Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-20 / 51. szám

— hogy Jerónimus in Praefatione Paralipomenon azt irta: Ha valahol a fordításban láttatom tévelyegni, kérd meg a zsidó bötüt. Mert ott Jerónimus a zsidó bötüröl nem szól stb." De hát ehhez mit mondana Pázmán, hogy Augustinushoz intézett egyik levelében (Tom. IV. op. col. 627) Jerónimus világosan így ír : „ut scirent nostri, quid Hebraica veritas contineret, non nostra confinximus, sed ut apud Hebraeos invenimus transtulimus. Sicubi dubitas, Hebraeos interorroga? — Csakugyan Tárkányinak „az apostoli szék jóváhagyásával" eszközölt Vulgata szerinti uj fordítása cimén ott van, bogy „figyelemmel az eredeti szövegre." Károlyinak fentebb felhozott kifogásai tehát minden tekintetben helyesek. Azonban sajnos, hogy azt kell az Úrral mondanunk: „Mit nézed a szálkát atyádfiának szemében, magad szemében pedig a gerendát nem veszed eszre." — Mert ha a Károlyi fordításában felesen találtató minden egyéb fogyatkozásokra nézve a nyelv akkori fejletlenségét és a segédeszközök hiányos voltát tekintve készek vagyunk iránta a legelnézöbb Ítélettel lenni, és az ejtett hibákat a kegyes férfinak oly szigorún be nem számítani, mint azt egy mostankori fordítónál joggal tehetnök; de az, hogy sokszor egy oldalon három, négy versenyt is találkozunk oly helyekkel, hol vagy egyes szók vagy egész mondatok kimaradtak, már csakugyan semmiképen nem menthető. Igaz, hogy a későbbi kiadások alkalmával a különböző kiadók ismételt revisio alá vévén a munkát, iparkodtak mindenkép segíteni a dolgon, be is töltötték lassanként a hézagokat és a kihagyásokat utánpótolták; de ennek meg az a káros következése lett, hogy föllévén így a változtatásra szabadítva, sokszor olyan helyeken is toldozgattak, hol Károlyi eredetije tömöttségét utánzandó tudva akart rövid lenni, a mi által az amúgy is nem szabatos fordítás még pongyolábbá vált, és — mirabile dietu — annyi igazitások után még most is találtatnak helyek, melyekből egyes szók söt egyes mondatok ki vannak hagyva. Lássunk néhány példát. Deut. 15, 2. szószerint, van: „E pedig az elengedés módja : minden hitelező engedje el, a mit felebarátjának kölcsönadott, ne szorítsa felebarátját és atyafiát, mert elengedés hirdettetett Jehova tiszteletére," a minthogy a remek angol fordítás is szóról szóra igy hangzik : And this is the manner of the release: Every creditor that lendeth ought unto his neighbour shall release it; he shall not exactit of his neighbour, or of his brother; because it is called the Lords release." — Ezt Károlyi a Visolyi kiadásban igy magyaritottn: ,,Ez legyen pedig a szabadságnak módja: hogy minden valaki kölcsönt adand az ő kezéből felebarátjának, vissza ne kérje azt az ő felebarátjától vagy az ö atyafiától, mert megkiáltatott az Urnák szabad esztendeje." Itt egyfelől szószaporitó felesleg van „az ö kezéből," melyet Károlyi kétségkívül Pagninus sörközi szószerinti fordításának e magyarázó szavából vette: „remittat omnis vir qui mutuat manu sua," holott a héberben a ín* szó a toött; T T igéhez tartozik s csak a kettő együtt véve jelenti: kezét levenni valamiről = remittere, engedni: másfelől ki van hagyva ez : „ne szorítsa felebarátját." — Molnár és még a Yáradi kiadás is a Visolyi szöveget változatlanul meghagyák; de Tótfalusi Kis Miklós észrevevén a kihagyást, Tremelliusból, ki szinte nem értvén a m* 13CU? kifejezést, igy fordított: intermittito omnis creditor, jus habens vindicandi manu sua (a in* körülírt hibás magyarázata) id quod vindieaturus esset a proximo suo,—beszúrja e mondatot: „engedje el azt néki, a melyet megvethetne rajta;" és ime most a kezünk közt lévő szövegben a szószaporítás megkettőztetve egész ízetlenségében jelenik meg, igy: minden, valaki kölcsönt adand az ö kezéből felebarátjának, engedje el azt néki, a melyet megvehetne rajta stb." Josuá 6. 1. a Visolyi kiadásban így hangzott: „Jericho pedig bezárattatván vala szorgalmatosan az Izrael fiaiért." Ezt Tótfalusi Kis Miklós Tremelliust követve (metu filiorum Israelis) szükség nélkül így bőviti: az Izrael fiaitól való félelem miatt, mely szók az eredetibe nincsenek, mert bü^V; \1B» csak ennyit tesz : I zrael fiai előtt. Ugyan e fejezetben azonban 3. v. e szavak: „megkerülvén egyszer a várost" csakugyan ki voltak hagyva. 5. v. pedig a „magában" szó hiányzott. 6. v. igy van a Visolyi bibliában: „hét kos szarvábűi csinált kürtöket" ez septem buccinas arietinas magyarítása akar lenni, de mily ügyetlen és rosz szóhelyezéssel. Ez utóbbit Tóthfalusi helyreigazította, de az ízetlen körülírást meghagyta. 7. v. ,,a z U r ládája előtt," helyett a Visolyi bibliában „a láda előtt" van. 8. v. Tóthfalusi „kürtölnek vala" után ,,a kürtökkel" kifejezést szúrja be, holott helyesen igazítva, így kellett volna fordítani „fújják vala a kürtöket." Jósue, 10, 24. e mondat: „kik oda menvén veték az ő lábaikat azoknak nyakokra," a Visolyi szövegből merőben kimaradt és Molnár az előttem fekvő Hanoviai kiadásban ezt igazitatlan hagyja. A Váradi kiadás e szavakkal pótolja : „kik eljővén tapodák lábakkal azoknak nyakát." 1 Sam. 14-ik fejezetében öt kihagyás van. 33 v. e szavak hiányzabak: „hitetlenül cselekedtetek," és „most"; 34 v. végén „azon éjjel" szók maradtak ki; 38 v. „e mai napon," 43 v. „igy szólván" és mindezek az igazított Hannoviai kiadásban sincsenek meg. A Váradi kiadás a 34 versben az éjjel szót beszúrja és ez az egész, a többi kihagyásokat pótolatlan hagyja. 1. Kron. 28, 13, 14, 15 versek ugy megvannak a Visolyi kiadásban csonkítva, hogy mindenik versnek úgy szólván csak fele része van meg, és ime sem Molnár sem a Váradi biblia kiadói nem veszik észre. Zsolt. 81, 15. a Visolyi kiadásban igy hangzik: „Az ő ellenségeket hamar megaláztam volna, és azok ellen fordítottam volna az én kezemet" s igy ki volt hagyva a vers második feléből: az őket háborgatok. Ott volt a későbbi igazitok előtt Székely, ki az 1548-ban kiadott zsoltárokban igy fordit: Nagy rövid napon az ö ellenségüket megaláztam volna; és az ő ellenségire fordítottam volna az én kezemet; olvashatták e verset helyesen fordítva M a g y a r i István 1602-ben kijött „Az országokban való sok romlásoknak stb." című munkája jeligéjében, igy :