Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-12-06 / 49. szám

mozdulatait kárhoztatni akarnók, sőt a történe­lem világánál igen is tisztán látjuk, hogy e meg­indult reformátori műnek mennyire szükség volt fontolva haladni, s egy egy időre mégis álla­podni. — A reformáció szelleme ugyanis megra­gadta a lelkeket, s azonnal százezrek, milliók let­tek híveivé, — szenvedtek, vérzettek ennek ter­jesztése s védelméért számtalanok: de hogy ezek mindnyájan öntudatos protestánsok lettek volna, hogy azon milliók, kik magokat reformáltaknak nevezék, egészen levetkezték volna a középkor s katholicismus szellemét s teljesen Luther, Kálvin, s a reformáció magasztos szelleme által lettek volna áthatva, ezt ép oly kevéssé állithatjuk, minthogy N. Konstantin vagy Bonifác korában az áttért pogányok egyszerre valódi keresztyé­nek lettek; s valamint századok kellettek, mig ez uj keresztyén tömegben a pogányos szel­lem, pogány szokások, babonák, rabszolga­tartás csak a nagygyából is meg lettek semmi­sítve ; igy a reformáció szellemének is idö kel­lett, mig az híveinek keblébe behatolhatott, mig a protestáns tömeget áthatni képes lett; követ­kezőleg a reformáció hajója már csak a ballaste tömeg miatt is lassan haladhatott, — e ballastra pedig nagy szükség volt, gonoszok valának az idők, vész vihar környezé a hajót szüntelen. — De meg a reformátorok által a sz. Írásból ismét napfényre hozott nagyszerű eszmék — minők valának : a lelki szabadság, testvériség, Isten előtti egyenlőség — egyelőre csak a vallás s egy­ház körében érvényesítettek, s kivált Luther tud­juk mennyire óvakodott e körből csak egy gon­dolattal is kilépni: pedig valamint a keresztyén­ség hivatása az volt, hogy lassanként áthassa — és át is hatotta — az életnek minden rétegeit, vi­szonyait, úgy szinte a reformáció magasztos esz­méinek is missiója az volt, hogy a keresztyénsé­get átalakítsa, hogy mihelyt azok a protest. egy­házban basist, orgánumot nyernek, azonnal át­hassák az államot, társadalmat, tudományt, ipart, szóval hogy egy egészen uj kort teremtsenek, az egész keresztyénséget egy magasb polcra emel­jék. De ez megint csak ugy történhetett meg, ha a reformáció részéről a praktikus életben nagy ugrás nem történik, nagy hézag nem támad, s ha azon conservativ szellemű intézkedésben marad mintegy az ó világot az ujjal összekötő híd. Ezért habár össze nem egyeztethetőnek te­kintjük is a reformáció szellemével valamely örök érvényű s kizárólagos tekintélyűnek gon­dolt symbolum felállítását, habár szeretünk fá­tyolt borítni azon szenvedélyre s türelmetlen­ségre, melyek közt a későbbi hitformulák meg­születtek : de minden esetre csak az isteni kéz bölcs vezetését látjuk abban, ha a reformáció egyelőre azon körülmények között, ha mindjárt alapelveivel való következetlenségbe eséssel is conservativ, stabilis jellemet öltött. Elég ha a reformátorok magasztos óráikban kimutaták a révpartot, s kitüzék a lelki szabadság lobogóját, melybe és melyhez az egyház hajójának töre­kedni kell; habár a hajónak lassan lehetett és lehet is a felé közeledni, habár a kormányosok tekintetbe vévén a nehézségeket, az előttök álló zátonyokat örvényeket fontolva haladtak s egy időre horgonyt vetettek. Felettébb sajnos azonban, ha valamely hajó kormányosai feledik a révpartot, hova töreked­niük kellene, ha a horgonyon, melyet csak ideig­lenesen, csak a dühöngő vihar tartamára vetet­tek , véglegesen akarnak maradni, s a hajóban levőket kitűzött céljok elérésében gátolják; vagy más szóval ha valamely párt vagy felekezet az őt éltető szellemet első fejlődési stádiumán le akarja bilincselni. Nem! a megindult szellemet többé visszanyomni nem lehet; — az életre kelt eszmét saját szülője sem képes többé elfojtani. Ha a tél bilincsei lehullnak, jöhetnek késő fa­gyok, melyek a tavaszt hátráltatják, de el nem fojthatják. Vess gátot az árnak, feltartóztathatod egy időre, de bizonynyal áttör s ha rendes medrében nem mehet, uj utat erőszakol magá­nak, s minél nagyobb küzdelemmel, annál több rombolást okozva. Feledé ezt a 17-ik század, ke­serűen megsiratá a 18-ik, A reformáció által ugyanis felszabadult Eu­rópa a zsarnoki gyámság alól; előbb ugyan csak a vallási s egyházi téren törettek szét a sze'llem­nyűgöző bilincsek, de azon szellem, mely e téren szabaddá, önállóvá tevé, uj életre hívá az embe­riség egy részét, az csakhamar áthatotta az eu­rópai társadalomnak minden rétegét, uj mozgal­mat, életet, költött mindenütt, és e szabad szel­lem hatását alig 200 év elforgása alatt megérzé a leghatalmasb országalkotmány ép ugy mint az

Next

/
Oldalképek
Tartalom