Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-20 / 51. szám

korban is az egyházi tanok kötelező erejéről kimondott meggyőződéséhez szilárdul ragaszakodott. Jól emlékezem, hogy midőn a rég elmúlt 1819. év tavaszán, Göttingába indulni akartam s Bécsben ö excljánál bucsu udvarlásomat tenni szerencsés valék, többek közt engemet figyelmaztetni méltóztatott, miszerint az anyaszentegyház tanításával ellenkező újításoktól és kártékony tudománytól gondosan őrizkedjem, egyszersmind némileg maga megnyugvását fejezte ki, arra nézve, hogy Göttingába menjek, hol józanabb és helyesebb nézetek uralkodnak, mint p. J etiában vagy H e i d e I b e r g b e n s ez utolsónak akkor igen hires tanárát P a u I u s t név szerint is megemlítette. — A symbolumok feltétlenül kötelező tekintélyének kérdése ina is kivált nálunk megérdemli a figyelmet, s különösen, hogy az egyház arról komolyan gondolkodjék, mielőtt ennek kényszerítő szüksége beállana. Én Renan könyvének ismertetésekor, de csupán tudományos szempontból ahoz hozzá szólok, s elmondom célomhoz képest igénytelen véleményemet, az ügy fére nem ismerhető egyházi s politikai jelentőségét megvitatni másokra bizom. A kérdésnek napjainkban is életbe vágó fontosságát fejezi ki, a n. gróf levelének azon helye, melyben mondja : „lehet minden embertől szorosan megkívánni, hogy impostor ne légyen, és a mely vallást profiteái, és a melynek sorsosaitól fizetést s hivatalt veszen fel annak tanítására prédikállására azzal ellenkezőt ne tanítson és ne prédikáljon." Ezeket kissé bővebben azért is emiitettem, mivel, ha Isten is ugy akarja és a körülmények engedni fogják szándékozom jelen nyílt levelezésemet t. c, dr. és szerkesztő úrral — becses beleegyezésének kérése mellett e lapban olykorolykor folytatni, mennyiben a napi renden lévő érdekesebb protestáns egyházi és iskolai ügyekről ily nyilt levél alakjában igénytelen nézetemet elmondom, mi a t. szerkesztő urnák alkalmat adna, ha jónak és célszerűnek vélné, ahoz engemet helyreigazitóleg, vagy megcáfolólag hozzá szólni, s igy a kérdés felvilágosítására, kitisztítására maga sokoldalú tudományos ismereteivel és tapasztalásaival a közügynek bizonyosan javára hozzá járulni. Igy p. elsők lennének mindjárt a tőlem szóba hozandó tárgyak közül az a u t o n o ui i a, s ennek történelmi phasisai, az iskolai kézikönyvek sa történelem s főkép hazai történelem tanításának kérdése, stb. Most bucsut veszek a t. c. szerkesztő úrtól, azon szíves óhajtással: áldja meg az ur magát és köszhasznu működését a bekövetkező uj évben is, áldja meg protestáns egyházunkat és iskolánkat, valamint szeretelt hazánkat is — s adjon t. c. szerkesztő urnák annyi előfizetőt, mint a mennyi együtt véve a „Bolond Miská"-nak és „Pesti Napló"-nak van. Buda, dec. 12-én 1863. Szilágyi Ferenc, a m. tud. akadémia lev. tagja. Erdélyi udv. Cancellár néhai gr. Teleki Sámuel levele n. gr. Teleki Lajoshoz, az erdélyi reform. Főconsistorium elnökéhez. Edes kedves Öcsém! Már tizenkél esztendőktől fogva Hazámonn kivül, a Király-és Haza szolgálaityában viselt terhes Hivatalaimnak kötelességei és környülállásai elrekesztettenek engemet minden influxustol a Consistorialis dolgokban és Religiosumokban, Hivatalom szerint, mint Királynak képét viselő szolga, részre való hajlás nélkül, minden Nemzetnek és recepla Religionak egyaránt tartozván Javát munkálódni. Most sem akarom ezen törvényemnek határát által hágni, és magamat olyan dolgokban elegyitni, a mellyek Hivatalomra nem tartoznak; de el nem mulathatom a közjóra és csendességre nézve attentiodat atyaliságosan felébreszteni. Azt hallom: hogy Erdélyben az erkölcsnek megvesztegetése is a függetlenség mellett (mely minden közönséges Társaság romlásának kútfeje) már az oskolákban is a jó rendet és subordinatiot a fenyitéktelenség felforgatta, a Tanítók pedig és nevezetesen az ujj Papok, el-hagyván a régi országos és királyi utat, és elragadtatván némely viszketeges elméknek ujjitásoktól, olyan sententiákat vitatnak és tanittanak közönséges bellyen is, mellyek a törvény szerint bé-vett symbolicus könyvekkel ellenkeznek. Tudod, Édes Öcsém, hogy Erdélyben a recepta Religioknak szabadságok, exercitiumok és politica existentiájok a be-vett symbolicus könyvekhez köttetett, és a Törvény minden vallásbeli innovatiol sub poena notae perpetuae infidelitatis tilalmaz; azért kérlek, vedd szívedre, és támaszszad a ConsistoriuHinak is szívére, az ebből származó veszedelmes következéseket; és orvosoljátok ezt a hagy hibát, míg ideje vagyon, és erőt nem veszen. Tudnék particularitasokat elő hozni, de azokra szántszándékkal ki nem ereszkedem Elég az, hopy Ítéletem szerint eltörhetetlen merészség, vagy levitas, és imprudentia, melynek oka, rész szerint az oskolai roszsz nevelésben és hijjános tanittásban vagyon, rész szerint pedig abban, hogy az ifiak minden delectus nélkül fél-tudományai és készületlenül bocsáttatnak Academiákra, és ottan igen hoszszasnak, unalmasnak, és fárattságosnak tartják a gyökeres Theologicum studiumot, hanem a helyett könnyebbnek, rövidebbnek láttyák, francziául, németül tanulni, és ezeu nyelveknek félig-meddig tudásával, a vallásban is ujj-módit all'ectálnak, Bibliát, Commentariusokat, Görögöt, Zsidót, História Ecclesiasticát etc. nem olvasnak. Quidquid gratiara novitatis habét, azt mohonn kapják, és kivált ha annak auctora paradoxumaival híres, adoptállyák minden judicium és értelem nélkül; és azt képzelik: hogy ha ők is azon ujj sententiákat, mint az Echo repetálják, a tudatlanságnak igen könnyű tonussával paradiazhatnak és éppen olyan híres emberek lehetnek, mintha nagy fárattsággal és sok tanulással ők találták volna fel azokat az ujj sententiákat; et quo quis plus sapere sibi videtur, desipit inde magis. Nem lehet ugyan senkinek praeseribálni: hogy mit hidjen; de azt lehet mindeu embertől szo-