Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-27 / 52. szám

kezetet magunk tökélyesbitésére, és állásunkat biztosítottnak érezve, nem mindig igyekszünk canonicus erényekkel tűnni ki; de azért ebből a következik-e, hogy a papi állomások állandóságát meg kell szüntetni, és a régi évenkénti papmarasztást vissza állítani, — Egyesek bűnéért nem lehet egy egész testüleletet sújtani, nem szabad egy maga rendén hozott törvényt, egy már meggyökerezett intézményt, hirtelen elenyésztetui! Azért van a felsőbbség, arra való a törvény, hogy lakoljon egyedül a bűnös és mozdittassék el az állomásról, melyre magát méltatlanná tette! Nem a rendszer folytonos cserélgetése, hanem az egyének pontos ellenőrzése, a törvények szigorú megtartása, tartatása és alkalmazása virágoztatnak fel bármely társulatot !! 3. A legjobb mód az érdem kitüntetésre, legalkalmasabb gyakorlati iskola, a gyakorlati papi tudományok és teendőkben a papnöveldében meg nem szerezhetett ismeretek gyűjtésére. Ez állítás első fele valójában igaz, azon kevés magyarázattal, hogy kinek alkalmas tehetsége, illő készültsége, és szilárd akaratja is van, mint minden állomáson, ugy a successio nélküli segédpapságon is kitüntetheti, érdemesítheti magát, - de a szükséges kellékek közül egyiket is, valamint a successios ugy a successio nélküli káplánság, meg nem adja. Bizony, ki mint faszeg bocsájtatott ki, bajosan fog bármily hosszas successio nélküli káplánkodás után is vas vagy ércszeggé petrificálódni, — és kinek csak jó torkában volt minden érdeme, aligha fog valaha egyébbel ki tűnni! De már az állitás második felét lerontja maga a tapasztalat. Gyakorlati iskola volt anyaszentegyházunkban a segédpapság régebben, de miután anyaszentegyházunk százados gyakorlat után meggyőződött alkalmatlan voltáról, maga rendes űtján előbb megszorította, azután eltörölte mint ilyet, és helyébe állíttatni rendelte minden főiskoláinknál a theologicum seminariumokat, később pedig N.-Enyeden öszpontositván a papi tudományok taníttatását, közös papnöveldét állított. — Hát a n.-enyedi papnövelde nem képes e papjelölteinket minden tekintetben illöleg elkészíteni ? Ha nem, ugy vagy tanárai számában, vagy képességében, vagy szervezetében van a hijány? Ha t. tanárai nem elégségesek, ugy számokat kell szaporítani, — hanem képesek, ugy székeiket teljes képzettsegüekkel kell betölteni, — ha a szervezet hiányos, azt kell tökélesbiteni — nem pedig egy századok tapasztalata által alkalmatlannak bizonyult intézményt visszaállítani. — Ki a papi hivatalra nem alkalmas, azt nem több évi káplánkodtatás után más pályára utasítani s vele egy vagy több ekklézsiát rendre gyötörni — hanem e fontos szent hivatalra kiboosájtani sem kell. — A főiskolai szigorlatot, egyházmegyei és közzsinati vizsgálatokat egyházi törvényeink értelmében szigorú pontossággal kell csak venni, és senkit semmi szin alatt, ki az illő mértéket meg nem üti, egyiken is át nem bocsájtani — nem les? szükség bizonyosan utánnok még kápláni gyakorló évekre! Midőn anyaszentegyházunk a successio nélküli káplánságot mint rosz gyakorlati iskolát eltörlötte, ugyan akkor helyette a successios káplánságot mint nyugdíjintézetet, a vallás oltára mellett elgyengült szolgák részére — felállította. Anyaszentegyházunk jelenleg éryényes törvényei értelmében, a successios segédpapot rendes papnak, s az öreget nem rendes, hanem nyugalmazott papnak lehet, és kellene valósággal nevezni. Ezt bizonyítják: papválasztási szabályaink, melyek megürestiltnek nevezik az ekklézsiát, melyben a pap elgyengülvén, következés jogával segédpap vitetik; — a gyakorlat, melyszerint minden felelősség, minden papi kötelesség kivétel nélkül a segédpapé, az öregé semminemű felelősség, semminemű kötelesség, csak javadalom, a fél jövedelem és papi lak; — a tapasztalat, hogy a segédpap bármely egyházmegyei hivatalnok, székbiró sőt esperes is lehet s volt is — a tény, hogy anyaszentegyházunkban, kivéve azon ekklézsiákat, melyekben a segédpapok egyszersmind tanárok vagy tanítók, száz papra nem esik négy segéd egészen. — Hát érdemük-e elöregedett, elgyengült paptársaink, hogy ők e javadalomtól megfosztassanak ? ! A successio nélküli káplánság hasznos egyedül a jövedelmesebb egyházak tehetösb papjaira nézve, kik jövedelmök egyharmadával magokat hivatalok terheitől felmenthetik, — káros ellenben : a közepes és gyengébb jövedelmű ekklézsiák elöregedett, elerötlenedett papjaira nézve, kik jövedelmük egyharmadára s még felére is a successio biztositéka nélkül segédet nem fognak kaphatni — hanem kénytelenek lesznek magok maradni egyharmaddal, vagy semmivel. A nagyobb és jövedelmesebb ekklézsiák lelki épülésére nézve, kik érdemes, tapasztalatdűs papjok tanításai helyett az év nagyobb részében ifjúi gyakorlatok, próbálgatásokkal lesznek kénytelenek beérni. Számos ekklézsiák és papok nyugalmára nézve, mert a successio nélküli káplán, utalva, mondhatni kényszerítve lesz, minden módon a nép kegyét keresni, hogy adandó alkalommal inkább megválasztassék, ezt pedig igen gyakran, sőt többnyire oly eszközökkel szokták vadászni, melyeket a canon nem számlál a papi erények közé. Légyen szabad azért reménylenünk, hogy a inéit, egyházi főtanács, e határozatot törvénynyé nem erősíti az egyházmegyék kihallgatása nélkül. B. TÁRCA. MISSIÓI LEVELEK DR. BALLAGI MÓRHOZ. LXI. Mult levelemben galatzi híveink Ielkességéről emlékeztem s így egyéb részleteknek, hely nem maradt. Híveink jövetelemről — tudósítva lévén: számosan gyűltek össze vasárnap, mikor is alkalomszerű beszéd után uri szent vacsorát szolgáltattam, egy házaspárt megeskettem, s