Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-06 / 49. szám

] mert a növendékeknek — kivált az algymnasiumban több mint fele, az iparos-kereskedelmi szakra adván magát, nem marad a tudományos pályán, s a gymnasiumban nem tanulják azt, a mire épen legnagyobb szüksé­gük volna ; — ha végre a szegény tanulók számára, egy jutányos, s lehetőleg kielegitö tápintézet létesittet nék. — Ezek által oly kedvező állásba jönne az egyesült tanoda, hogy az eddigi egyesültek közül még távolról sem mérkőzhetnék azzal egy sem, sőt a legjelesebekkel bizton vetekedhetnék. Alulírott, csekély de határozott meggyőző­désből állítom — ámbár egyházunknak túlnyomó számmal biró és tekintélyes hívei, az általuk méltányos alapon két­szer megkísértett unió sikertelensége által megsértetve s elkedvetlenítve, további kísérlet tételére kedvet nem érez magában — részemről mégis fölülemelkedve minden kis­szerű felekezeti előítéleteken, s az ügyet, teljes hordere­jében magasabb szempontból tekintve, ujolag ünnepélyesen kinyilatkoztatom, hogy én a miskolci két prot. tanoda uni­ójának tántorithatlan buzgó pártolója vagyok most is, s le­szek ezentúl is; — csak hogy annak létesülését — mig a h. h. tanoda közvetlen befolyásos egyénei oly nevetséges és korlátolt fölfogást nyilvánítanak, hogy az unió által ta­nodájokat bepiszkolnák, eltótósitanák s elnémetesítenék — mindaddig, mig más meggyőződés nem gyökered­zik meg leikökben, — av közel jövőben megtörténhető­nek nem tartom; — pedig ez ügy melletti józan, s elfogu­latlan müködésök által, a protestantismusnak és nemzeti­ségünk sz. ügyének vajmi megbecsülbetlen szolgálatot ten­nének. Lippai Endre, m. k. igazgató-tanár BELFÖLD. SZÉKELY-UDVARHELY városának református egy­házközsége idei november 8-án nevezetes ünnepélyt tar­tott. E napon szent szertartással nyittatott meg ugyanis ezen egyház most épült tágas leánynöveldéje. Az ünnepély templomi isteni tisztelettel kezdődött, a hol az egek urá­hoz ezen nevelde létesüléseért hálaimát emelvén nagy számú áhítatos hallgatóimmal, azután egyházi beszédet tartottam Zsolt. (X. L. IV. 12-nek e szavai alapján: „a mi leányaink legyenek, mint a templom köveinek hasonlatosságára szé­pen megfaragott kövek." Ennek végzödtével a szószékből felolvastam a 18 öl hosszúságú épületre tett kegyes adomá­nyoknak és költségeknek részletes kimutatását, köszönetet mondván mind a kegyes adakozóknak, mind különösen Kovács Domokos és Solymosi Pál buzgó híveimnek, akik közöl az első építészi tehetségét a szent cél valósítá­sára minden legkisseb anyagi jutalom nélkül használta fel, vezetvén az építést mint fő építőmester; az utóbbi pedig, mint a neveidének eleitől fogva hü pénztárnoka, hasonlólag fáradhatlan buzgalmat tanúsított az építési anyagoknak a lehető legjutányosabb ároni beszerzésében, a munkások fogadásában és rájok való éber felügyeletben. Ezek után nem zárhattam volna be a templomi szertartást hatástelje­sebben, mint azzal, hogy anyaszentegyházunk érdemko­szorus főpásztorának, erdélyi református püspök és királyi tanácsos fötiszteletü és méltóságos Z. B o d o 1 a Sámuel ur­nák azon atyai áldását olvastam fel, melyet ezen intézetre apostoli ihletetettséget tanúsító szavakban küldött, — egy­házunk mély fájdalmára nem jelenhetvén meg személye­sen, életkora miatt, neveldénk épülete megnyitásának ezen ünnepélyén. A templomból a nevelde uj épületébe sereglett utánam a buzgó hallgatóság, s ott a mindenható védelmét és segélyét kértük, egy buzgó fohászban, a nevelés ezen szent intézetére, ennek nevendékeire, tanítóira, és felügye­lőire. Ezzel az ünnepély vallásos része be Ion fejezve, me­lyet nagy mérvben emelt azon szent áhítatra ragadó kar­ének, amit több ref. diákifjak és hölgyek, katholikus tanár tns Gyertyánfy István ur művészi betanítása után és vezetese alatt, énekeltek az istenitisztelet folytán. Az nap estve táncvigalom tartatott az uj épületben, melynek tiszta jövedelme 97 ft 37 krral járult az építési költségek fedezé­séhez. E tánczvigalom szünóráit a Gyertyánfi tanár ur em­lített műkedvelő társulata bájzengzetü énekeivel,a kis Kovács Terka és Emma, s Gyertyánosi Vilma, mint a nevelde szép reményű nevendékei és ref. diák Szilveszter Domokos, sza­valataikkal tették élvezetessé. Leányneveldénk építését elősegítették: az alapkő letételére fölkért özvegy gróf H a 11 e r Jánosné, született Kleischt Zsuzsánna ő nga, 100 frtal, Milánóból özvegy gr. B e t h 1 e n Ferencné, született Giariella Teréz ö nga leánya, B e t h 1 e n Hyppolita grófhölgy 200 írttal, ns Udvarhelyszék u. n. 17 falu havassának t. c. birtokossága 314 szál fenyü fával, ns Udvarhelyvárosa 8 szál és még 15 folyó öl cserefával, a sz.-udvarhelyi ns csizmadia céh 50 írttal, Serié Gábor gimnastikus, egy előadás tiszta jöve­delméből 16 ft 48 krral; mlgs P. Horváth Dánielné, szüle­tett gr. Tholdy Katalin ö nga, egy 105 frtot tevő adósságos kötlével átadásával; t. Magyarosi Szőke József úr saját szép­irási példányaiból 300 darabbal, melyeknek ára az építésre fordítandó; t. Nagy Lajos helyettes jogtanár úr 25 frttal, Máthé Dénes 1 aranynyal; továbbá gyűjtött mltgs Kun Ilona grófhölgy 5 frtot, orvostudor tns Fejérvári Lajos úr neje 54 frtot, mltgs Cakó Józsefné urassz. 26 frtot, tns Ugrai Anikó kisassz. 7 frt 70 krt; és ref. tanár tns Pataky Pál úr 1V2 öl kővel és 30 napszámmal, és többen napszám­mal, fa-, föveny és téglahordatással járultak az építéshez. Fogadják mind ezek egyházam nevében hálás köszö­netemet ! BaconiAdám, sz.-udvarhelyi ref. lelkész. VÉRTESALJA. Mult octóber hó 11-ik napján fényes ünnepet ült a töki evangyéliomi reformált gyülekezet, mely napon a díszesen megújított s nagyobbittatott szentegyház ünnepélyesen adatott át a híveknek használatára és lelki épületére. Az ünnepély megnyitására, a gyülekezet által, egyházmegyénk tettekben erélyes főesperese, nagytiszte­letü Peremartoni Nagy Zsigmond úr kerestetett meg, és kéretett fel; a ki is a meghívást elfogadá

Next

/
Oldalképek
Tartalom