Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-28 / 9. szám

domány, de inkább a hitet védő tekintély ellen lön irányozva, általában annál mérgesebb volt, s mondhatjuk, annál szenvedélyesebben foly napjainkban is, mivel egy nagy, s a polgári társaság minden viszonyaiba mélyen bevágó érdek forog-fen, melynek bukása az elvet is fenyegeti, szóval: a hit egységét is kétségen kivül megdönlené. E nagy és kedélyeket zaklató tusában két, egymással szembe-álló pártot látunk. Ezek: e g y f e 1 ő 1, a pápai korlátlan hatalom és tekintély, s az iránt kivált a hit dolgában tartozó feltétlen engedelmesség elvének hódoló ultramontánok, kik azt hiszik és vallják, hogy „a római egyház, a római pápa;" inig másfelől az egyház joga és szabadságának védői, a pápa hatalmát a világiakban, s annak világi uralkodását el nem ismerik. A középidőbeli guelfek és ghibellinek élethalál-harcának az új korban folytatása. A t i z e n h e t e d i k században a pápa hatalma ellen tiltakozó ilyen jelenség, az úgynevezett j a n s e n i smus, mely Németalföldön kezdődött s majd Franciaországra is kiterjedett. Ez ugyan egy hitkérdésböl származott, mennyiben Jansen yperni püspök, az isteni kegyelem és praedestinatio ismeretes vitaügyében Augustinus szigorú tanát felelevenítette, de a versengés majd igen nagy fontosságra emelkedett, s messze terjedő, szélesen kiható, az egyházat mint államot sok ideig háborgató következéseket szült éppen az által, hogy a római pápa a vitába több versen belé elegyedett, s a véleményt és meggyőződést hatalomszóval szabályozni vagy megtiltani akará. Hollandiában ez egyházi per szakadással s egy külön egyház alapításával végződött,5

o

) míg Franciaországban is nem kevésbé heves vitatkozásra, sok lármára adott alkalmat, a tilalom elkeseredett, mérges ellenszegülést költött fel, melynek fészke a portroyali klastrom, s a tan főbb védői Arnaud, Pascal, Perrault stb. ismert francia tudósok voltak. A jezsuiták sürgetésére XI. Kelemen pápa által 1713-b. kiadott, a jansenismus több állításait kárhoztató „Unigenitus" bulla a csendességet helyre nem állította, azon vitaügy mint XIV. ugy XV. Lajos alatt, közel egy századig zaklatta az államot, s csak 1730 körül sikerült a legszigorúbb rendszabályok alkalmazása által a jansenisták ellenállását elfojtani, de azt végkép elnyomni s a francia nép éltéből kiirtani, még sem lehetett. Ugyancsak Franciaországban XIV. Lajos király és XI. Innocentius pápa között a világi s egyházi hatalom jogköre felett támadott meghasonlás fontos következéseket vont maga után. Az úgynevezett „la regale" cimü jog felett volt a vita, t. i. a mennyiben a francia kormány azt követelte, hogy a püspökök halála esetében a kisebb 50

) Hollandiában ajansenisták 1723-b. Utrechtben tartott zsinaton magukat a római egyház . tagjainak nyilvánították, melyek feje a pápa, de hatalma nincs, nem is csalhatatlan a hit-dolgában, mert ez szerintük az egyház Ítéletének alárendelve van. Ez egyház több pápák kárhoztatásának dacára, az utrechti érsek és két püspök alatt, bár csekély számú követőkkel, ma is fenáll. Sz. F. papi hivatalokat maga töltheti be, mit a szent szék megen-, gedni nem akart. A király által ez ügyben Parisban tartott egyházi gyűlésen az ott megjeleni püspökök martius 19-én 1682-b. aláírták a francia kath. egyház szabadságára vonatkozó, annak keblében igen emlékezetes antagonismust képző négy pontot. Ez a híres: Cleri gallicani de ecclesiastica protestate declaratiomely nyilatkozatban kimondatott és megállíttatott, hogy „sz. Péternek és utódainak az Istentől a polgári és világi dolgokban semmi hatalom sem adatott, azért a királyok és fejedelmek, isteni rendeletnél fogva, „in temporalibus" bármely egyházi hatalomnak sincsenek alá rendelve, a hit kérdéseiben ugyan a pápának főrésze van, s végzései minden egyházakra kiterjednek, de ítélete még is nem változhatatlan, ha csak az egyház bele egyezése hozzá nem járulí'5

1

) Mint a római egyházban a hit és a tudomány közötti ellentétnek igen nevezetes példáját lehet a 17-dik századból Galilei esetét is felhozni. E nagy csillagász sok üldözést szenvedett, mivel Copernicus rendszerét, tehát a földnek nap körüli forgását pártolta, mit a római censura mint bibliaellenest eretnekségnek nyilvánított. Midőn későbben e tárgyra vonatkozó „Dialogo" cimü leghíresebb munkáját közrebocsátotta , mivel ellenségei mesterkedése folytán 1633-b. az veszélyes és kárhozatos könyvnek nyilváníttatott, az inquisitio tömlöcébe hurcoltatott, s állításainak ünnepélyesen visszahuzására kényszeríttetett, mely alkalommal a méltatlan bánás keserű érzése csikorta ki belőle e szavakat: ,,E pur si muove." (Még is fordul.) A tizennyolcadik században az egyházi tekintély és hatalom irányában nyilvánult ellentét példái gyanánt említhetők: trieri felszentelt püspök Hontheim Miklósnak az egyház szabadsága és jogai mellett, valamint a ró-51

) E nyilatkozatot közli s a gallieanismus ügyét védi Bossuet e munkájában: „Defensio declarationis Conventus Cleri Gallicani An. 1682. de ecclesiastica potestate. Autore D. Jacobo Benigno B o s s u e t episcopo meldenti, Tom. II. Amstelodami 1745. 4. Abban egy a magyar kath. egyházra vonatkozó érdekes történelmi adat van, t. i. hogy magyarországi prímás és esztergomi érsek Szelepcsényi György isr — kinek neve hibásan így iratik: Zelepechimi — a francia kath. egyház szabadsága ellen nyilatkozott, s azt kárhoztatta: „Illustrissimus Georgius strigoniensis archiepiscopus, ac Regui Hungáriáé Prímás, ostentata primum Concilii nationalis autoritate (credo, ut Clero gallicano parem Ungarici Cleri autoritatem opponeret) ipse interim, dum.praefata S ynodus suo t e m p o r e ce l e b r e t ur, cum quinque fortasse vei sex Episcopis non est veritus, tot galiicanorum episcoporum, ipsiusque adeo Ecclesiae gallicanae, ut quidem ipse perhibet, decreta configere, p r o p o s i t i o ii e s i n t e r d i c e r e, proscribere, prohibere, ut<quae christianis auribus absurdae ac pláne d e t estab i 1 es, noxiae, peri-culosae in fide, ac per Ungarici quoque Reg ni provincias aSatanae minis tris disseminatae, blandae pietatis specie schismaticum virus instil-1 e n t." Tom. I. p. 2. 3. Sz. F.