Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-06 / 49. szám

utolsó céhtársaság, megérzé az absolut hatalmú monarcha úgy, mint a minclen jog nélküli jobbágy. De különösen megérzék ez uj, szabad szellem hatását a tudományok egyes ágai; mert hisz a tudomány a reformációnak testvére, barátja, leghívebb szövetségese, — egy anyja van mindeniknek: a szabadság; — sorsuk össze van fűzve, 300 év óta egymásért küzdenek, a tudomány a reformációért, ez a tudományért, vagy inkább küzdenek felváltva, hol egyik, hol másik küzdve elöl anyjokért: a szabadságért. — E szoros testvéries viszonynak tulajdonitható, hogv a reformáció után a tudomány majd minden ágában nagyszerű mozgalmat, fejlődést látunk, epochalis tudósok állnak elő majd minden szakban, kiknek művein — tartoztak legyen azok bár a katholegyházhoz is — oly élénken viszsugárzik a hosz" szas bilincsekből felszabadult uj szellem. Verulámi Bacó, Cartez, Spinoza uj korszakot teremtenek a bölcsészetben; Flacius, Béza, Chemnicz, majd Spanheim, Hottinger s mások a történelemben ; a nyelvészet, régiségtan, Írásmagyarázat egy eddig nem sejtett magaslatra emeltetnek, a természetbúvárok. Kopernik, Gallilei megváltozr tatják a világ forgását. Elet s haladás mindenütt! Ily körülmények közt a protestantismusnak, mely külömben is magában hordá a szabad fejlődés s haladás elvét, feladata lett volna, e mozgalmaknak élére állni, s a külömböző téreken mutatkozó szabad fejlődést, haladást vezérelni, de egyszersmind mérsékelni. Ez azonban e helyett kezd megcsontosulni, a 16-ik században megállapított orthodoxiához merevül ragaszkodni, s minden oly fejlődésnek, mely e tanokat némileg r túlhaladá konokul gátat vetni. Ugy hogy az egész 17 dk században, az orthodoxia e századában egészen egy szellem lengi át — kevés kivétellel — a katholika és protestáns egyházat, mindkettő ellenébeszegül minden ujitásnak , mindkettő a 16-ik század symbolumaihoz merevül ragaszkodik. Egyik helyütt az inquisitio. jezsuiták, 14. Lajos dragonyosai, s porkolábjai, — másutt a Calovok, Carpzov, Gomarusok igyekeztek minden önálló szabadszellemet elfojtani. Elég lesz a 17-ik század protestáns orthodoxiájára, józan haladás iránti ellenszenvére csak egy példát felhoznom, ez szól ezerek helyett. Thomásius nagy tudományu lipcsei, majd hallei tanár 1700 körül kétségbe vonja a boszorkányok, ördögszövetségesek (incubi, succubi) létezését, s kárhoztatja a halálos büntetés alkalmazását e képzelt bűnösökre. És ez állításiért kénytelen volt a szász v. fejedelemségből menekülni, kimutatván ellenében nagy tudományú s méltóságú protest. orthodoxok, hogy ki a boszorkányok s ördögcimborák létezését nem hiszi, az nem protestáns, nem keresztyén, de valódi Istentagadó, az egész keresztyénségnek, a biblia hitelének, boldogító tanainak felforgató]a, az egész emberi társadalomnak veszélyes tagja, s igy ki az egyház s állam részéről példás büntetést érdemel. Im ily irányt vett a protestantismus. s ezzel természetesen megszűnt az ellentétesség a protestáns és kathol. egyház szelleme, s azok alapelvei között — habár azért a tagok közötti gyűlölség tüze nem sokat lohadt is. — Ennek már a következménye lett az, hogy az ellentétes táborok megalakulnak másként. Jelesen miután mindegyik egyház ily határzottan ellenébe szegezé magát a szabad fejlődésnek, haladásnak; s igy midkettő az ó szellem szolgálatába szegődött, igen természetesen az uj szellem fiai, a felvilágosultság, a továbbhaladás barátai meg ellenébe szegezék magokat az egyháznak, a vallásnak, úgy hogy a 18-ik században a minő mértékben felvilágosult szabadszellemü volt valaki, azon mértékben volt, megvetője, ellensége — egyes kivételeket nem számitva — egyaránt a protestantismusnak, katholicismusnak, szóval az egész keresztyénségnek. Igy kezdődnek a protestantismusnak, s keresztyénségnek szomorú napjai — hinc illae lacrimae! — igy állnak elő az angol Deisták, a német rationalisták, a francia materialisták. E körülmények miatt születik Tindal, Hobbes, Edelman, Schmied, Bahrdt, Helvetius, Diderot, De la Metrie, Laland, Voltaire s ezer mások, kik majd tudományos, majd költői nyelven, hol komoly felindulás, hol velőkig ható gúnyor közt ostromolják, megingatják, a keresztyénség egész épületét, — megrázzák az épületet utolsó alapkövéig, mely 18. század óta oly sok milliónak ada enyhet, vigasztalást. De még nem ez volt minden szerencsétlenség. Ehhez csatlakozott másik. Azon magasztos eszmék ugyanis, melyeket az uj világ szelleme, a keresztyénség napfényre hozott, azok a vallásos 99 *