Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-12-20 / 51. szám
„nyilván semmié tettem volna az ö ellenségeiket és az ö háborgatói ellen felemeltem volna az én kezemet," és mindamellett nemcsak Molnár kiadásaiban, de még a Yáradi bibliában is a Yisolyi hiányos szöveg megmaradt. Iveket lehetne tele írnom a Visolyi bibliakiadásban találtató kihagyásokkal és ismét ívekre terjedne a helytelen igazitások felsorolása. Megmondta már Kölcsey, hogy ,.a jobbítás mestersege nehezebb mint gondolhatnék." Általában különös balcsillagzat alatt folyt le e fordítás története. Annyi hivatott s hívatlan kézen ment keresztül, hogy utoljára majd nem annyi lett benne az idegenek által ejtett hiba, mint az eredeti, pedig e nem csekély számmal volt. Még az is történt, hogy az eredetiben meglévő szövegrész a későbbi kiadásokból kimaradt, mint 2 Kor. 7, 12 a Yisolyi kiadásban teljesen van, igy: „nem azért írtam, az ki az bosszút tötte vala, sem azért az ki az bosszút szenvedte vala" és igy maradt még a Váradi bibliában is; de már az előttem fekvő Institorisféle kiadásban 1776-ról e mondat: „sem azért a ki a bosszút szenvedte vala," ki van hagyva és a most közkézen forgó bibliákban egyben sem található e mondat. (Folyt, kör.) IGAZÍTÁS. A fenntebb közlött, magyar bihlia-forditások jegyzékéből, tévedésből kimaradtak e következők: Bencédi Székely István Zsoltárok 1548 Krakkóban. 16-o — Új testamentőm, a szent-irásnak a szent tudomány jelen álláspontjához s korunk kivánataihoz alkalmazott, fejtegető es gyakorlati magyarázata, kézikönyvül lelkészek, iskolatanítók és családatyák számára dr. Wohlfarth J. F. T. német dolgozata után, adalékokkal Dinter, Lisco S. T. munkájiból bővítve átdolgozták és kiadják Iacze Dáwiel a nagy-enyedi ev. ref. collegiumban szent-írást magyarázó tanár és Herepei Gergely kolozsvári ev. ref. második pap. Kolozsvárit 185 2 /5 4 nagy 8 o. — Codex graecus quatuor evangelioruin e biblíotheca universitatis cum interpretatione hungarica editus a Samuele Márkfi. 0. S. B. Pest 1860 folío — Kalászok az ó-szövetségi szent költészet mezőin, Herder szerint Gond a László. Pest 1861, 8-o. Nyilt levél t. c. dr. Ballagi Mór szerkesztő űrhöz. Tisztelt szerkesztő úr! Kettős igéretemet, sőt adott szavamat vagyok kötéles Ön irányában beváltani, két könyv ismertetését várja tőlem lapjának t. c. olvasó közönsége. Egyik: marosvásárhelyi reform, jogtanár Dózsa Elek úrnak erdélyi ref. egyházi jogtana, a másik: párizsi tanár R e n a n t ó 1, Jézus élete, még pedig oly rendben, mint azokat említem. Miután közelebbről Renan müve magyar fordításban megjelent, szívesen engedtem Ön barátságos figyelmeztetésének, hogy a napi érdek tekintetéből, e lap 45-ik számában tett jelentésemnek dacára, elébb a francia s oly nagy lármát csinált könyvismertetését mutassam be az olvasóknak, s csak azután szóljak Dózsa úr könyvéhez. De ennek következlében én is kényszerülve láttam magamat, Önhöz azon kérdéssel fordulni, hogy terjedelmesebb lévén Renan könyvének ismertetése, mintsem azt ez évben egészen kiadni lehető volna, a félbeszakasztás elkerüléséért mindkét igénytelen értekezésem kiadása halasztnssék el a jövő évre, mibe viszont ön maga' részéről beleegyezni szíves volt. Igy „clara , pacta, boni amici" nem volt egyéb hátra, mint lapja tisztelt olvasó közönségével is e körülményt tudatni, s azt egyszersmind bizonyossá tenni, hogy a mi halad, azért el nem marad. — „Habent sua fata libelli," — Renan könyvéről is el lehet mondani. Nem rég olvastuk bécsi lapokban, hogy a német örökös tartományokban több államügyészek az említett munka eltiltása iránt intézkedtek, de a mit az államminiszterium azon okból megszüntetett, mivel azon könyv inkább csak a tudományos körökben olvastatik, most közelebbről pedig az „Idők Tanuja" ó-budai jól ismert plébánus és esperes B r u n n e r Jánostól Magyarország herceg prímása ő eminentiája nevében kiadott s a budapesti könyvárusokhoz intézett rendeletet közlött, melyben Renan istenkáromló könyvének bármely nyelven leendő árulása tilalmaztatik. Es ezzel mindazt elmondottam volna, mi Önhöz intézett jelen soraimnak célja volt. De eszmeláncolatnál fogva eszembe jutott, hogy a mind a két magyar hazától s a tudós világtól is tisztelt n. gr. Teleki Sámuel egykori erdélyi udv. cancellárnak egyházi ügyben irt egy levele birtokában vagyok, melynek tartalma bár ezelőtt közel 70 évvel íratott, még is Renan könyvéről irt ismertetésemben megpendített korszerű eszmével lényeges kapcsolatban áll, — azon eszmével t. i. van e a protestáns anyaszentegyházban a symbolumoknak és hitvallásoknak örök időre kötelező ereje? valamint azok ellenébe szegülés vagy helyesebben mondva, azok javításának sürgetése nem egyház elleni merényletnek tekintendő-e? Gr. Teleki Sámuel, a nemcsak buzgó református, de kiválólag tudós s kivált a classikai irodalomban alaposan jártas ritka érdemű államférfiú, ki Erdélyben Maros-Vásárhelyt alapított könyvtárával „exegit monumentum aere perennius" hü másolatban ide mellékelt levelét, melynek eredetijét bírom, 1797-dik tavaszán irta n. gr. Teleki Lajoshoz, mint ez erdélyi reform, föconsistorium elnökéi; z, s abban azon hazában az iskolákba is elharapózott erkölcsi romlottság, a jó rend és subordinatio felforgatása , valamint a tanitók és papok által a symbolicus könyvekkel össze nem férő ujjitások s ezeknek káros következései ellen neheztelő s intő hangon felszólalt, azonban megismerte, miszerint nem lehet senkinek praescribálni : hogy mit hidjen." A levél valóban nevezetes documenium az akkori idők ismertetésére, sok van abban, mi napjainkra is is illik, abból Erdélyben mint Magyarországon, kormányon ülök, papi és világi tanitók s tanuió ifjak is tannságot és leckét vehetnek, az valóban ma is korszerű intő szózat. A tisztelt gróf és udv. cancellár, egyébiránt későbbi
