Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-28 / 9. szám

socinianismus tanainak egész rendszerét közölni fogom. — Előre megjegyezvén, hogy miniden a felekezet keletkezésére, és külső viszonyaira vonatkozó történeti dolgok mellőzésével tisztán a hitelvek ismertetésére -szorítkozunk, és hogy Sch. müvének tartalmát bár hűven, de csak e lapok hasábjaihoz mért terjedelemben és alakban közölhetjük. I. A socinianismust minden esetre méltán és teljes joggal számíthatjuk a protestáns egyház hitfelekezetei közé, már csak annálfogva is, mert tagadhatlanul a protestantismus alapelvein (t. i. a szt. irás egyedüli érvényén, és a szabad önvizsgálódáson) alapul; és mert történtileg is csakugyan a 16-ik század reform, törekvéseiből szülelett meg, s pedig azon célt tűzve maga elé, hogy a keresztyénség reformatioját következetesebben vigye keresztül, mint a két nagy prot. egyház. Hogy a socinianismus kezdet óta csekélyebb számú hívőket birt megnyerni, védői ezt épen azzal szokták indokolni, hogy hitelveivel nagyon is messze túlszárnyalta a 16-ik század reformatioját, s igy időelőtt anticipálta azon álláspontot, a melyre a nagy protestáns egyház a megkezdett irányban csak lassanként fejlődik, s a melyre különösen a mult század rationalismusában kezdett emelkedni. Annyi való, hogy a socinianismus az ujjabbkori rationalismus atyjául tekinthető (s közöttük bizonyos történeti összefüggés is mutatható ki), bár más oldalról több jelentékeny pontokban nagyon is távol van tőle. Ha a socinianismus reform, törekvéseit, és történeti álláspontját általános vonásokban akarjuk gyermekek használatára, szinte Schmalztól 1605. — 3, „C o n f e s s i o f i d e i C h r i s t i a n a e, edita nomine ecclesiarum, quae in Polonia unum Deumetfilium eius unigenitum Jes. Chr. et sp. s . . . profitentur." A Lengyelországból Erdélybe költözött unitáriusok által készített, s a világi hatóságnak 1642-ben benyújtott védirat. — 4. A hitfelekezet szerzőinek, s kitűnőbb theo. logusainak, s főleg Socius Faustnak a müvei, p. o. de auth. script. sac; praelectiones theologicae; de iustificatione ; de Deo, Christo et spir. sancto stb. — Ezek egybegyűjtve vannak a „Bibliotheca, fratrum Polonorum quos unitarios vocant Irenopoli 1656." cimü gyűjtemény 1. és 2. kötetében. jellemezni, azt az egész hagyományos egyházi rendszer ellen föllépett oppositionak nevezhetjük. A háromságtanának — a legrégibb keresztyén kor dogmaticai vívmányának — megtagadásával, a reformátorokon jelentékenyen tul ment a hagvományok elvetésében. A hagyomány os egyházi tekintély és vallás-rendszer elleni oppositiojában általában kimondá a vallásos subiectumnak az egyház tekintélyétől, — és a gondolkodó értelemnek a transcendens dogmáktól való függetlenségét. Az egjész socinianismus, a vallás terén a véges egyéni értelemnek és egyéni akaratnak az álláspontja. Szerinte a vallásos életnek (az ember részéről) a legfőbb sőt egyedüli tényezője az egyén erkölcsi tudata, és üdve szükségének gyakorlati érzése; valódi célja pedig épen az erkölcsi szükség kielégítésében áll. — Ezzel az egész vallásosság az erkölcsi vallásos cselekvés körére szorítkozik, az erkölcsi munkásság tétetvén az üdv föltételévé. — Nem csupán a hagyományos és transcendens háromságtan, hanem általában az isteneszméjének tárgylagossága is feltűnően háttérbe szorul az egyéni értelem és akarat ellenében. A socinianismus e tekintetben eltér a két nagy egyház protestantismusának szellemétől, de e mellett ép oly szigorúan és kizárólagosan a szentírásra támaszkodik mint azok. Más oldalról pedig a pro- k testantismusnak egyik végletéül tekinthető, a mennyiben az egyéni értelmet és akaratot, s általában az egyéniséget emeli önálló sőt legfőbb hatalommá mind a szt. irás, mind általában minden keresztyén tan fölé. A socianismus az első forma, a melyben a prot. egyház körén belül megszületett a rationalismus, sőt bizonyos mérvben a régi pelagianismus utószülöttjéül tekinthető. Mindamellett Socin koránt sem volt oly értelemben rationalista, mintha ő az emberi okosságot tartotta volna a vallásos ismeret alapforrásául. Sőt e tekintetben inkább annyira supranaturalista volt, hogy szerinte a természeti ember magától (ktilről való közlés nélkül) még az Isten eszméjének gondolására sem képes. Innét mutatkozik egész rendszerében mindenütt azon valóságos iszony mindenféle speculativ gondolkodástól, a vallásos igazságok terén. Szerinte a vallás egyáltalában nem az ismeretnek, — hanem a hitnek (= gyakorlati szempontból való igazul tartás-17 *