Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-02-28 / 9. szám
ját alattvalói ellen védni, a franciák Rómát, az osztrák sergek más városokat megszállottak, mig nem 1859-ben a római kérdés legújabb végzetleljes fordulata az azon évi olasz háború folytán bekövetkezett, az austriai sergek a pápai területről kivonultak, de a franciák Romában maradtak, s mig a két uton jáió francia császári kormány elnézte, sőt előmozdította, hogy a szent szék birtoka legnagyobb részét a sardiniai kormány elrabolta, s azon tartományokat az 1861 martius 14-én kikiáltott Olasz királyságba bekebelezte, másfelöl a legitimitás elvét is kép viseli Rómában, s a pápa védelmére sergét folyvást ott tartja. A római kérdés azóta a megoldást várja, azzal az irodalom nem kevésbé, mint a kabinétek s diplomatia élénken foglalkoznak, s e mérges tusában soha ki nem békellö két elv áll egymással szembe : az olasz egység érdekében sürgetett ,,l i b e r a chiesa, in liberó stato," —szabad egyház szabad államban, — valamint a római curiától nyilvánított „non possumus," mely minden egyezkedést határozottan visszautasít. Figyelmet érdemlő jelenség, miszerint a „szabad egyház" elvében már az egyházi hatalom s igy a hierarchia reformálásának sürgetése, az alkotmányos egyház elve is benne rejlik. Ugyancsak a 19-d. századból röviden legyen itt érintve annak 3-d. és 4. tizedében a vegyes házasságok kérdéséből a világi és egyházi hatalom között főkép Németországon, jelcsen Bajor- és Poroszországban, valamint a két magyar hazában is történt súrlódás és összeütközés. Hires ilyen eset volt többek köztt, midőn kölni érsek b. ü r o s t e Kelemen a porosz kormány intézkedései irányában tanúsított makacs ellenszegüléséért 1835-b. fogságba hurcoltatott, mely visszálkodás több évekig zaklatta a kedélyeket. Ez ügy a hit és tudomány közötti ellentét példájának azért is méltán neveztethetik, mert abban a pápa az egyedül üdvözítő hit dogmájára hivatkozott.5 3 ) 53 ) Ez ügyre vonatkozó igen érdekes munka, melyben a bajor, porosz stb. ilyen és hasonló versengések előadatnak, Müller Sándortól: ,,Der Erzbischof von Köln in Opposition mit dem preuszischen Staatsoberhaupte, etc. Karlsruhe 1838. 8. A pápai szék adta ki: Urkundliche Darslellung der Thatsachen, welche der gewallsamen Wegführung des hochwürdigsten Freiherrn von D r o s t e , Erzbíschofs von Köln, vorausgegangen und gefolgt sind. Regensburg 1Ö38. Az ide tartozó oklevelekkel. Első ezek között YIII. Pius pápának a porosz episcopatushoz intézett breveje martius 25-ről 1838-b. melyben ö Szentsége irja: „Juxta haec quoties praesertim catholica aliqua mulier viro acatholico nubere velit, diligenter ab episcopo, seu a parocho edocenda erit, quaenam circa hujusmodo nuptias canonum sententia sit serioque admonenda degravi scelere, quo apud Deum rea fiet, si eos violare praesumat, et maximé opportunutn erit eandem adhortari ut meminerit firmissimum illud nostrae religionis dogma, quod extra veram catholica m fidem nemo salvus esse p o t e s t" ete. p. 42. Az általam szerkesztett ,,Mult és Jelen" 1841-d. évi folyamában számos vegyes házassági súrlódások s érdekes tények közöltettek, melyek Hasonló, és sajátszerű példája a pápai hatalom irányában nyilvánult ellentétnek, hires francia pap és apát Lamennais esete is, ki a restauratio idejében, mint az egyházi tekintély iránt tartozó feltétlen engedelmesség védője, a vallásos közönyösségről irt munkájával, (Essai sur l'indifference en matiére de religion 4. Voll. Paris 1817 — 20.) a katholicismus e fényes apológiájával magát kitüntette, s voltakép a Franciaországban ma uralkodó ultramontanismus megalapítójának tekintethetik. Majd a tanítás, valamint egyház szabadsága, s a gallicanismus ellen fellépett, s a vallás és polgári rend között fenálló viszonyról irt könyvében (La religion considerée dans ses rapports avec l'ordre civil et politique. 2. Voll. Paris 1825 —26.) az 1682-beli tanokat kimélletlenül megtámadta. Igy az államhatalommal súrlódásba jött, s perbe idéztetvén pénzbirságra Ítéltetett, — mely alkalommal a bírák előtt tartott védbeszédét azon felkiáltással végezte-be : „meglátjátok, ki légyen egy pap!" Szenvedélyes természetétől elragadtatva, nem csak az egyház szabadságát hevesebben kezdé vitatni, de a keresztyénség és szabadság közötti szövetség eszméjét is felkarolta, s majd a juliusi forradalom után 1830-b. a népfelség — souveraineté du peuple — tanát az egyházba átültette. Ez elvei közlönyéül a mondott év septemberben „L'avenir" (A jövő) cimü egyházi lapot kezdett kiadni, melyben a kath. egyháznak és iskolának az államtól teljes függetlenségét és különválását sürgette, egyszersmind a vallásos szabadság védelmére egy társulatott is alapított; — L'agence générale pour la défense de la liberté religieuse." Igy nógatta, mint maga mondotta, a kath. hierarchiát, a népekkel közös szabadságuk kivivására szövetkezni." — s'allier avec les peuples, pour la conquéte de leur liberté commune." E túl csapongó elveiért nein csak a francia kormánynyal súrlódásba jött, de azok a római curia figyelmét s rosszalását is magukra vonták. Az ebből következett kellemetlenségek elhárintásáért, miután a „L'Avenir" nov. közepén 1831-b. felfüggesztetett, kél ifjú barátja és munkatársa, dominicanus Lacordaire és gr. Montalembert társaságában Rómába utazott, hol hírlapja s az abban képviselt „vallásos szabadság" ügyében febr. elején 1832-b. XVI. Gergely pápához intézett emlékiratot nyújtott be. De az ultramontan szabadság védői Rómában hideg fogadtatásban részesültek, s a pápa elibe is csak oly feltétel alatt bocsáttattak, hogy azon dolgot, miért ez űtjokal telték, egy szóval se említsék. Miután a mondott év juliusa közepéig a beadott emlékiratra még semmi választ sem nyerlek, oda hagyták Rómát, s cardinal Pacca, aug. 16. 1832-b. kelt és utánuk Münchenbe küldött levelében a pápa határozatáról őket értesité. Ez XVI. Gergelyazon évben Erdélyben s Magyarországon is előfordultak. Ugyan e hirlap azon évi folyamának „Hon és Külföld" cimü melléklapjában (a 44-ik számban) egy azon ügyre vonatkozó tartalomdűs értekezés olvasható tiszt, barátom és tiszttársam nyugalm. erdélyi reform, iskolatanácsos dr. Salamon József úrtól: „Az elegyes házasságok kérdése, különösen az erdélyi törvények szempontjából." Sz. F.
