Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-12-06 / 49. szám
mozdulatait kárhoztatni akarnók, sőt a történelem világánál igen is tisztán látjuk, hogy e megindult reformátori műnek mennyire szükség volt fontolva haladni, s egy egy időre mégis állapodni. — A reformáció szelleme ugyanis megragadta a lelkeket, s azonnal százezrek, milliók lettek híveivé, — szenvedtek, vérzettek ennek terjesztése s védelméért számtalanok: de hogy ezek mindnyájan öntudatos protestánsok lettek volna, hogy azon milliók, kik magokat reformáltaknak nevezék, egészen levetkezték volna a középkor s katholicismus szellemét s teljesen Luther, Kálvin, s a reformáció magasztos szelleme által lettek volna áthatva, ezt ép oly kevéssé állithatjuk, minthogy N. Konstantin vagy Bonifác korában az áttért pogányok egyszerre valódi keresztyének lettek; s valamint századok kellettek, mig ez uj keresztyén tömegben a pogányos szellem, pogány szokások, babonák, rabszolgatartás csak a nagygyából is meg lettek semmisítve ; igy a reformáció szellemének is idö kellett, mig az híveinek keblébe behatolhatott, mig a protestáns tömeget áthatni képes lett; következőleg a reformáció hajója már csak a ballaste tömeg miatt is lassan haladhatott, — e ballastra pedig nagy szükség volt, gonoszok valának az idők, vész vihar környezé a hajót szüntelen. — De meg a reformátorok által a sz. Írásból ismét napfényre hozott nagyszerű eszmék — minők valának : a lelki szabadság, testvériség, Isten előtti egyenlőség — egyelőre csak a vallás s egyház körében érvényesítettek, s kivált Luther tudjuk mennyire óvakodott e körből csak egy gondolattal is kilépni: pedig valamint a keresztyénség hivatása az volt, hogy lassanként áthassa — és át is hatotta — az életnek minden rétegeit, viszonyait, úgy szinte a reformáció magasztos eszméinek is missiója az volt, hogy a keresztyénséget átalakítsa, hogy mihelyt azok a protest. egyházban basist, orgánumot nyernek, azonnal áthassák az államot, társadalmat, tudományt, ipart, szóval hogy egy egészen uj kort teremtsenek, az egész keresztyénséget egy magasb polcra emeljék. De ez megint csak ugy történhetett meg, ha a reformáció részéről a praktikus életben nagy ugrás nem történik, nagy hézag nem támad, s ha azon conservativ szellemű intézkedésben marad mintegy az ó világot az ujjal összekötő híd. Ezért habár össze nem egyeztethetőnek tekintjük is a reformáció szellemével valamely örök érvényű s kizárólagos tekintélyűnek gondolt symbolum felállítását, habár szeretünk fátyolt borítni azon szenvedélyre s türelmetlenségre, melyek közt a későbbi hitformulák megszülettek : de minden esetre csak az isteni kéz bölcs vezetését látjuk abban, ha a reformáció egyelőre azon körülmények között, ha mindjárt alapelveivel való következetlenségbe eséssel is conservativ, stabilis jellemet öltött. Elég ha a reformátorok magasztos óráikban kimutaták a révpartot, s kitüzék a lelki szabadság lobogóját, melybe és melyhez az egyház hajójának törekedni kell; habár a hajónak lassan lehetett és lehet is a felé közeledni, habár a kormányosok tekintetbe vévén a nehézségeket, az előttök álló zátonyokat örvényeket fontolva haladtak s egy időre horgonyt vetettek. Felettébb sajnos azonban, ha valamely hajó kormányosai feledik a révpartot, hova törekedniük kellene, ha a horgonyon, melyet csak ideiglenesen, csak a dühöngő vihar tartamára vetettek , véglegesen akarnak maradni, s a hajóban levőket kitűzött céljok elérésében gátolják; vagy más szóval ha valamely párt vagy felekezet az őt éltető szellemet első fejlődési stádiumán le akarja bilincselni. Nem! a megindult szellemet többé visszanyomni nem lehet; — az életre kelt eszmét saját szülője sem képes többé elfojtani. Ha a tél bilincsei lehullnak, jöhetnek késő fagyok, melyek a tavaszt hátráltatják, de el nem fojthatják. Vess gátot az árnak, feltartóztathatod egy időre, de bizonynyal áttör s ha rendes medrében nem mehet, uj utat erőszakol magának, s minél nagyobb küzdelemmel, annál több rombolást okozva. Feledé ezt a 17-ik század, keserűen megsiratá a 18-ik, A reformáció által ugyanis felszabadult Európa a zsarnoki gyámság alól; előbb ugyan csak a vallási s egyházi téren törettek szét a sze'llemnyűgöző bilincsek, de azon szellem, mely e téren szabaddá, önállóvá tevé, uj életre hívá az emberiség egy részét, az csakhamar áthatotta az európai társadalomnak minden rétegét, uj mozgalmat, életet, költött mindenütt, és e szabad szellem hatását alig 200 év elforgása alatt megérzé a leghatalmasb országalkotmány ép ugy mint az