Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-03 / 18. szám

1. Rögtöni visszaadása a régi idő óta az evangelicusok birtokában Iévö minden templomok, kápolnák, javadalmok, céhok, papiházak s iskolaépületeknek, minden azokhoz tartozókkal együtt, a mikre nézve kimutatni lehet^ hogy katholikusoktól eredtek, s még megvannak, bármi legyen is a nevük. 2. Minden prédikátorok, káplánok, iskolatanitók és tanulók eltávolítása, még pedig ugy, hogy a templomok és iskolák átadása után tizennégy nap alatt vagy a várost egészen elhagyják, vagy ha ott maradnának, magukat Írásban kötelezzék, hogy a városban mulatásuk alatt, hivatalukat felségsértés büntetése alatt folytatni nem fogják. 3. A Wittnyédi háznak György-utcában teljesen átengedése. E nagy áldozatokért a kir. fiscus a soproniaknak kir. kegyelemből következő kártéritést engedte : 1. Hogy a vallásszabadságra nézve, mind a bécsi császári udvarnál lévő miniszterek- és tanácsosoknak, mind a soproni ágostai hitsorsosoknak megengedtetik, ott egy házat keresni, melyben két prédikátor által, kiket szabad tetszésük szerint hívhatnak, isteni tiszteletüket szabadon tarthassák. De ha 0 Felségének tetszenék e célra egy Sopronhoz közel eső más helyet határozni, a soproni evangelicusoknak szabadságában álljon, oda is két prédikátort küldeni, s azon helységben a patronatusi jogot gyakorolni. Azonkívül megengedtetik nekik, az Eggenberg hercegné házánál tartandó istenitiszteleten is annak jóváhagyásával jelen lenni, ki arra, mig Sopronban lakik, szabadságot nyert, s ott egyszersmind egy papot is tarthatott. Nemkevésbé nekik a közös temetőben az eddig gyakorlott módon tisztességesen eltemettetés díjtalanul megengedve leend. Épen ugy minden az evangelicusoktól származó alapitványaik és kegyes hagyományaik, minden tőlök szerzett egyházi edények és ornatusoknak mint sajátjuknak sértetlen birtokában maradnak. — Végre a szegényápolda- és kórház (Spital und Lazareth) közös élvezetére nézve, mint eddig is történt, biztosittatnak. 2. A kir. fiscus az átengedendő Wittnyédi házért, a György-utcában egy más házat adand a soproni evangelicusoknak, azt t. i., melyben akkor Eggenberg hercegné lakott, még pedig teljes és örökös birtokjoggal s minden azon fekvő terhek és adósságoktól menten. 3. A kir. fiscus lemondott minden panaszokról és követelésekről, melyekért a soproniaknak a pozsoni törvényszék előtt megjelenni kellett volna, még pedig ugy, hogy ők sem ezen törvényszék sem egy másik előtt, a mi ne tán ez ügyben tartatnék, megjelenni nem köteleztetnek, e részben tehát teljesen felmentetnek. Egyszersmind azon világos biztosítás is ehez csatoltatott, hogy senki kö z illők, most vagy jövendőben, sem a kathol. vallásra állani, sem a városból kiköltözni kényszerítve nem leend, azoknak pedig, kik szabad akaratból távozni akarnának, úti szabadlevél fog adatni. — E szerződést Gamanf szerint a tanács részéről: Serpilius János, P r e i n i n g András János és Metzger Ehrenreich János városi tanácsosok, továbbá árvagyámok : S o w i t s c h Ábrahám, K a tt e r János és Fohmann Jakab János, a városi község részéről pedig: Mausz Zachariás irtaU Bécsben alá, kik küldőik részéről annak jóváhagyását nehezen nyerték meg.. De végre a vaskényszerüségnek engedni kellett, s a követeknek Sopronban járásuk alatt a kötéshez toldott önkényes és kedvezőtlen feltételeket is elfogadni kellett, a mi igy febr. 23.1674-ik évben királyi jóváhagyással megerősíttetett.. — A soproni evangel. községet szentegyházaitól megfosztó szerződés létrejövését Sowitsch Kristóf pap, vasárnap, febr. 25-én 1674-b. a sz. Mihályról nevezett templom szószékéről tartott búcsú prédikációjában — melynek egy darabját szerző úr közli, — a híveknek, ezek keserves könnyhullatása és jajgatása között, tudtára adta. Miután a következő kedden 27. ugyancsak S o w í t s c h a György templomban a síró és zokogó közönség előtt tartá utolsó reggeli könyörgését, más nap szerdán febr. 28. történt a harangok zúgása mellett a templomoknak a katholikusok részére átadása és azoknak az uj elrendeltetésük szerinti felszentelése, mely ünnepélyes tényen mint királyi biztosok jelen voltak; gr. Széchenyi György kalocsai érsek, s a győri püspökségadininistratora, Pál fy Tamás, nyitrai püspök s magyar udvari kancellár, és K o 11,0 n i c s Leopold kamara-elnök. A mint Gamanf megjegyzi, e Sopronra nézve aránylag kedvező eredményt, — mennyiben t. i. maga szabad isteni tiszteletét bár nagy áldozat árán megtarthatta, egy részben a soproni jó bornak és javadalmaknak lehetett köszönni, mely utolsókban több magyarországi praelatusok részesitteltek. Nevezetes körülmény I Csak mellesleg emlilem meg, hogy az 1708—il-beli pozsoni országgyűlésen is, midőn a soproni evangelicusok sérelmei újból tárgyaltattak, az ottani egyháznak azon kérését, hogy egy harmadik s az akkor dühöngött pestisért szükségesnek itélt papot — pastor pestilentiarius — Sopronba hívni engedtessék meg, a soproni bor újra szerepelt, és a magyar udv. cancelláriának magas állású hivatalnokai nemcsak e borban de más ajándékokban is részesedtek, s a bort megitták, az ajándékokat elvették, de — a soproniak a 3-ik papot még sem nyerték meg.*) Nem akarom az érdekes kis munka további ismertetésével az olvasót fárasztani, ki abban bővebben feltalálja s bizonyosan nem kevés érdekkel kisérendi a soproni evang. isteni tiszteletnek, sok nehézség és akadályok közt kivívott, a mellett korlátolt szabadságára vonatkozó és a westfaliai békétől fogva összeállított adatokat, valamint különösen a *) Ez adatot közlöm Dobner Ferdinánd egykori soproni polgármester- és az 1708 — ll-beli pozsoni országgyűlésén azon város követjének kézirati gyűjteményéből, a melyben az emiitett országgyűlésen az evangelicusok sérelmeire vonatkozó tárgyalásokat és külömbözfr igen érdekes adatokat s okleveleket oly nagy buzgósággal, mint lelkiismeretes pontossággal összeszedte,, s azon gyűjteményt ,,barátságos emlékül" — zum freundlichen Andenken — a soproni evangel. gyülekezetnek hagyta végrendeletileg. A magyar evangelegyház történelmének e nagybecsű s első rangú egyik forrása jelenleg a pesti nemzeti Muzeum kézirataiközt találtatik. S z. F.