Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-21 / 8. szám

módjáról. Szerinte a fegyelem gyakoroltatik Instructione és correctione. Az instructio áll az Isten igéjéből merített tanok, parancsok és rendeletek előadásában, s azoknak a bú'nös lelkére való kötésében. A correctio a bíínösnek fenyíték általi jobbítására vonatkozik. Ez a bűnök minőségéhez képest ismét kétféle, a mennyiben némely bűnök d e 1 i c t a. Ezektől emberi gyarlóságunk mellett senki biztos nem lehet. Itt intés, feddés és dorgálás által gyakorlandó az egyházi fegyelem a lelkész által, kinek tisztében áll szorgos gonddal kisérni hallgatói életfolyamát, a nem helyes uton járókat meginteni, s viszszatériteni, mi előtt veszélybe jutnának. — Más bűnök erimina, mely nevezet alá foglalja a bujaság, nős paráznaság, erőszak, zsarnokság, s eretnekség stb. bűneit, a melyek közbotrányra adnak okot, s erősebb gyógymódot kívánnak. Ha valaki ily bűnt követett el, a lelkész nem egyszer, de többször komolyan felszólitá a magába térésre, elébe terjesztvén tetteinek veszélyes és botrányos voltát. Ha ez nem használt, consistorium elébe rendelte, melyben némely tisztesb egyháztagokon kívül, két három szomszéd lelkész is meghivatott. Itt már szigorúbb feddés alá került a bűnös, ha ekkor magába szállt, s jobbulást igért, uem nyert azonnal feloldoztatást, hanem a polgári hatóságtól s a megsértett féltől (ha t. i. bűne ilyen volt) bocsánatról szóló bizonyítványt kellett felmutatnia, mi előtt feloldoztatott. Csak azután tüzetett ki számára határnap, mellyen a gyülekezet előtt megjelenvén, (hatette nyilvános volt, különben csak a consistorium előtt) tartozott a prédikáció végeztével az oltár vagy szószék elébe kiállani, a mikor a következő kérdéseket intézte hozzá a lelkész a) Elismeri e tettét, a melyről vádoltatik ? b) Bánja e azt, bánatát élőszóval, és jelekkel is kimutatván, c) Kiván e a gyülekezettel kibékülni s bűnei alól feloldoztatni ? d) Elhatározta e magában, hogy Isten segedelmével életét megjobbítja? e) Kér e bocsánatot a községtől, melyet megbotránkoztatott? Ezután néha megkívántatott valamely vallástételnek elmondása, és a gyülekezettől bocsánatkérés. Ekkor a lelkész rövid intés után következő formulával oldozta fel: En isten szolgája a Jézus Krisztus evangyeliomában, a Krisztus rendelete s evangyelioma tekintélyénél fogva kijelentem, hogy te bűnbánó atyámfia a Krisztus érdemében Isten irgalmához folyamodván, bűneidtől feloldózva, Isten kegyelmébe bevétettél; erről bizonyságot teszek az atya, fiu és sz. lélek Isten nevében. Amen. Eredj el, és többé ne vétkezzél, nehogy ezentúl rosszabbul legyen dolgod. Ha pedig a bűnös megátalkodva, az intés és feddés után meg nem tért, következett a kirekesztés, melynek különböző lépcsői voltak, mint spirituális, morális és sacramentalis. Az ily esetben mi volt a lelkész teendője, nem írja le Ember Pál, nem akarván magának és olvasóinak unalmat és csömört okozni. Azért csak a kirekesztés formuláját mondja el, mely igy hangzik: Sz. A! tudatokra van, hogy gyülekezetünk N.N. nevli tagja ez s ez vétket követvén el, a gyülekezetet megbotránykoztatta, a ki bár tőlem lelkésztől többször megintetett, és a consistorium előtt bűnös volta rábizonyitatott, még is konok, és makacs, semmi bűnbánatot nem ismervén, és semmi intés s feddésnek nem engedvén, a Krisztus testének lelki közösségéből kiszakasztotta magát. En evangyeliom szolgája a Krisztus tekintélye s rendeleténél fogva, előttetek, a kik velem együtt az úr Jézus Krisztus nevében össze vagytok gyűlve kijelentem, hogy N. N. ki a sátán szolgálatába adta magát, Isten fiának gyülekezetéből kirekesztetett, és őt mint pogányt és fukart kerüljétek az atya, fiú és szent lélek Isten nevében Amen. Ezután jött az intés a gyülekezethez. (Vége köv.) TUDOMÁNYOS KUTATÁS A VALLÁSBAN. III. A reformatio után. (Folytatás.) Az evang. egyházban a hitágazati tanok felett folyt s fenebb röviden rajzolt antagonismus és versengés ügyével, ennek tudományos oldala szoros, valamint igen érdekes kapcsolatban áll, — azon kérdés főkép: mi befolyása volt a vitaügynek a theologiára, s milyen azért e tudomány legújabb állása? A gondolkodó észnek a \ hilosophia és theologia csataterére lépése a mint a dolog természetéből következett, éppen ugy a szellemi harc egyik legfontosabb momentumát képezi s a régibb időkben sok, úgynevezett tudományos disputatiok themája gyanánt feltett állítás: Philosophia est ancilla theologiae" korunkban éppen az ellenkezőre fordult, s ma már: „Theologia est ancilla philosophiae" lett a vita thesise.