Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-03-01 / 9. szám

tantárgyat köznéven Katekhizmusnak hívjuk: a katekhetika első részének teendője a katekhizmusi tudomány anyagát kikeresni s rendszerbe sorozni Ezt nevezé Sz. a címiratban generális nevezettel „kathekheticai tanrendszer n e k," élvén a közvetlen értelembe vett kifejezéssel; a felosztás kijelölésénél pedig, bent a szövegben a közvetett értelmű kitételt használá a fentebb kikért szabadságnál fogva, — De más célja is volt Sz.-nek e szó cserélésben t. i. a kathekhetika ultima analysi — s ha abstract s münyelvi kitételeit concrétabb s közéletben használtabb szavakkal helyettesitjük, nem egyéb, mint „jó vallástanitó könyvek=katekhizmusok készítésének, s azok sikeres tanításának tudománya" s ide ohajtá Sz. a kitételek változatos használata által irányítani az olvasó figyelmét s gondolkozását: s ha az másfelé tér el, lehet Sz. nem elég szabatos nyelvezetének, — de lehet az olvasó szórakozottságának is tulajdonítani. B. figyelmeztetése azért elismerésre méltó, mert Szt. buzdítja gondolatai szabatosabb kifejezésére, vagy tüzetesb kifejtésére. De B. következő cáfjára már még ennyit sem lehet megengedni. Mert: Hogy B. nevetségesnek találja Sz. azon mondatát, hogy „a katekhetika végig kiséri az embert az egész életen" egyéni véleményként, — de csak is úgy, — tudomásul vehetjük, hiszen több kevesebb indokolás mellett sokan osztják azt: de hogy B. indokolatlan véleménye Sz. indokolt tanát meg nem dönti, maga B. is beláthatja. És ha e tan ki nem maradhatott s meg nem döntetett, állaniok kell a 33 s 34 §§.-knak. Az is különös, hogy B. szót emel az örök katekhumenatus ellen: de az 52 §. ellen, hol a tantárgyak azon elv szerint vannak beosztva, nincs kifogása; (pedig bevallom hogy oda lehet a horgot legjobban beakasztaui, söt figyelmeztetek minden ügybarátot arra, mert épen azt óhajtanám legnagyobb gonddal, avatottsággal, s minél előbb constatirozva látni) sőt az egész második részt helyesli, mely szint azon terv szerint van szervezve. Itt többet is lehetne mondani, de e válasz nem akar tromf lenni, hanem az igazság Ioyalis védelme : azért csak annyit mondok, hogy B. nem Sz. t. tette nevetségessé, hanem protest. egyházunknak amaz ősrégi, kegyes szándokú, s mondjuk ki, mély belátású intézkedését, miszerint űrnap délutánokon a katekhizációi tanításokat megtartatni rendelé az összes ker. gyülekezet előtt, hol bizonyosan ifjak, meglettek s öregek is szoktak lenni; s ezen ujabb korban kissé elhanyagolt egyházi intézkedést, legalább a tiszáninneni egyházkerület jónak látta egész erélylyel helyre állítani. Igy magyar reform, egyházunkban az örök katekhumenatus tényleg fenáll minden nevetségessége mellett is ; mi a katekhetika 53 lapján meg ia van emlitve, s hogy B. figyelmét kikerülte, azt látszik bizonyítani, hogy B-nak szint oly kevés ráérése volt a munka tanainak tüzetes összevetéséből alapitni meg bírálata elveit, mint Sz-nek a munka ismételt átnézésére. — De hogy másutt sem oly nevetséges az, mint B. előtt, elég legyen Pálmer katekhetikája 530 s köv. lapjaira hivatkoznom, hol bár nem a mi egyházi intézkedéseink szellemében, hanem alárendeltebb modorban is méltányoltatik az. — Palmer, ki sokkal szűkebben fogja fel a katheketika körét, az igazság által annyira meggyőzetik, hogy majd nem rendszerének ellenmondva keres galyacskát, hova az eszmét beolthassa. Egyébiránt B. állításai akkor lennének értekesek, — 1. ha a Sz. által használt érveket megcáfolandotta, — 2. ha kedvelt nézetei mellett oly okokat hozandott fel, — 3. az igy megdöntött rendszer helyett oly cél-, s észszerű ujat mutatandott be, mely a rosszaltat túlszárnyalná! Ezeket mulasztván, nem kívánhatja hogy Sz. indokolt tételei változtatásának szükségéi elismerje. Erre még az a B. előtt e 11 e n m o n d á s o s n a k látszó idézés sem bírhatja Sz-thogy: „a katekhetika a kezdő egyháztagokai képezi, tehát a 33. §. helyett meg van felelve, a 34. §-ban pedig nem akarhatja a koporsóig nyújtani a katekhetaí működést, mely ellenkeznék Sz. 8. §-ával, hol mondja, hogy a katekheta a homiletának készít mezőt.'4

Mert hogy a homileta sporadicus orvoslatai sikeresbek legyenek, arra hajlam s kegyelet képzés, a vallásigazságainak fokozatos tanítása s gyakorlati alkalmazása = katekhetai növelés szükséges, B. sem tagadja. Igy hát készíti a mezőt. De azt sem tagadhatja senki, hogy a homileta gyógyszereivel való élés, mi csak egyes hit-, s erkölcsi roszaktól orvosol, nem teszi feleslegessé a rendes s rendszeres katekhetai vallásos oktatás eledeleit, mint nem az orvosság a rendes táplálékot, és nem a mezőnek folytonos mívelését évenkinli bevetését, a vetemény gondos gyomlálása, ápolása. Bizony ha sántit is e hasonlítás, feltűnő az analógia a szellemi s anyagi fejlődés közt; s mint itt összevágnak, mégis megkülönböztethetők az előkészítő s mivelési munkálatok; ugy összevágnak, mégis megkülönböztethetők a folytonosan párvonalban működő katekhetai s homiletai mezők teendői. Azért, ha a „fac talem, talis erit" elvet nem akarjuk életbeléptetni, az elégséges eredményt kell célul tűznünk, mi, (ez ugyhiszem nem nevetséges) a sírig mindig nőhet, s nőnie kell! Ez sem fogalom zavar tehát, hanem a két (homiletai, s katekhetai) hivatal teendőinek summás megemlítése, mit egész részletességben egymás mellé állítani a módszertan feladata lévén (s ott a 121. s köv. §§-okban fel is található) itt csak érinteni lehetett. Miket B. alább nyelvtani hib ákúl soroz, vannak köztök igazak, mint „három fő kellékekkel" s az „a" artikulus hiánya; de még is keveset látszik feltenni Sz.röl, máskép némely nyomdahibák nem rovathatnának szándékosokul. Hiszen ha minden betű tévesztés Sz. bűne, B.-ra is rá foghatnók azon igen furcsa idézést „a katekhetika célja katekhetikát képezni." — Minden figyelem dacára is kerül a szem hibákat ki! kivált sietésko , és kivált ha az olvasó szokva van szellemet keresni, értelemre figyelni, nem betűket olvasni. Az a correctura nem mindennek való. Némelyekben pedig ingerkedni látszik, p. o. ebből: „ha a vallást mint más tudományos ismereteket" azon kérdésre vesz B. alkalmat: „tehát a vallás is ismeret?" Ugyan