé igazzá nem tette, sem hézagossá. Innét van, hogy birálóm mind föllelheti benne, a miket keres, csakhogy nem ott, a hol várta volna. Igy az ok és okozatról szóló tanban, a 65-ik §-ban meg van mondva, hogy az ok hatása lehet gépi, vegyületi és szervi, tehát olyan, a miben a ható és a hatást elfogadó valóságok gépi, vegyületi s szervi viszonyban állanak egymással. Igaz, hogy e viszonyok nincsenek oly részletesen kivivé mint Hegelnél, mivelhogy az oly részletezést a természet észtanába tartozónak vélem, hol az Hegelnál is újra föllelhető. Hasonlóan megtalálhatja biráló a cél tanát is, az ismerettannak 3-dik részében, hova azt — véleményem szerint eléggé nyomós okokból — már Rosenkranz visszahelyezte, újra visszatérve így Aristoteleshez. Ennyit részint tisztán a tudomány érdekében, részint pedig a magaméban is azokra nézve, miket ismertetőm munkám tartalmára vonatkozólag mond. Azonban mielőtt ez oldaltól végkép elfordulnék, legyen szabad sajnálatomat kifejezni a fölött, miért nem jelölte ki ismertető azon részleteket, melyeket saját nyilatkozata szerint olyanoknak talált, hogy bennök maga a tárgy lett tovább képezve, valamint azokat is, melyekben oly nehézségeket emeltem ki, a melyeket kellően megoldanom talán nem sikerült. Sajnálom ezt, mivel kijelelésüket a tudomány érdeke kívánta volna, amazokét azért, hogy az annak folytán talán támadó eszmecsere utján megállapíttassék, ha csakugyan való-e magának a tárgynak bennük tovább képeztetése; ezeket meg azért, hogy ugyancsak azon uton eszközöltessék, ha mi nekem nem sikerült. A nyelvezeti oldalra térve szinte sajnálom, ht,gy birálóm semmi figyelemre sem méltatta a terminológiát, melynek fontosságát pedig belátni nem nehéz, nyilván levén, hogy bármely gondolatot is akkor ismerünk igazán sajátunknak, ha sükerül azt nyelvünkben is újra feltalálnunk, mint teljesen megfelelő szóban megtestesítette^ nyelvünk szelleme által jól ismertet. Épen mivel e szellem bennünk is él, nekünk is ösmertül tűnik föl, mi rá nézve nem idegen. Ellenben arra, hogy irályomat darabosnak, nyelvezetemet nehézkesnek, s kifejezéseimet sok helyen homályosoknak találja, nincs mit mondanom. Még csak azt sem hangsúlyozom, hogy dacára azon nagy súlynak, melyet épen a világos és érthető irályra, a nyelvnek jól kezelésére helyez, ö maga sem ment holmi irályi gyarlóságoktól, mint ennek csak e szóban forgó ismertetésében is elég bizonyítványát adta. Példákkal, s köztük nem csak hibásan alkotott, s bizonytalan, két értelmű, de egyáltalán érthetlen tételekkel is, szintén szolgálhatnék, s pedig szép számmal. De nem teszem, s csupán mivel csodálkozását fejezi ki a fölött, miként bírtam én ily kellemetlen, s nehézkes nyelvezettel irni, holott előadásaimban — mint mondja — a mily szabatos és világos, — ép oly meglepően folyékony beszéd tolrnájsolá gondolkodásomat: akarom ismertetőt figyelmeztetni arra, hogy tán azon nehézkes nyelvezet használatának is megvan a maga jó oka. Előadás közben mi sem tiltja, hogy egy különben is elröppenő tételnek nem mondom helytelensége, — mert ilyet ott sem szabad használni — hanem elégtelensége rögtön pótoltassék egy másik által. Ezért ott fődolog a világosság a könnyen érthetőség, s pedig annál is inkább, mert a hangsúlyozással is sok félreértésnek háríthatjuk el lehetőségét, mitől az írásban csak a tételeknek egyáltalán szabatos volta óvhat meg. Ezért én irataimban erre törekszem mindenek fölött. E szabatosság egészen más eszközökkel éretik el írásban, mint élő beszédben. S én legalább nem mindig birom elkerülni, hogy kedvéért némileg természetlen s erötetett szófüzést is ne kelljen itt amott alkalmaznom, főleg miután azt óhajtom, hogy tételeim csak azt mondják a mit én akarok, de azt aztán egészen, és ugy, hogy azon alapra is visszamutassanak, melyből a bennük kifejezett igazság foly, sőt érezhetővé tegyék azzali egy befüggésüknek mikéntjét is. Minden ily tételben egy egy bizonyítás lappang, s tulajdonkép ez teszi nehézzé, nem formája. Ugyan-e körülmény az, mely az ily tételeket tűitömötteknek mutatja. De előnyeik ugy vélem megérdemlik, hogy kibéküljünk az általuk okozott nehézségekkel s megnyugodjunk az irály kellemének elvesztén is olt, hol az igazság felderítésére kell törekednünk. Különben az is nagyon meglehet, hogy méltán vádoltatom a szavakban való mód nélküli gazdálkodással; de ez már gyarlóságom. Nem tehetek róla, hogy szerfölött szeretem a tömött rövidséget. — Tanulmányaimnak többnyire német forrásaiban vagy inkább azok egy részében elégnél is több módom volt megutálni a vizenyős hosszadalmasságot, az engem legaláhb a tűltömöttség minden nehézségénél inkább kifárasztó üres szóözönt. Semmi csoda, ha az ellenkező tulságra hajtattam. Egyébiránt, ha a szavakkal való gazdátkodás mindenütt csak annyi hibát csinál, mint a birálóm által idézett s kibővítve át is alakított léteinél, ugy könnyen vigasztalódom. Abban a szavak lehetnek ugyan együvé zsúfoltan, de helytelenül rendezve alig vágynák. A fölött vitázni, hogy azon tétel az én szerkezetemben szintúgy érthető mint bírálóméban - nem akarok. De már azt állítom, hogy midőn ö azt világosítani akana, olyat mondott, a mi tarthatlan, ezen kifejezést, hogy a szellem teremtő gondolatával a természetbe szált, azon másikkal akarván, mint ugyanazon érteimüvei világosabbá, érthetőbbé lenni, hogy az természetivé lett. Dehogy, dehogy, csak létezési módja lett olyanná. Hiszen természeti szellem=fából csinált vaskarika. Igy jár az ember néha a nagy világosság kereséssel. Jobb megmaradni azon kifejezésnél, mely ha tán több gondolkodást igényel is, de legalább igazat mond. S az nem az egyedüli eset, melyben ismertető érthetőbbekké akarván tenni tételeimet, azok értelmét vagy módosította, vagy megrontotta. Ne féljünk hát olyan igen nagyon attól, hogy bizony meg kell olvasóinknak erőltetni magukat a gondolkodásban ! Én megvallom attól sem igen tartok, hogy majd a tanuló nehezen tanulja meg elvont fejtegetéseimet a nehézkes nyelv miatt. Hát egyáltalán ne tanulja meg őket, hanem gondolja át ma-