Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-12-27 / 52. szám
Akövetkező számadásra , megyát 219 ft 274 /l 0 kr Mely pénz összegből a mvásárhelyi fötanoda részére ajánlott 390 conv. fr. évi segély hátralékai tüstént le tisztáztatni rendeltettek. Érdekes volt a septemberi gyűlésen, legöregebb paptársunk felszólalása a főt. közzsinat kápláni successiót eltörleni célzó határozata ellen, ösz paptársunk még a papmarasztás korszakában lett pappá, átélte a papválasztás és segédpapság különböző phasissait. Elöhaladást tapasztalt a papmarasztás után az ordinatio — az ordinatio után a jelenlegi papválasztási törvény; — valamint a segédpapságra nézve az előbbi szabad és successio nélküli káplánságot megszorító azon határozatban, hogy egy káplán is azon ekklézsiában hol segéd paposkodott, rendes pappá ne választathassák és a jelen papválasztási szabályok hozatala alkalmával, e helyébe állított, állandó successios káplánságban. De e határozatban vissza esést lát, és különösen a kisebb jövedelmű ekklézsiák elöregedett papjai, s általában a papi hivatal méltósága és az ekklézsiák előmente s belnyugalma érdekében, felírást indítványoz, e határozatnak az egyházmegyékkel közlése előtt törvénynyé emeltetése ellen. Rövid eszmecsere után e tárgy tüzetes megvitatása akkorra halasztatott, mikor a főt. közzsinat jegyzökönyve leküldetvén, e határozattal egészen ismeretesek s illetékesen hozzá szólani képesek lehetünk. Azonban miután a főt. közzsinat jegyzőkönyve a novemberi gyűlésre sem érkezett le, s igy e tárgy bővebb megvitatása most is elmaradt, — e határozat pedig e becses lapok f. é. 29 számában mint különösen üdvös vagyon bemutatva : — bátor vagyok végül kis tért kérni nt. szerkesztő úrtól, az ezen eszmecsere folytán kifejlett ellenkező véleménynek is. Mi e határozat keletkezése módját illeti: A 93 canon tiszta szavai szerint minden pap a közzsinatnak döntő szózattal bíró tagja; azonban tettleg csak a t. t. esperes és jegyző urak lévén e valóban szép és fontes jog gyakorlatában, a főt. közzsinat minden közérdekű tárgyat ki szokott határozat hozatal előtt küldeni az egyh. megyék r. zsinataihoz vélemenyezés végett, és a felküldött vélemények tekintetbe vételével hozni határozatait. És már, bogy azon közzsinat, mely a mult évben, még azon csekély fontosságú ügyben is, — az egyházmegyei jegyzők meghatározott évekre vagy élethosszig választassanak? óvakodott, az egyh.megyék véleménye bekérése előtt határozni; — most, midőn majd minden egyházmegyék a közfőjegyzői successio eltörlését és felsőbb egyházi testületek képviseleti alapon szervezését sürgették, a successios káplánság, egész anyaszentegyházat érdeklő, rendesen alkotott egyházi törvényen alapult és már 21 évi gyakorlat által meggyökerezett intézményét rögtön, a szükséges formaságok megtartása nélkül, eltörleni határozta, alapos gyanút kelt, hogy e határozat, inkább a pillanat szenvedélye, mint higgadt megfontolás szüleménye. D,e származott légyen bár a leghiggadtabb megfontolásból, az ily „rólunk nélkülünk" törvényalkotás, mind canonainkkal, mind anyaszentegyházunk tettleges törvényalkotási gyakorlatával, mind az evangyéliom és idő szellemével ellenkezik. A mi magát a határozatot illeti: Ez ugy látszik három igen fontos indokkal tómogattatik — melyek: a nepotismus, vagy is hogy a papok, befolyásokkal méltatlan fiaikat emelik ekklésiáikba successios káplánságra — hogy a successios káplánok állásokat biztosítottnak érezve, magokat nem igyekeznek tökélyesiteni •— a successio nélküli káplánság legalkalmasabb mód egyfelől maga kitüntetésre, másfelől a legjobb gyakorlati iskola a gyakorlati papi tudományok és teendőkben a papnöveldében meg nem szerezhetett ismeretre. — Ez indokok közül: 1. A nepotismus. Hatalmas indok, de egyszersmind súlyos vád erdélyi ref. anyaszentegyházunk összes papsága ellen. De váljon ide illő-e? Az 1863-ik évi névkönyvből tisztán kitetszőleg egész anyaszentegyházunkban 7 — az az bét pap mellett successios káplán saját fia, és pedig a hét közül csak egy jövedelmesebb a többiek mind közepes és gyengébb ekklésiákban, és még, mi köztudat, a marosi egyházmegyénkben lévő kettő közül egyik jövedelmesebb ekklésia választását el nem fogadva, másik rendes papi állomását elhagyva, lettek kevesebb jövedelemmel atyjaik segédjévé, gyermeki kegyelet s az ekklésiák ragaszkodása iránti hálából — kikhez hasonló még a más öt közül is lehet. Ugyanazon névkönyv szerént van anyaszentegyházunkban 532 rendes pap, kiknek nagy része gyermekes, gyermekeit mindenik taníttatja, és többen vannak, kik a reformatio kezdetén működött papoktól egyenes vonalban, ugy hogy atyjaik, nagy atyjaik is mind papok voltak, származnak alá, — igen számosak kik harmad, negyed, ötöd íz óta papok, — sokak, kiknek az élők közül, két, három fiók rendes pap, — mert anyaszentegyházunkban a papi állomások sem fényes állás, sem gazdag jövedelmekkel egybekapcsolva nem lévén, a papok eleitől fogva túinyomólag nagyobb részben, pap — isk. ta-> nitó és szegény székely fiákból lettek. És már, midőn ily körülmények között, egész anyaszentegyházunkban, 532 pap között, csak 7 találtatik, ki mellett saját fia a segéd, a nepotismus sem mint indok nem használtathatik a successios káplánság eltörlésére — sem mint vád helyességgel nem nyomhatja az erdélyi ref. papságot. 2. A succesios káplánok állomásaikat biztosítottnak érezve, magokat tökélyesbiteni nem igyekeznek. Nagy, hangzású indok ez is, s egyszersmind súlyos vád segédpap társaink ellen, kik anyaszentegyházunkban az 1863-ki névkönyv szerint mindössze 25-en vágynák s kevés számoknál fogva mindenikökre jó darab nehezül belőle. Azonban ha részletezzük, itt is máskép lesz az igazság. Kevés számú segédpaptársaink közül egy rész köztiszteletben álló tanár, segédtanár és tanitó, többeket egyházmegyéik papi társasága székbiróság s más kitüntetésekre érdemesített — és ha ezeket ki vesszük, alig kettő, három marad ,kikre a felül irt állítás némüleg illik. — De vájjon nincsenek e közöttünk rendes papok között is, kik nem fordítunk elég igye-
