Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-08 / 6. szám

gos akart lenni, és annyira csak a történeti tények hü közlésére fordította minden figyelmét; hogy e mellett a történetirónak bizonyos mérvben nélkülözhetlen speculativ oldal egészen háttérbe szorul. Például szép objectiv hűséggel közöltetnek az egyes korok jogviszonyai, de nem igen látjuk kiemelve sem az egy ugyanazon kor különböző viszonyainak egymásra hatását, sem az egyes korok benső egybefüggését, a mint t. i. egyik időszak jogélete az öt megelőzött korból s annak viszonyaiból létre jött. Hiányzik kimutatása és a történeteken átvezetése ama benső fonalnak mely épen a különböző, magukban csonkán, elszigetelten álló korokat egy élő egésszé fűzi össze. A gyakorlati élet közvetlenségében az erőket szétszórva, a tényeket csak sporadice elszigetelten mutatja; a történetíró önálló fölfogása, s fölfogó gondolkodása az, mely fölismeri a látszólag széthúzó törekvések, s az időben egymástól távol álló nemzedékek munkásságának közös átható lelkét, a históriát a maga igaz mivoltában mutatja föl, mind a századokon keresztül élő egy organikus egészet, s ama titokszerü az egészet álható közszellem az, mely az eseményeket együvé alkotja, a századokat egy nemzet életkorává olvasztja. A korokat illetőleg is eltér némileg nézetem szerzőétől. Nézetem szerint azon irány, mely az Anjouk politicáját jelzé, s melyet alattuk követett a magyar államélet, Lajos halálával nem végződött oiflgyorsan, hogy már Zsigmondot más kor uralkodójóvá tehetnek. Zsigmond idejében habár inkább csak félszegségeiben is, még mind az Anjouk alatt és általuk fölemelkedett idegenszerű politika és önhatalmú országlás volt uralkodó. Igaz, hogy Zsigmond alatt kezd a nemzet hatalmasan reagálni ez idegen befolyás és önkényes uralkodás ellenében, de a nemzeti önérzet e fölébredése az alkotmányban positiv gyümölcsöket csak Zsigmond után termett. Ez,éri szerintem Zsigmond még inkább volna csatolható az Anjoukhoz, mert jellemét tekintve élesebben különbözik az utána következett államélettő!, mint az Anjouk-korabelitől, bár tagadhatlan, hogy az alkotmányos élet irányzatában fordulatpontot képez, csak hogy ez nincs kiemelve és méltatva. Ugyanily tekintetekből I. Mátyás sokkal inkább be illik azon korba, mely Zsigmond alatt és utána kezdődik, minthogy az kezdetétől a mohácsi vészig képezhetne egy kort. A nemzeti önállóság érzetének minden idegen befolyás ellen Zsigmond alatt már mutatkozott reacliója, utána erős küzdelemben fejlett ki, s a nemzeti törekvések képviselői ép a Hunyadiak lettek. Ez irány diadala emelte trónra Mátyást, ö és kora fénypontja és tetőzete a magyar államélet emelkedésének, mig rögtön utána a mohácsi csatáig eltelt idő már mély sülyedés, s a nemzeti demoralisatio kora. Végül nem igen látom szemmel tartva koronkint az európai világállapotok alakulását, s azoknak, és főleg a vélünk érintkezett államoknak alkotmányunkra való hatása nem igen van méltatva; minők voltak p. o. a görög-, német, és olasz műveltség bizonyos korokban való befolyása, [Sédig ez tagadhatlan tény. Ezek azonban csak igénytelen egyéni nézeteim, melyek nem a mű jóságának cáfolatai, mini inkább azon érdekeltségnek és figyelemnek bizon yságai, mellyel végig olvastam. És szívemből óhajtom, hogy közönségünk oly meleg részvéttel és érdekeltséggel viseltessék iránta, minőt valóban megérdemel. Molnár Aladár. BELFÖLD. Miskolcról jan. 19-én, 1863. Alig van magyarhonban oly reformált egyházközség, mely vagyontalan lévén egyedül híveinek kész adakozásából annyi áldozatta! járulna nemcsak az egyház s köz isteni tisztelet fentaríására, hanem a nevelés és oktatás ügyének előmozdítására is, mint a miskolci ref. egyház. A hivek ezen áldozatkészségéből áll fenn ezen egy ház keblében virágzó állapotban egy 8 osztályú főgymnasium, melyben több mint harmadfél száz ifjak növekednek tudományban s erkölcsben 8 jeles tanár alatt, kik közül többen mint Pásztor Dániel, Lévay József az irodalmi téren is ismeretesek.— Ily áldozatkészséggel alapitá ezelőtt 20 évvel a miskolci ref. egyház Karacs Teréz igazgatása alatt a főleánynöveldét, mely most már a tiszáninneni ref. egyházkerület pártfogása alatt szinte Miskolcon Dóczi Gede«n igazgató tanár vezérlete alatt virágzik, áldásul nemcsak a közel, hanem a távol vidékekre is, honnan számos tót és német ajkú növendékek ez intézetbe jőve, abból a legszebb szellemi kincsekkel, a magyarnyelv, nemzeti érzelem és honszeretet elsajátításával térnek szülő földjükre. Nem említve a templomi szolgálatok s kar, elemi* iskolák fentartására szükséges költségeket; ezen fő szellemi és vallásos célokra kellő évenkinti adózások okozák, némi részben, hogy uj templomának eleje kívülről már több mint fél század olta vakolatlanul és arra emelendő torony nélkül áll. A mult év több elemi csapások mellett igen mostoha és sanyarú volt Miskolcra. — De ezen mostoha idő dacára is a miskolci ref. egyház buzgó közönsége közgyülésileg kimondá, hogy Isten segedelmével uj templomát feldiszitni s annak tornyát felépít ni kívánja, s e költséges munkához még ez évben hozzá kezd. Be kell vallanunk a nőnem dicséretére őszintén, hogy ezen határozathozatalra nem csekély hatással volt azon nőegylet, mely főleg e célra alakulni kívánt, de még eddig teljesen nem szervezhette magát. Most már az egyháztanács által kinevezett küldöttek önkéntes ajánlatok utján gyűjtik a szükséges költséget az egyház kebelében. Külsegedelemre is van azonban egyházunknak szüksége, e végre tehetösb hitsorsosinkat is fölkéri kegyes segedelemért. —- A torony tervét főt. Török Pál superintendens úr Önként ajánlott közbenjárására Ybl és Wieser pesti építészek készítik. Nem lehet nem örülnünk a miskolci ref. egyház szent buzgalmán, segélje Isten vallásos törekvésében. Az egyház azon célját, miszerint 4-dik leány-elemi iskolát is kivánt felállítani, váratlanul elősegité közelebb elhunyt tisztes aggastyán Dudok József, közrendű pofgár 12*