Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-08 / 6. szám

KÖNYVISMERTETÉS. A ,,magyar alkotmány története." Iskolai kézi könyvül irta Ladányi Gedeon, a debreceni re f. főiskolában történelem tanára. 1863. Ára 1 frt. Kétszeresen kedves kötelességet vélek teljesíteni, midőn ez ismertetni szándékozott műben oly dolgozatot ajánlhatok a t. közönség figyelmébe, mely nem csak iskolai használatra, de általában tanirodalmunkban valóban nyereség. — Nálunk hol az alkotmányos életnek és a nemzeti jogoknak érzete oly törhetlen erős, és hol az alkotmány tényleges létezését elvesztve már tizenhárom év óta csak a nemzet ingathatlan közérzületében, közmeggyőzödésében él; nálunk s jelen visszonyaink között alkotmányunk történetét önállóul megirni, s ez által az ősi alkotmány hü megismerését elősegítni, és kivált azon ifjú nemzedéknél, mely nem alkotmányunk gyakorlati élvezetében növekedik föl, a közérzület és jogi nézeteket ekkép is fejleszteni, alul iroít nemcsak irodalmi szükségnek érezte, hanem e szükség kielégítését tehetsége szerint meg is kisértette. E meggyőződéstől indíttatva jelent meg épen egy év előtt alkotmánytörténetem első füzete. Azóta bonyolodott viszonyaim legbuzgóbb törekvésem dacára is kényszeritének a munka folytatását — bár rövid időre — elhalasztani. — De épen ezen körülmény az, mely a velem ugy hiszem egyazon meggyőződéstől áthatott szerző müve fölötti örömömet kétszerezi, miszerint ha más munkás által is, de mit ohajlotíam, az irodalom megnyerte, s pedig avatott kézből. A kilenc nyolcadrét ívre terjedő munka alkotmányunk történetét a vérszerződés keletkeztétöl az 1848-ki átalakulásáig rajzolja. És igy már terjedelménél fogva iskolai használatra igen alkalmas. Alkotmányunk történetét nem korszakokra különítve ugvan, hanem mégis a korszakokra való tekintettel kilenc fejezetben rajzolja. Az első szakaszban a vérszerzödésből, mint a nagy államszervezet első formulázott alapjából indulva ki, ismerteti a vezérek idejében való vezérválaszlást és vezéri hatalmat, — a nemzet gyűléseket, — jog és birtok viszonyokat, kormányzást, igazságszolgáltatás és büntetéseket, s végül a hadszerkezetet, A második szakaszban az I. István alatti átalakulást vázolja a nemzetélet ugyanazon ágazatainak mindegyikében, melyeket az első szakaszban emliténk. A harmadik szakaszt az Árpád családbóli királyok korszaka tölti be s itt az alkotmányos gyakorlat és jogok történetét minden megszakítás nélkül egész az Anjoukig. Itt már külön fejezetekben kiemeltetik, hogy Erdély, Horváthország és Slavonia s a tartományok minő állást foglaltak el a magyar államgépezetben. A negyedik szakaszt az Anjouk kora képezi; az országnak ez időben is megőrzött függetlenségét, s az alkotmányos élet egyes oldalainak az Anjouk kormánya által szenvedett változásait ecseteli szerző. Az ötödik szakaszban N. Lajos halálától Mátyásig lezajlott változatos események adatnak elő. A királyi hatalom ez idoszerinti gyengülése s az aristokratia erős hatalomra emelkedése. A hatodik szakasz az alkotmányos életei Mátyás fénykorában, s utána a nemzet nagyságának gyors enyészetében mutatja föl. A hetedik szakasz I. Ferdinándtól I. Leopoldig nyúló időközben rajzolja Erdély különválását, s a különvált Erdély ez idoszerinti államéletét; az országnak e korban való függetlenségét, (az az, hogy mind a megnehezült kiilviszonyok, mind a belső meghasonlás s elerőtlenedés közepett is mennyire birták azt apáink megőrizni) továbbá a török hódoltságok helyzetét, s hogy Horváthország és Slavonia minő viszonyban álltak már ekkor a magyar koronához. — A nyolcadik szakasz I. Leopoldtól II. Leopoldig terjedő idő. A királyságban a szabad választás elvét az örökösödés elve váltja fel elébb csak a fiágban, majd a leányágra is kiterjesztve. Erdély visszajÖ, ha nem is az országtesthez, de legalább mint a magyar koronához tartozó országot (1741 orsz. gyiil. 18. t. cikk) ö Felsége és utódai csak mint magyar királyok bírják stb. — Végre a kilencedik szakasz 1790—1848-ig a reform, törekvések és nemzeti újjászületés történetét adja. íme mindegyik szakasz valójában az alkotmány történetének egy bizonyos korát tárgyalja, az alkotmányos élet lényegesebb irányzatai vagy munkakörei minden egyes szakaszban, vagy ha tetszik, mindegyik korban ismételten, külön cikkekben vannak kiemelve. így mindegyik szakaszban leíratik azon kor királyi hatalma, országgyűlések, kormányzás, igazságszolgáltatás, polgárjog, hadszerkezet, közjövedelmek és pénzügy. Az államtestben több kisebb önállósággal birt részek, minő p. o. Erdély, Horváthország Slavonia s a tartományok folytonosan szemmel tartvák, s gondosan kiemeltetik valahányszor akár saját körükön belől való szerkezetükben, akár a korona egészéhez való viszonyukban változás történt. Egyházi és hetilap körén kivül esőnek tartom e műről, elég gazdag tartalomjegyzék e közlésén túl terjedő részletes ismertetést adni, vagy épen a részleteket boncolva bírálni. Csak néhány igénytelen és épen egyéni nézetemet legyen szabad róla elmondani. Már a munka célja, és terjedelménél fogva is szerző az egyes adatok, és tények bírálatával nem foglalkozik, s általában a régibb korok történeteinek közvetlenebb forrásait kevésbé használta föl, mind a mellett az ujabbkori történetíróink közöl elég gonddal a leghitelesebbeket használta, mint p. o. Szalai, Bartal, Horváth Mih. stb. — Általában elismeréssel kell méltányolnunk szerzőnek az események és joghatározatok egybeállításánál tanúsított avatottságát, tárgyilagos fölfogását, s azon tapintatos gondosságot, mellyel a jogélet számtalan részletekben szétszóródó történetéből kiemeli épen a leglényegesebb mozzanatokat. Azonban ugy látszik, hogy szerző annyira tárgyila-