Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-05-03 / 18. szám

dán és svéd követeknek az irt nemes célra többször megújított fáradozásait, kik jelesen III. Ferdinánd, mint I. L e o p o 1 d császárok alatt, részint hozzájok beadott emlékiratokban sürgették, részint a császári választási capitulatiókba az evangel. ügynek kedvező záradék beigtatásával próbálták kieszközölni, hogy Bécsben az evangel. isteni tisztelet engedtessék meg, de az meg nem adatott, s egyebet nem nyerherhettek, mint a december 20-dikán 1675 kelt császári rendeletet, mely a soproni evangelicusoknak megengedte, hogy az akkori sütő- ma imaház-utcában, a Schubert féle házban tarthassák maguk isteni tiszteletét , mely rendelet hirét azon évi karácson ünnepre, dán követ Lilienkron, vitte Sopronba, az ev. község nagy örömére, — bár e császári intézvényben benne volt a Gamauftól nem emiitett szoritó záradék: „domus Schubhartiana in praesenti forma quoad ejus structurain relinquatur, et ne quaquam in aliam transfigiiretur, eo minus in formatam Ecclesiam erigatur." A mondott Schubhart (nem Schubert) ház udvarán egy a végre készített faépületben imádták az Istent, — de azért nem kevesebb buzgósággal, mint bármely pompás templomban, — a soproniak II. József császár idejéig, s e felvilágosodott és ismert türelmi rendelete által a magyarhoni evangelicus egyházat új életre serkentő Uralkodó alatt építették román stylben jelenlegi imaházukat, mely az elibe emelkedő torony által nem sokára rendes templommá fog átváltozni, a melyben, mint az ismertetett történelmi kis monographia tudatja, 1865-b. fogja a soproni evangel. egyház, Isten segedelmével maga fenállása harmadik százados évét ünnepelni. Emiitettem fenebb, hogy Gamauf — legalább az előttünk fekvő kis munkában —a belőle közlött kivonat szerint—a soproni templomügy állását nem egészen híven közölte. A •dolog valósággal igy történt. Midőn a Gamauftól emlékezetben hagyott s fenebb terjedelmesen közlött szerződés február 15. 1674. a császári fővárosban létrejött, a soproni evang. község követei haza mentek, hogy küldőik jóváhagyását megnyervén, azzal térjenek vissza Bécsbe, s valóban nem kevés baj és fáradsággal sikerült is az evang. községnek azon alkuba beleegyezését kieszközölni. Midőn e követek néhány nap múlva Bécsbe visszaérkeztek, nem kevesebb bámulásukra, mint keserűségükre akkori magyar kir. udv. cancellár és nyitrai püspök, Pálfy Tamás, egy pergamentre tisztán leirt, de lényegesen megváltoztatott szerződést adott nekik át, kik midőn annak a február 15-diki oklevéltől eltérő különbözésére nézve maguk észrevételét megtették, s azt elfogadni vonakodtak, válaszul nyerték, hogy azon iromány különös megfontolás folytán tétetett igy fel, egyébiránt ha ugy nem tetszenék, azt ott hagyhatják. Igy e keserű és lesújtó helyzetben, azon meggyőződéstől vezéreltetve, hogy jobb valamivel, mint semmivel térni küldőikhez vissza, a febr. 23-án dátált s megváltoztatva készített új szerződést, annak 300 ftot tevő dijját lefizetvén, — átvették és Sopronba elvitték.*) *) Ez adatot közlöm a soproni gyülekezetnek maga sérelmei ügyében az 1681-beli országgyűlésre benyújtott Mily kevéssé őszinte, hogy ne mondjam perlidia színét viselő volt a magyar udv. cancellaria eljárása a soproni evangelicusok irányában, a t. c. olvasó leghelyesebben megítélheti az azok szabad vallás gyakorlatára vonatkozó főpontnak, a febr. 15-kén kölcsönösen megállapított s majd febr. 23-án a cancellariától önkényesen megváltoztatott szerkezete összehasonlításából, a mint azok itt a kir. rendelet alakjában kiadott azon okmány eredeti latin szövegében következnek. a) A febr. 15-ki szerkezet: Qnandoquidem Regum, Principumac Statutum Imperii Ablegatis, Consiliariis, Residenlibus et Agentibus, nec non Augustanae Confessionis hominibus, certus quidam locus, pro liberó Religionis suae exercitio admittitur, ob hoc in certa domo per dictos cives et inhabitatores Sopronienses Augustanae Confessioni addictos ad id eligenda, in preementionata Civitate Soproniensi, liceat ipsis tam diu liberum Religionis suae exercitium habere, ac suos Praedicantes quoscunque voluerint, denominandos et vocandos intertenere. Si vero alium locum prope civitatem, determinare Majestati Nostrae visum fuerit, i b i q u o q u e duos Praedicatores simiiter nominandi ac vocandi, adeoque jus Patronatus in illurn locum semper eisdem Civibus et inhabitatoribus Evangelicis, quorum scilicet ex ipsis intererit, potestatem et facultatem clementer concedimus. b) A febr. 23-ki szerkezet. Et primo quidem ut in certoloco a sua Majestate Caesarea et Regia clementer determinando, duo Praedicantes ad nominationem memoratorum Civium Semproniensium nunc et in futurum successivis temporibus observandam, pro exercitio Religionis, tam Regiorurri, quam Principum ac Statuum Imperii Ablegatorum, Cnnsiliariorum Imperialium Aulicorum, Residentium et Agentium, nec non aliorum etiam Augustanae Confessionis hominum toler e n t u r. Qui quidem duo Praedicantes, praevio modo nominandi, usque ad adsignationem praescripti loci in annotata Civitate manere et in domo privata, per eos, quorum intererit, ibidem eligenda, exercitium suae Religionis habere, permittantur. Ha a t. c. olvasó a Kolbenheyer úr törtenelmi monographiájában a soproni szabad vallásgyakorlatot illető pontot, mint az Gamanf szavaival tőlem hü fordításban közölve van, figyelmesen elolvasta, okvetetlenül azon gondolatra kellett jönnie, hogy a soproniaknak két helyen engedtetett e szabadság, t. i. mind magában a városban, mind pedig egy a Felségtől arra rendelt másik helyen is- De ha az eredeti latin szövegeket egybeveti és azoknak valódi értelmét megfontolja, át kell látnia, miszerint már a febr. 15-ki igen érdekes kérelem-leveléből, a mihez vannak mellékelve az 1674. a febr. 15. 23. kelt, valamint a fenebb inár idézett sept 21-ki kir. intézvények, mely kérelemlevél a pesti nemzeti Muzeum könyvtárában találtatik. Sz. F.