Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-01 / 5. szám

beri dolgok, ugy az egyház is a tovább fejlés törvénye alatt van, ez pedig időnként előhozza a maga szükségeit, kivánatait, s ezeknek kielégitésöket követeli. Már a múlt század vége felé határozottabban kezdette ugyan a világi rend az egyházigazgatásbani részvétet sürgetni, de az epochalis rendezés csak 1807-ben történt, a febr. 20-án legfelsőbb helyről leérkezett regulatio által. Három fokozatja különböztetődik itt meg az egyházi kormánynak, s mindenikre nézve célszerű instructio is adatott ki. Legelőbb is a fő c o n s i s t orium rendeződik : elnökére, tagjaira és hatáskörére nézve; azután a Domestical consist. az egyházmegyék rendes igazgató testületei és végül a Local consistorium, mely az egyes gyülekezetek kebli egyháztanáesát tette. Tiz évvel ezelőtt egy ujabb rendezés készült az evang. föconsistoriumban, melyre 1856-ba érkezett a provisorische Vorschrift etc. Erre nézve a m. minisztériumhoz intézett folyamodványában azt kéri az evang. egyház, hogy bizalmi férfiak hozzászólása után nyerhesse egyházi alkotmányát. Ezen bizottmány munkálata után jelentek meg a provisorische Bestimmungen etc. ete. Mely ideiglenes rendezésnek hét elsőbb fejezeteit az 1861-be april 12-től 22-ig Szebenben tartatott egyházi közgyűlés el is fogadta, s csak is a nyolcadikat, a papválasztást hagyta fen további intézkedésre. Mivel ezen legújabb egyházi szervezet anyanyelvünkre nincsen áttéve, s nem is könnyen kapható: szükségesnek látjuk előbb is a nyolc fejezetet röviden kijelölni, s azután a már elfogadott hét fejezetből a nevezetesebbeknek bővebb ismertetését is adni. A szervezet maga kiadatott a vallás és tanügy minisztérium által E

* ^ ° szám alatt december 4-én 1860. (Folyt, köv.) ISKOLAÜGY. UTCAI ISKOLÁK, INGYENOKTATÁSSAL. A vidék egyik jelesebb lapja, a helyi érdekeket — mint látszik — ügyes tapintattal és nagy buzgósággal képviselő „Hortobágy" ez idei 2. 3. számában, a fentcimzett fontos értekezés jelent meg. Egy igen korszerű, nagy horderejű eszme, népneveiésíink s ezzel egyházunk jövőjét közelről érdeklő kérdés van abban fejtegetve. Az igaz, hogy a humánus cikkíró, különösen Debrecent s annak helyi viszonyait tartotta szem előtt ez értekezés-, s illetőleg javaslatban; de a mennyiben az eszme általános érdekű, s a kérdés oly természetű, hogy az prot. egyházunk községeinek figyelmét, kisebb nagyobb mértékben, sürgetőleg igényli: jónak látjuk nevezett cikk főbb részeit lapunkban is már csak azért is közleni, hogy ez által, e fontos tárgyban, másokat is gondolkozásra, s községeikben a helybeli szükség és viszonyok szerinti intézkedésekre ébreszszünk fel. ,,Ha gyermekeinkből jó érzelmű hazafiakat, istenfélő keresztyéneket, jó erkölcsű, igazi vallásos családfőket, műveltebb polgárokat, a mindennapiságon kissé túlemelkedett iparosokat, ész és célszerűen gazdálkodó földrnivelőket, becsületes, rendes jó háziasszonyokat s anyákat akarunk nevelni : elkerülhetlenül szükséges, hogy azokat iskolába járassuk, taníttassuk. Városunkban nem is hanyagolják el e szent kötelességet az okos szülék, sőt még azok is, kiket nagyon csekély földi jókkal áldott meg a jó Isten kegyelme, de fel bírják fogni, hogy a taníttatás főalapját teszi gyermekeik jövőjének, magok megerőltetésével is iskolába járatják azokat. Az árvákról s nagyon szegény gyermekek egy részéről sem felejtkezett ugyan meg az egyház és város közönsége ; soknak nyújt módot az iskoláztatásra ; de mennyien vannak azért a szegények, kik e jótéteményt alaphiány miatt nem élvezhetik! De viszont hányszor volt alkalmunk borzadva hallani ama szerencsétlenek ajkairól, kiket a bűnök fertőjébe elmerülés hosszas börtönre, s még ezentúl is: a siralomházba juttatott, azon keserű szemrehányást, melylyel végóráikban szerencsétlenségük okát az őket gyermekségükben jóra inteni, tanitani elmulasztott szüleikre hárították : hányszor botránkozunk meg a durván felnőtt gyermeknek Isten és saját szülei ellen szórt éktelen káromlásaiban, — s mily nagy mégis azon rosz apák és anyák száma, kik e szomorú példákon okulni nem tudva, nem akarva, saját gyermekeiket, — kiket pedig Isten s a vallás, szülői gondjaikra bizott; csaknem oktalan állatkint engedik felnőni s egyedül a véletlenre bizzák, hogy kijelölje számukra az utat, melyen a keresztyén emberhez illő becsületesség, igyekezet, munkásság s józan élet felé haladhassanak, vagy irányt tévesztve a henyeség, kicsapongás s ezekkel oly közel rokon nagyobb bűnök örvényébe szédüljenek. Sokkal avatottabb kéz, mint ez igénytelen sorok Írójáé, nem csalható számitások alapján kimutatá már a népnevelésnek állapotáról tett előterjesztésében, hogy ha négy éves iskoláztatást véve, 100 lélekre csak 10 gyermek esnék is iskolakötelesül; — pedig müveit országokban 14-et számithatni, — városunkban csak a református hivek közül legalább 3200 gyermeknek kellene iskolába járni s minthogy a közelmúlt iskolai év végével történt összeszámítás szerint 2152 volt a fi- és leány elemi tanulók száma kiviláglik, hogy ezen évben az iskolaköteles gyermekek közül