Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-01 / 5. szám

1048 nem járt iskolába. A szám nagy, a baj még nagyobb. Ezen előterjesztés részleteiből az is kitűnik, hogy még a szegényebb szüléknél is megvan a jóakarat, hogy gyermekeiket iskolába küldjék s az első évre iden sokan be is adják azokat, de aztán különböző körülményeknél fogva viszszatartják őket az iskoláktól; egyiknek több gyermeke van, s nem képes a tandijt fizetni; másik az iskola távolléte miatt nem küldi gyermekét; harmadik elegendőnek tartja, ha gyermeke már ment annyira, mint ő maga, az az baggadozva tud olvasni a zsoltárból, és saját nevét jól-rosszul le tudja irni, ami a leggyakrabban a betűk valóságos elforgatásával történik — s ily kiképzettséggel mesterinasnak, aprószeresnek, pásztornak adja, vagy saját házánál bízza meg apróbb teendőkkel. — Valóságos tények igazolják, hogy a szüléknek igen nagy része, ha módjában van, iskolába küldi gyermekét; ki ne emlékeznék, hogy olykor-olykor a város különböző részein minden engedély nélkül alakult zugiskolák — melyekben az oktatás látszólag igen csekély díjért (mindennap felvivendö két váltó garas) szokott történni, — népesek valának, de melyeket az egyháznak s hatóságnak megszüntetnie kötelessége volt; ezen tények kézzelfoghatóig bizonyítják, hogy a szülék bármily szegények is a lakásukhoz közeleső iskolákba, tandíjfizetés mellett is örömest küldenék gyermekeiket mennyivel inkább remélhető tehát az óhajtóit eredmény, ha az elemi oktatás a közköltségen s a lakosság lehető kényelmére kijelölt helyeken történhetnék. Az említett veszélyen s kiszámithatlan károkat előidéző nagy bajon tehát semmi más nem segíthet gyökereden, mint elegendő számú elemi iskoláknak a város különböző részein felállítása, s az ingyen-oktatás. Mig most a szegény sorsú szülék könnyű mentséget találnak abban, hogy a tandijat befizetni nem képesek, vagy hogy kisebb gyermekeiket oly messze, mint a főiskola, nem küldhetik: az ingyen iskoláztatás életbeléptével, kényszeríteni lehet és kell őket, hogy gyermekeiket 4 évig, a lakásaiktól különben sem távol eső iskolába járassák. Jelenleg 19 elemi fi és leány iskolánk van; egy iskolában 100 gyermeknél többet, egy tanítónak célszerűn s kivánt sikerrel oktatni merő képtelenség; megmondá e tekintetben egyik tulnépesült leányiskolánkra s tanítójára egy itt keresztül utazott praktikus angol a maga nem igen hízelgő nézetét s észrevételét; — hogy tehát, — a mint lennie kell — mind a 2300 iskolaköteles gyermek tettleges jó oktatásban részesülhessen, e 19 iskolát 32-re kell kipótolnunk, és igy a város különböző s különféle népesebb részein még 13 elemi iskola fellállitása, s ugyanannyi alkalmas tanítónak becsületes fizetéssel fölvétele, nélkülözhetlen polgári s hazafiúi köielesség." ,,Könnyű dolog ám — igy folytatja cikkíró — fogják sokan mondani, a 13 iskola fölépítése, s 13 jó tanítónak becsületes fizetéséről csak ugy papirosan beszélgetni;" hanem az a kérdés, hogy miből teljék ki mind az? Az igaz, hogy az egyház közgyűlése már 1862. apr. 17-iki ülésében e g y h a n g u 1 a g jkimondá az in'gyen iskoláztatás egyedül idvezitő nagy elvét; s hogy e nagy célt elérhesse, ugy vélte a teher viselésén legcélosabban könnyíteni, ha azt több erős vállra osztja el, tudniillik, ha az iskola épületeket a városi hatóság állíttatja, szereli föl és tartja jó karban ; maga az egyházközség pedig az alkalmazandó tanítók fizetéséről gondoskodik. E tekintetből, már jóval ezelőtt, meg is kereste a városi tek. hatóságot, s ugyancsak e tekintetből bizta meg vélemény és tervadás végett egyik szakbizottmányát. Azonban e bizottmány, jóllehet a tanitók fizetésének épen ebi öl kellett volna fedeztetnie, azt volt kénytelen javasolni, hogy az egyházi tartozás jelenleg fölebb ne emeltessek; a városi hatóság pedig, melynek pénztárát másféle kiadások veszik zaklatólag igénybe, s igy bizonyosan azért, mert az uj iskolák építésére szükséges tökét fedező uj forrást még nem tudott találni, mind ez ideig nem felelt: ugyanazért csak polgári kötelességemet vélem teljesíteni, ha forráskutatáshoz épen nem szokott gyönge szemeimmel megkísérlem kijelölni a forrást, mely a kérdésben levő szent cél kivitelére most pár évig, s más egyéb, városunkban még mindig nélkülözött üdvös intézmények előállítására jövőben mindenkor, ha nem is épen túláradó, de szakadatlanul folyó tápanyagot nyujtand. Ugyanazért a mondandókat az illetők becses figyelmébe ajánlva, fölhívom egyszersmind minden jólgondolkozó lakostársamat, miszerint, az ingyeniskoláztatás nagy eszméjének a nagy közönség vérévé válásán minden kitelhető módon igyekezvén, ha jó akaratból s az ügy szentsége iránti buzgalomból eredett véleményemnél kivihelöbbet életrevalóbbat ajánlhatnak, azt e lapok hasábjain közzétenni, szóval az ügy megvitatását s jóradöltét érdemlett buzgalommal elősegíteni szíveskedjenek. A szükségelt tizenhárom utcai népiskolát minden megerőltetés nélkül, s alig pár év alatt fölépithetőknek tartom ; áldozatot nem kívánok, legfölebb egy kis lemondást vennék igénybe, lemondást, még mindeddig meg nem állapított arányú jogok utáni járandóságok egy kis részéről, melynek nélkülözését meg sem érezendjük, odaengedésével pedig az utódok áldását érdemeljük ki. Ott kell kezdenem, hogy ezen szónak „város" tiszta fogalmából kiindulva, a Debrecen határán levő bel-és küllegelö, ugy az egész erdőség is, az összes városi lakosság egyetemének birtoka, s az elöljáróság gondjaira bízott tulajdona :az összes lakosság nyert azok némely részére királyi adománylevelet, az összes lakosság szerezte meg elöljárói által a később megszerzetteket, és igy azoknak természetben, vagy más módon használásához az összes lakosság egyetemének van joga s e jogról az rendelkezhetik is. Ezek szerint, valamint soha nem tartottam igazságosnak, hogy hajdan minden 5 frt adója után egy öl fát, 1 frt váltságért csak a polgár kapott; (mindamellett mégis fájt a jogcsonkitás, midőn 1850-ben a failletmény, meghallgatásunk nélkül mindenkitől elvétetett), ugy nem tartom igazságosnak a mostani alapot sem, melynélfogva a négyszeresen megnőtt