Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-06 / 49. szám

vallásunknak s nemzetiségünknek erős oszlopai; büszke arra, hogy felvidéki tót és német ajkú növendékeink nálunk tanulván meg a magyar nyelvet, nem csak nyelvre, de érzelemre is magyarok maradtak és folytonosan maradnak. 2. Kérdi továbbá ig. úr: „jobban szervezett e a miskolci ev. elemi tanoda, mely 23 éven át mozdulallanúl egy tanár által vezettetik, a 3 rendes tanárral ellátott ref. elemi tanodánál?" E hiány, őszintén bevalljuk, s jól tudjuk, hogy több erővel többet és jobban lehet végezni, s egyházunk áthatva a tanerő gyarapításának szükségétől, e bajon igyekezendik segíteni. De hogy mozdulatlansággal vádolja ig. úr az ev. elemi tanodát, az már nem lehet egyéb, vagy tudatlanságnál, vagy rosz akarat kifolyásánál. A miskolci ev. elemi tanoda, minden részleteiben az ugy nevezett zajugróci rendszert követte mindaddig, mig 1861-ben az egyetemes gyűlés által uj tanterv fogadtatván el, s a következő évben megerősíttetvén, kötelező erővel bir egész országban minden ev. elemi tanodára. E tanterv e lapokban terjedelmesen megjelent, s e tantervhez alkalmazza magát szorosan a miskolci ev. elemi tanoda. — Szabad legyen e mellett figyelmeztetnem ig. urat, vájjon nem tudja-e azt is, hogy egy ügyes, gyakorlott, kellő ismerettel, paedagogicus tapintattal biró tanitó, ki több folyammal biró osztályban, a tantárgyakat ügyesen tudja beosztani, ugy hogy minden osztályú növendék mindig külön legyen foglalkozva, ki lélekismeretesen s erömegfeszitéssel működik pályáján, ki a kiszabott tanítási időt naponkint pár órával megtoldja, — gyakran több eredményt kepes előmutatni, mint sokszor két oly tanitó, ki a fent említett tulajdonságokkal vagy épen nem, vagy csak kis mértékben bir ? Ilyen kitünö tulajdonságokkal van ellátva a mi elemi tanítónk, mit eléggé bizonyít az, hogy ö egyházának osztatlan bizalmát és tiszteletét bírja, az esperességi jegyzökönyvek évenkint dicsérettel emlékeznek meg róla, s osztályát minden felekezetű növendékek fölkeresték mindig, s fölkeresik jelenleg is. Igy az anyaköny hiteles kimutatása szerint 1850-ik évtől 30 h. h. növendék járt alatta,többen köztük, előkelő r. szülök gyermekei, hogy pedig ág. helv. ev. tanuló járt volna miskolci h. h. elemi tanodába, arról legkisebb tudomásunk sincs. De mennyire respectáija önmaga igazg. űr is, ezen ev. tanodát, ismét szép következetességgel beismeri azon eljárása által, hogy nálunk 3 osztályt végzett több növendéket befogadott a gymnasiumba, kik a gymnasiumba beléphetni kellő képességgel nem bírtak, mert nálunk csak a 4-ik elemi osztályt végzettek vétetnek föl a gymnasiumba. Névszerint nálunk csak 3 osztályt végzett következő növendékeket vett föl igazg. úr a gymnasiumba : 4 év előtt Kerekes Aurél, 2 év előtt Józsa Berta h. h. növendekeket, söt 5 éve befogadta Polgár Imre ev. tanulót is a gymnasiumba, ki nálunk a 4-ik osztályba át nem tétetett, s igy a 3-kat kellett volna neki ismételnie. — Végre 3. Kérdi igazg. úr: „megtörténhetik-e, hogy tanítványokat vegyünk be bizonyítvány nélkül, mint ez a mult isk. évben a miskolci algymnasiumban, a két Puky testvérek bevételével történt." Igen is, bevallja alulírott, hogy a mult isk. év, 2-ik felének elején a helv. h. két testvér az ev. algymnasiumba bizonyítvány nélkül vétetett föl. Szabad legyen ezen eset fölvilágositására következő körülményt fölhoznom. Nevezett tanulóknak atyjok hirtelen meghalván, számos apró gyermekkel özvegyül maradi anyjok fiaiért kosztot fizetni, s őket tovább iskoláztatni, szegénysége miatt nem bírván, nagy bátyjok a fiuknak, mint gyám, ki esperességünkben kitünö egyén, s tanodánk buzgó pártfogója, azon kérelemmel kereste meg tanodánk Elöljáróságát, fogadná be, emiitett tanulókat mérsékelt dij mellett tápintézetünkbe, különben képtelenek iskolai pályájokal folytatni; miután a tanodai törvények értelmében a h. h gymnasiumban minden kötelezettségeknek eleget tettek a testvérek, csak azután lett tagja tanodánknak díjmentesen, tápintézetünknek pedig mérsékelt áron, a helv. hitv. két növendék. Több esetet nem képes fölmutatni igazg. úr. — De mit fog már most a t. olvasó mondani, ha megtudandja, hogy a 2-ik pont alatt megnevezett növendékek mind hárman bizonyítvány nélkül vétettek föl a h. h. gymnasiumba; ezeken fölül fölvétettek a mienkböl a h. h. tanodába bizonyítvány nélkül 1859-ben Fekete László, 1860-ban Szathmáry Albert, s 1862-ben Kun Dezső h. h. növendékek. Alkalmazza már most igazg. úr, a kölcsönös viszonyosság és becsültetés elvét jelen esetekre, és húzzon következtetést saját eljárására. Végül engedje igazg. úr kinyilatkoztatnom, hogy nem ily kellemetlen, célhoz bajosan vezető, ámbár sok tanulságost tartalmazó eljárás üdvös és kívánatos a két tanoda közelebbi viszonyának testvéries szilárdítására, hanem inkább óhajtandó, hogy az aránylag csekély számmal biró egyházunk, és tanodánk, a legalább nyolcszorosán meghaladó h. h. atyafiak igazságos méltánylásában részesittessék, s a „jus fortioris" elve szűnjék meg. Ezen cél elérésének leghatalmasabb eszköze lehetne, a két gymnásium egyesülése, mint azt eléggé bizonyítják a losonci — r. szombati gymnasiumok. Csakhogy az ily egyesülésnek az igazságos méltányosság elvein kell alapulnia, oly alapon mint a milyet a miskolci egyház már kétszer megkísértett, elébb pár évvel ezelőtt, utóbb 1856-an mind két esetben nem az evange-* likusok hibája miatt nem sikerült, söt az utóbbi kísérletnél a helvét hitvallású elöljáróság oly sértő és méltánytalan eljárást tanúsított, hogy a kísérlet meghiusult. Ezen űniói kísérletről a közönség, a „Pesti Naplóu

nak, ugyan azon évi september havi számában értesíttetett, mire — csodálatosképen — semmi válasz sem jelent meg. — Már pedig bátran merem állítani, hogy hazánkban sehol sem lenne fenyesebb jövője a két prot. tanoda egyesülésének, mint Miskolcon, hová a német, de főképen a tót ajkú felvidék ifjúságát seregestöl leédesgetni semmi fáradságba sem kerülne. A német ajkúak közt a tetemes cserék is s a tótok közt az olcsó és jó tápintézet, tömérdek ifjút csődítene az egyesült tanodába. Ámde az ily értelemben vett unió, csak ugy sikerülhetne, ha a régihez való konok ragaszkodás örökre sírba szállana, ha a korszellem kikerülhetlen intéseinek és követelményeinek elégtétetvén, egyesült erővel az uniált tanodához azonnal egy alreáltanoda csatoltatnék,-