Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-28 / 9. szám

hatalmának és a papi nőtlenségnek eltörlésével, a ka­thol. hittant is megtartotta. — Egy óv alatt már több mint háromszáz ilyen község alakult, azonban az űj egyház keblében támadott meghasonlás, abban a poli­tikai radicalismusnak belé vegyülése a kormányoknak alkalmat adott ezen német kathol. mozgalmak tovább ter­jedését akadályoztatni, minek következése lett, hogy azon új kath. községek későbben nagyobbára az úgy nevezett „szabad községekhez" csatlakoztak, vagy azokkal összeol­vadtak. 5 5 ) Hogy a pápaság világi hatalmáról gondolkodás az el­len tiltakozás végre, hazánkban is, éppen a felvilágosodott r. katholikusok között terjedni kezdett, ezt vál. püspök és ma­gyar kir. helytartósági tanácsos mélt. Danielik János úr bizonyítja. Ez illetékes r. kathol. tekintély — a „Szent László társulat" központi választmánya gyűlésében az olaszországi legújabb eseményekre vonatkozó, főkép a pápaság érdekében tartott egyik előadásában mondotta, s nyíltan bevallotta, miszerint azon társulat maga szent mű­ködésében hat krajcár csekély havi dij dacára is, a pápa világi hatalma ügyének felkarolásáért, az ennek irányában felmerült ellenszenv által gátoltatik. „Tudnunk kell" mondá a t. püspök úr, — „de tudnia kell a közönségnek is hol fekszik a főnehézség, melyet legyőzni kell. — — Megmondom tehát nyíltan és leplezetlenül: a vona­kodás, sőt ellenszegülés oka a kitűzött célban rejlik, hogy t. i. a kettős feladathoz a harmadikat is, a kath. világegyház közszükségeihez való járulást csatol­tuk, s ekként első rendben a pápaság segélyezésére is vállalkoztunk!' 5 6 J Valóban nyilt, és őszinte, igen becses nyilatkozat! — És ezzel a keresztyénség keblében közel két évezred óla külömböző irányban történt, de egészben véve egy célra törekvő, oly nevezetes, mint érdekes és 55 ) A fenemlített ereklyét, az egyházi traditio szerint, nagy Constantin császár édesanyja He le na csá­szárné, midőn a 4-d. század elején Palaestinába za­rándokolt, hózta-el onnan több ilyen kincsekkel együtt, s azt maga szülővárosa Trier székesegyházá­nak ajándékozta, melynek püspöke akkor Agroe­cius volt. L. „Heil.-Rock-Album. — Eine Zusam­menstellung der wichtigsten Aktenstücke, Briefe, Ad­ressen, Berichte und Zeitungsartikel über die Ausstel­lung des heil. Rockes in Trierf1 Leipzig (s.a.) 8. Ez érdekes könyv, ma még inkább megérdemli az olvasást, mint akkor, midőn azon egyházi esemény első benyomá­sának súlya alatt íratott. Sz. F. 56 ) L. „Két rendbeli előadás, melyet a Szent László tár­sulat központi választmányi gyűléseiben 1861-ik évi october l-jén és 1862-ik évi február 4-kén Lono­vics József érsek ö excellenliájának elnöksége alatt tartott Dánielik János vál. püspök, s társulati al­elnök. Pesten 1862. 8. 7. 1. — A Szent László társulat fennemlített kettős feladata: a szűkölködő keleti keresztyéneknek és ezek köztt kivált a magyarok­nak segélyezése, valamint nevezetesebb hazai válla­latok, müépitkezések, intézetek gyámolitása. Sz. F. tanúságos újítási küzdelmek vázlatát befejeztük, — csak a zárszó van még hátra. (Folyt, köv.) Szilágyi Ferenc, a magyar tud. akad. lev. tagja. KÖNYVISMERTETÉS. (Vége.) E megjegyzésre legyen szabad viszont megjegyez­nem, hogy a bírálóm által kiemelt helyen nem csak meg­emlitém a fogalom alanyiságát, hanem egyáltalán felmuta­tám azt. Ezzel meg az alanyiság fogalmát is teljesen meg­ismertettem, mivelhogy az miben sem különbözik a foga­lom alanyiságától, miután alanyisága csak a fogalomnak van. Ugyanazért bátran kérdem bírálót, melyek az ala­nyiságnak rendszeremben tárgyalás nélkül maradt határoz­mányai? De, mint a fönebbi idézetből látszik, bírálóm in­kább is a tárgyilagosság határozmányainak és viszonyai­nak elhanyagolását vevé zokon. Feleljünk meg hát ez ér­demben is, megkérdezve előbb mellesleg, miért kelle neki a tárgyilagosság határozmányairól és viszonyairól szó­lania, különböznek ezek valamiben? és vájjon miben? Tehát miért nem tárgyaltam a tárgyilagosság hatá­rozmányait és viszonyait ? Ha bírálóm mindjárt ismertetése kezdetén bizonyságot nem tett volna arról, hogy én többek közt Rosenkranz eszmetanát is alaposan felhasználtam, ugy e kérdése után azt kellene hinnem, hogy Rosenkranz logi­káját és eszmetanát nem ismeri. Igy pedig, miután ama bi­zonyságtétele után ezt nem hihetem, egyszerűen csak azt mondom, nem értem, miképen teheté ama kérdést. Hiszen arna munka több helyen, különösen pedig a 197—202 még szabatosabban pedig a 451 — 457 lapokon elég tüzetesen felel meg azon kérdésre, miért nincs helyén Hegelnél a tárgyilagosság viszonyainak fejtegetése, ha még oly szép volna is az, nem is említve azon fejtegetéseket, melyek ugyané tárgyra vonatkozólag ismerettanának bevezetésé­ben a 22 — 33 lapokon s végre epilogomenaiban foglaltat­nak. Még ha biráló az ott fölhordott okokat nem eléglené is, még akkor sem ama kérdésének lenne helye, hanem egyenes hibáztatásának a miatt, hogy elegendő ok nélkül lehagytam magamat téríttetni a Hegel által kijelölt igaz út­ról. Azonban, tekintve azon méltánylást, melyben biráló épen eszmetanomat részelteté, azt sem hihetem, mert hiszen tudnia kell, hogy ha e ponton Hegel nyomdokában mara­dok, e résznek — jelen szerkezetében legalább — megszü­letni nem lehet. Igy hát ismétlem, hogy kérdését s illetőleg kérdésének támadhatását nem értem. Annak oka pedig, hogy Hegeltől való ez eltérésemet nem indokoltam, egy­szerűen az, mert reménylhetett közönségem nem olyan, hogy megbotránkoznék a tőle eltérésen, aztán meg az, mert, mint már előszómban is mondám, úgy vélekedem, hogy a kérdés nem annyira az, mi viszonyban áll müvem a tudomány egyik vagy másik hősének rendszerével, hanem

Next

/
Oldalképek
Tartalom