Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1864 (7. évfolyam, 1-52. szám)

1864-02-21 / 8. szám

a sátánnak 1 Tim. 1, 20. Az ilyet kerülni kell Rom. 16, 17. 2 Péter 2, 8. Nem kell neki köszönni 2 Ján. 10. v. Nem kell vele társalogni s enni 1. Kor. 5, 11. Azonban parancsoltatik, hogy még az ilyenek irányában is a közönséges emberi szeretet kötelességei fentartassanak, s arra kell törekedni, hogy a bűnös megszégyenítetve magába szálljon, bűnbánatra, s megjobbuiásra indittassék. Megjegyzendő, hogy a prot. tudósok értelme szerint, az egyházbóli kirekesztés által, a természeti kötelékek, melyekkel az emberek egymáshoz csatoltatnak, nem tépetnek el. Es igy általa nem fosztatnak meg a fejedelmek trónjaiktól, mint a Theodosius példája mutatja ; nem oldoztatnak fel a gyermekek a szülék iránti tisztelettől ; a házastársak házassági kötelmeiktől, sem a gazdagok nem fosztatnak meg világi javaiktól. — És 3-or: Tartama. A kirekesztés nem tarthat tovább a bűnös megtérésénél. Mihelyt a fenyiték alávetett magába szállván, megjobbulásánakbiztos jelét adja, a szokott formás eljárás szerint, mely nem mindenkor, és mindenütt egyenlő volt? isméi a gyülekezet közösségébe fogadtatott, s a kegy eszközökkeli élésre jogosíttatott. A mi az egyházbóli kirekesztést illeti: ennek gyakorlatára nézve kétféle értelemben voltak a ref. theologusok, t. i. némelyek a kirekesztetteket, a kegyelem eszközeivel s más lelki jókkal való éléstől és a hívekkel való minden lelki közösségtől, átkok közt ki- és eltiltották. Mások eltiltván a szentségekkel való éléstől a megátalkodott bűnösöket, által adták a polgári hatóságnak nem világi, de egyházi törvények szerint leendő megfenyittetés végett, Az elsőbb értelmen levőknek példányképül szolgált az egyházi fegyelem szigorára sokat tartott első keresztyén egyház az apostolok, és egyházi atyák idejében. Ez értelmen voltak Calvin, Oecolompad, Bucer, Capito stb. Az utóbbi értelmet követték Zwingli, Bullinger, Haller stb. kik tekintetbe óhajták venni az uj idők kívánalmait, az erkölcsiség, s míveltség ekkori állapotát, s általában az egyház sok tekintetben változott állását, s azon félelemből, hogy a túlszigor által, a koukolylyal a buza is kigyomláltathatik, engedékenyebb eljárást követtek; bár beismerték, hogy ott a hol a nagy szigor az egyház javára s a hívek épületére szolgál, nemcsak jó és szükséges, hanem az evangyéliom, és elsőbb századok gyakorlatával is egyezőbb. Az eddig mondottak után világos, hogy a prot. egyház fegyelmi rendszere abban is különbözött a róm. kath. egyházban divatozótól, hogy mig a kath. egyház hierarchiai hatalmának egész súlyával üldözte és büntette azokat, kik a hit és tudomány dolgában tőle különböző véleményt nyilvánítani bátorkodtak, az erkölcsiség dolgában engedékenyebb s elnézőbb volt. Ellenben a prot. egyház Krisztus azon céljának megfeleloleg, hogy az egyház szentek közössége legyen, a fenyiték fősulyát hívei erkölcsi életére fektette, bár a hit és tudománybeli tévelygés sem maradt körén kívül. Szóljunk most már magyar prot. egyházunkról. A megtisztított tudomány csakhamar kezdetben utat találván magának édes hazánkba, az azzal való bővebb megismerkedés végett, nagy számmal mentek ki külországokra leginkább az egyházi hivatalokra készülő ifjak és férfiak, kik magukkal nemcsak az uj hittant, hanem a külföldi ref. egyházak fegyelmi eljárását is magokkal hozták, s a külföldi tudós theologusok értelme szerint vették gyakorlatba, mint erről tanúskodnak számos zsinatok canonai. Mint kezeltetett az egyházi fegyelem ref. egyházunkban a 16-ik században, erre nézve szabad legyen közölnöm debreceni Ember Pál egyháztörténelme 705 — 709 lapjain olvasható adatokat rövid kivonatban. Idézi Ő Caroli Péternek, ki elébb a váradi iskola tanítója, majd ugyan oda való lelkész, végre Melius Péter után superintendens, ezen cim alatt irt latin munkáját: Bonus Pastor, sive Pastoris optimus vivendi agendique modus. In octavo. Nyomatott Ember Pál véleménye szerint Genevában, mert azon példánynak, melyet ő látott első levele hiányzott. Ezen könyvről fájdalommal mondja, hogy már az ő idejében is igen ritka volt.*) E könyvnek 3-ik része szól az egyházi fegyelemről, s annak gyakorlása *) Egyháztörténelmi küllőink gondos búvára nt. Révész Imre űr nem tudna e könyvről valamit mondani? Ha valahol, azon a vidéken volna az található, a hol nevezett szerző élt és működött. S. I.