Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-28 / 9. szám

ffiai curia visszaélései ellen Justus Febronius álnév alatt 1763-b. kiadóit nevezetes könyve: De statu ecclesiae liber singularismelyet későbben a római curiától kényszerítve, némileg visszavont; továbbá a jezsuitáknak XIV. Kelemen pápa által 1773-b. eltöröltetése, kinek erre vonatkozó „Sollicitudo omnium ecelesiarum" cimü brevéje,, a mondott szerzet bűneit elősoroló vádokmány; nem kevésbé II. József német császárnak, a felvilágosodott, nemes indulatu, és emberbarát fejedelemnek az egyházat reformáló, a papi hatalmat korlátozó s a vallásos szabadságot életbe léptető uralkodása, kinek ezen ujitásai kényszeritették VI. Pius pápát 1782. Bécsbe tett hires útjára, mely azonban, egészben véve, siker nélkül maradott.5

2

) Az 1789-b. kitört francia nagy forradalom után, s jgy a folyó tizenkilencedik században is, a pápa hatalma elleni tiltakozások nemcsak megujultak, de még nagyobb küzdelmeket, bonyodalmakat, változásokat idéztek elő. Az említett nagy népmozgalom, miután ,,az ember természetes, el nem idegeníthető jogai" alapján a polgári és vallásos szabadság elvét kikiáltotta, e magasztos eredménynyel meg nem elégedve, a több mint ezeréves államépületet is tökélletesen ledöntötte, valamint szentségtörő kezekkel a róm. kathol. általában a keresztyén egyházat és isteni tiszteletet is lerombolta, a minek helyébe ,,a szabadság, egyenlőség és j ó z a n o k o s s á g cultusa" állíttatott, s a párisi Notre-Dame e botrányos szertartással novemb. 10-én 1793-b. profanállatott is. Majd a mondott forradalom pusztitó árjában, 1798-b. a francia sergeknek Rómába benyomulása után, VI. Pius pápa elhurcoltatott, a római köztársaság kikiáltatott, s a pápa világi hatalma és uralkodása ünnepélyesen eltöröltetett. Bár VII. Pius pápának 1800-b. Rómába, sz. Péter 52

) II. József császár leveleiben, — melyek nyomtatásban megjelentek e cim alatt: ,,Briefe vom Josef d e m Z w e i t e n als charakterisehe Beitráge zur Lebens- und Staalsgeschichte dieses unvergesslichen Selbstbeherschers. Leipzig 1822. 8. — a 18-d. század elején, a világi és egyházi hatalom között éppen Bécsben történt összeütközésről egy nevezetes adat van közölve. Azt irja t. i. II. József jan. 1770. francia minister herceg ChoiseuJnek, hogy I. József császár idejében (1705—1711) ,,a jezsuiták synedriuma" a mondott császár gyóntatóját Rómába idézte, kire az becsületességéért gyanakodott, s mivel „a császárhoz inkább ragaszkodnék, mint a Vaticanhoz." A gyóntató, ki rá várakozó kegyetlen sorsát előre-látta, ha oda kellene mennie, a császárt kérte azt megakadályoztatni. A császárnak azonban minden e részben tett lépései siker nélkül maradtak, még a nuncius is, udvara nevében azon pap eltávolítását kivánta. A császár ,,Roma ezen despotismusáért megboszankodván" kijelentette, hogyha azon papnak múlhatatlanul Rómába kell menni, oda számos társaság nélkül utazni nem fog, de az austriai tartományokban lévő minden jezsuiták elkisérendik, kik közzül többé egyet sem akar látni. — ,,Diese" igy végzi a császár, „in den damaligen Zeiten unervvartete und ausserordentlich entschlossene Antwort machte die Jesuiten von ihrem Vorhaben zurückgehen." Sz. F. székére visszatérni megengedtetett, sőt e szent atya oly szerencsés volt, hogy a kathol. cultusnak Franciaországban 1801-b. Bonaparte Napoleon francia első consul által visszaállítását megérte, vele a mondott évben az állam és egyház közötti viszonyokat szabályozó hires concordatumot mogkötöíte, s majd a császári koronát maga fejére tevő azon consult 1804-b. dec. 2-án a Notre-Dameban fel is kente, de az új császárnak minden jogot tapodó, kimélletlen zsarnok bánása, s az egyházi birodalomban folyvást elkövetett erőszakoskodásai miatt, az egyházi és világi hatalom közötti szakadás a középkort előidéző, megreszkettető alakban bekövetkezett. Igy történt, hogy a francia császár május 17. 1809-b. kelt rendeleténél fogva Rómát s a pápa birtokát elfoglalta, s annak világi hatalmát eltörölte, miért a pápa a mondott év juniusa 11-én kelt brevejében „I. Napoleont a franciák császárját, erőszakoskodásai minden részeseivel együtt excommunicálta," ki viszont őtet Rómából elhurcoltatta. A francia császári birodalomnak 1814-b. bukása után, VII. Pius pápa Rómába visszatért s minden birtokát viszszanyerte, de a pápai kormányrendszert s annak nyomását tűrni nem akaró nép békételensége s háborgásai előidézték az úgynevezett római kérdést, mely a kedélyeket folyvást zaklatja, az európai függő kérdések köztt egyházi és politikai tekintetben az első helyen áll, a keresztyénség legmagasabb érdekeivel szoros kapcsolatban van s annak jövőjére is bizonyosan döntő befolyást gyakorland. Egy fél század alatt a forradalom vihara már háromszor döntötte-Ie sz. Péter székét. Miután az 1830-ki események Olaszországban s név szerint a pápai területen is lázadásokat idéztek elő, 1831b. és 1832-b. elébb az osztrákok majd a franciák is azokba fegyveresen beavatkozva, a régi rendet ott helyreállították s azt ott tartott katonai erővel több évekig oltalmazták. Eljött az 1848-ki vészteljes év: a nemes - indulatu IX. Pius most is uralkodó pápának a közigazgatás javára irányzott intézvényei a forradalom szcilemét felzaklatták , s a mondott év martiusa 14-kén kénytelen volt a szent atya népének alkotmányt adni, s a közügyek vezetését szabadelvű ministerek kezére bizni. A nevekedő népmozgalom a rendet mindinkább megbontotta, s minister gr. Rossinak orozva meggyilkoltatása következtében, a pápa nov. 24. 1848-b. Rómát titkon oda hagyta és Gaetában, a nápolyi földön keresett menedéket. Igy a túlzó demokraták kezébe került a kormány, az összehívott alkotmánykészitö gyűlés febr. 9-én 1849-b. a pápa világi hatalmát eltörölte, és a római köztársaságot egy triumvirátus alatt, melynek egyik tagja Mazzini József volt, kikiáltotta. Ez esemény következtében a négy kath. hatalom : Austria, Franciaország, Spanyolország és Nápoly szövetségre lépvén, az egyesült osztrák és francia sergek a törvényes rend helyreállítása végett a pápai birtokbe benyomultak, es julius elején Róma makacs ellenállás után, kénytelen volt magát a franciáknak feladni, s a forradalomnak így legyőzése után, a pápai hatalom, annak minden visszaéléseivel helyreállott. Igy a pápai széket sa-