Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-28 / 9. szám

fektetve 10 —12 száztólit is nyerhetni.*) S mi történendik, ha nálunk is elébb-később (már eddig is volt szó róla) az uzsora törvény el fog töröltetni? Az egyház törvénye érvényes marad híveire nézve! Igen, de vajmi nehéz, hogy ne mondjam lehetetlen leend alkalmazása. Szinte ezt mondhatni a kártyázásra is. Ez még eddig népünknél a ritkább időtöltések közé tartozik. Divatosb a mívelt körökben, lelkészeink, és tanitóink közt, kiknek főtényezőknek kellene a fegyelem fentartásában lenniök. Mulatságból vagy kicsinyben játszva, lehet e fenyiték tárgya ? Hány jeles, s tiszta jellemű tagját sujtandja ekkor e törvény egyházunknak! A kártyából élő s nyerészkedő játékosok pedig egyházi fenyiték alá már csak azért sem foghatók, mert ezek tulajdonképen egy egyházhoz sem tartoznak. A kártyaasztal oltáruk, a makaó s ferbli hitvallásuk s bibliájok. Óvakodjunk oly törvényeket alkotni, melyek a kivitelben lehetetlenekké válván, papiron maradnak, s a törvényt és törvényhozók tekintétélyét compromittálják. Valamint a 16-dik század predikálási modora mai hallgatóink nagy részét templomainkból ki riasztaná: ugy annak fegyelmi eljárása is nem volna a mai korhoz illő. Nehezen találnánk ma fejedelmet, a ki a Pápa ő szentsége haragjának csillapítására btínbánólag több napokig állana mezítláb kapuja előtt; hiszen tudjuk, hogy legközelebb még az excommunieatio hajdan oly rettegett fegyvere is élét vesztette. Szinte legegyügyübb hallgatónkis nehezen volna rábírható,hogy fehér lepelbe burkolva álljon a templom tornácában, sirva kérvén a bemenőket, hogy érette nagy bűnösért könyörögjenek. Es még is a vallásos érzés ébrentartására, s az egyház sülyedező tekintélyének emelésére szükség van az egyházi fegyelemre. S ma inkább mint az előtt. Mert igen sok bűnök uralkodnak ma, melyeket hajdan a polgári hatóság keményen büntetett, minők Isten káromlás, nemi bűnök, ünnepnapok megrontása stb. s most szemet hunyni látszik. Igen, szükségünk, kiáltó szükségünk van *) És ha híveinket eltilthatnék is az uzsoráskodástól, segítve lenne-e a bajon ? Hihető, a kölcsönöző másutt még drágábban jutna pénzhez. S. J. egyházi fegyelemre: Munkáljunk abban nem egyes keríiletenkint, de egyetemesen; igy nagyobb leend tekintélye s biztosabb sikere. Legyen fegyelmi rendszürünk a keresztyénség örök elveire alapítva; de az alkalmazásban vétessék tekintetbe, a jelenkor miveltségi foka, s az új idők szelídebb jelleme. Azonban ne higyjük, hogy fegyelmi szabályainkkal mindjárt elejét veendjük az eláradott rosznak. Okos eljárással itt-ott gátolhatjuk a mindinkább terjedő egyháziatlanság, közöny, és erkölcstelenség nevekedését; de a főorvosszert a valláserkölcsi nevelésben keressük. Ha főiskoláinkban kellő gond fordittatik az ifjak valláserkölcsi képzésökre, ha az onnan kikerülő, lelkészi s tanítói pályára lépő ifjak a tiszta vallásosság és egyháziasság érzületétől áthatva, ezen érzületet hiveik, és növendékeik keblébe is beoltani s élővé tenni törekednek: akkor az egyházi élet derültebb napjait látandják utódaink. Azért vallásos és erkölcsi nevelés fenn és alant mindenek felett. Simon József. A SOCINIANISMUS TANRENDSZERE. A két nagy protestáns (ágostai és ref.) egyház mellett s legnagyobbrészben kebeléből létrejött kisebb prot. hitfelekezetek között az unitár egyház, habár híveinek számát tekintve kisebb körű, de tanrendszerénél fogva kétség kivül legjelentékenyebb, sot minket magyarokat annyival közelebbről is érdekel, hogy a kisebb prot. hitfelekezetek között egyedül a socinianismus az, a mely hozzánk nem csupán elhatott, de közöttünk — Erdélyben — állandóul meg is honosult. — És mindamellett, hogy az unitárius atyafiak századok óta közöttünk élnek, nagy közönségünk ez egyház hitelveiről — legalább saját irodalmunkból — alig tudhat valamit. Ez okon ugy vélem, nem leend fölösleges, és érdektelen, ha Schneckenburger alapos előadásai nyomán*) a *) E lapok 6-ik számának a „Könyvismertetéséében bemutatott müvéből. A Sch. által használt idevonatkozó nevezetesebb forrásoké következők: 1., Arakowi nagyobb Káté, többek közreműködésével szerkeszté Schmalz. Rakowban (a lengyel socinianusok székhelyén) ; 1605 és latinul 1609. — 2., Rakowi kisebb Káté