Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)
1864-02-21 / 8. szám
hettf ellenvetést sem hallottam soha egyebet, csak is az olvasó közönség — világosabban szólva — az előfizetők hiányozhatását, ezen ellenvetés érvényét csak is akkor ismerem el, mikor ezt valaki elébb megpróbálta. Én tehát óhajtok — bizom — reméllek, tudván, hogy areinénységmegnem szégyenít. Z. SZÁSZVÁROS, 1864. febr. 10. Isten akkor van legközelebb, mikor a nyomor és szükség legnagyobb. Alig lehet elliagyatottabb állapot, mint volt 1849. után az e vidéki magyarság szellemi élte, vagyis tengése: a tekintélyesebb magyarok részint üldözés alatt, részint az akkori tisztek által elzaklatva, s félre vonulva levén, csaknem magára volt hagyatva a nyáj ; ref. magyar egyházak megszűntek papot, mestert tartani; a szászvárosi ref. gymnasium annyira alászállott, hogy 1859. juniusában 32 tanulója volt. Még falusi egyosztályu iskolának sem sok. S midőn aggódva már azt hittük, és attól féltünk, hogy az egyházak, és iskolák elenyésznek, támasztott Isten férfiakat, kik az isk. életnek lendületet adtak. Az erdélyi ref. föegyházi tanács, gr. Kun K o c s á r d , gymn. főgondnok űr elnöklete alatt, 1859-ben tekintélyes férfiakat nevezvén ki, hogy a szászvárosi ref. gymnasium fölsegélésére uj alaptőkéket gyűjtsenek, Barcsai László, Barcsai Ákos, gr. Gyulai Lajos, gr. M i k ó Imre, gr. Bethlen Ádám, Kendeffi Árpád, Kende f fi Sámuel, ifj. B. Kemény István, gr. Kemény Sámuel, id. gr. T ele ki Domokos, P u y Elek, gr. L á z á r Kálmán, gr. L á z á r M ó r , gr. T o 1 d a 1 a g i Ferenc, gr. T o 1 d a 1 a g i V i c t o r , gr. Bethlen Farkas, Zeyk József, Zeyk Miklós, Ribtici Ferenc, Kakusi Elek urak, s maga az elnök nagyobb összegű s Hunyadvármegyének minden tehetősebb jóravaló fia, tehetsége szerint szép mennyiségű tökével, ki 100, ki 50 frttal járultak ez iskola fölemeléséhez.— És ezóta a szászvárosi gymnasium, mely 1859. juniusában négy elemi osztályból állott, mint föntebb mondók, 32 tannlóval, évenkint egyegy osztálylyal emelkedvén, most a négy elemi osztályon fölül, még öt gymnasiumi osztályban növeli, és képezi a szülök reményeit, az uralkodó, és a hon szolgálatára. A négy elemi osztályok közöl egyiknek tanítóját, a szászvárosi ref> egyháznak hívei, évenkinti rovatalukból fizetik: s ezt olyba lehet venni, mintha e hívek 6000 o. é. frt uj alapítványt tettek volna. Gr. Kun K o c s á r d űr, mint fögondnok, nem fárad ki az iskola tökéinek rendesen kezeltetésében, s az adósok neheztelésén túltéve magát, pontosan óhajtja a kamatokat fölvétetni. Ugyan ö, t. i. gr. Kun Kocsárd úr, hogy az iskola évenkint egyegy osztálylyal emelködliessék, ki nem fárad a jövedelmeknek táncvigalmak, színi előadások, s egyebek által szaporításában; s a vidék, különösen Hunyadmegye, és a város jóravaló fiai mindenkor örömmel hozzák meg áldozataikat. A tavaszi táncvigalom, a költségeken fölül, 280 o. é. frt tiszta jövedelmet hozott. Az idéni is egy annyit. A dévai műkedvelő társulat is, az iskola iránti buzgalomból színi előadást tartván, 40 o. é. frt tiszta jövedelmet szerzett a gymnásiuinnak. Elhatározta tehát az elöljáróság, hogy az idéni september elején, az 1864 /5 -ik isk. évre a gymn. 6-ik osztályt is megnyitja. A gymnasium uj épületének egyik szárnyát 1847 ben kezdötték épitni, Hunyadvármegve nemesi fölkelésének pénzalapja egy részéből, és n. Bágya Ferenc 1000 pfrtos hagyományából, s a földbecslő hivatal haszonbéréből 1854-ben bevégezték, a gr. Kun Kocsárd űr főgondnoksága alatt; és a gróf nem akarván ugy meghalni, hogy mi alatta kezdődött épülni, az alatta be ne is végződjék ; az épület másik szárnyát is, saját költségén, építtetni kezdötte, s a földszinti falakat már föl is emeltette; mely épület, midőn készen lesz, 14,000 o. é. frtjába fog kerülni. Ezek eredményében annyira nőtt a közbizalom a szászvárosi ref. gymnasium iránt, hogy a folyóévi téli közvizsgálatokról 267 tanuló szállott le; s ezekhöz adva a betegeket, meg a kik egyéb ok, különösen szegénység miatt, nem jöhettek be faluról, de azért az iskolát még nem hagyták el, 283-ra lehet tenni a gymnasium népességét. A bizalom növekedésének jele az is, hogy minden vallású, és nemzetü szülök, kik közelébe esnek, örömmel küldik ide gyermekeiket: legtöbben magyar reformátusok, sokan magyar és német catholicusok, igen sokan egyesült, és nem egyesült oláhok, és a városon lakó luth. németek v. szászok is. Nern is tesz az elöljáróság kiilömbséget a különböző hitű, és nyelvű gyermekek közölt, hanem mindnyájokat egyaránt szereti. Mind e szép gyarapodás az előlemlitők buzgó hazafiak áldozatkészségének, Hunyadmegye magyar népe jóravalóságának, a gr. Kun Kocsárd ur takarékosságának, mellyel magától az ok nélküli fényűzést, dínomdánom-vagy sybarita élet gyönyöreit meghúzta, pontos gazdálkodásának, és áldozatkész lelkületének eredménye. S mig némelyek Hunyadvármegyében a fényűzést, kártya és vígasztalok tékozlásait akarták divatba hozni; s magok csőd alá jutottak, és vak követőik is tönkre fognak menni; s ekképpen a magyarságnak e vidéken cifra sírt készitöttek volna, ha eszelősködéseiket sokan vagy mind követik : addig a fennirám hazafiak, takarékosságukkal, e vidék szellemi éltének forrását mentötték, illetőleg nyitották meg. Végre a ref. egyházi tanács egy bizottmányt küldött ki Barcsai László fögondnok ur elnöklete alatt: s ez uj alapítványok szerzése, a régibbek rendbeszedése s a fizetések szervezése által, visszaállította Fejérvizen, Rápólton, Klopotiván a papságot, Borbátvizen, Nagy-Pestényben, Szálláspatakon, Hátcegeen a tanítóságot; gr. Kun Kocsárd ur pedig, a bizottmány egyik tagja, szegény gyermekek számára, kik a hátcegvidéki iskolákból jönek a szászvárosi ref. gymnasiumba tovább tanulni, 8000 pfrt alapítványt tett; melynek kamatjából segitessenek. Ugyan e bizottmány a Rápólton már csak oláhul tudó ref. magyar gyermekeket, fiakat és leányokat, szülőik beléegyeztével, magyar helységekbe, magyar gazdákhoz, kik hajlandók voltak elfogadni, adta szolgálatba.