Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)
1863-11-29 / 48. szám
rint: kánonok) voltak érvényesek, flamaliarféléknek azért neveztetnek, mert azokat Hamaliar Márton superintendens — miként főtiszt. Székács József urnák a fencimzett füzet elején álló értesítéséből tanuljuk — 1800-ban Radvanszky János akkori kerületi ügyelő, és Ambrózy Sámuel akkori kerületi főjegyző közreműködésével dolgozta ki. Dolgozatát 1801-ben a kerületi gyűlés véleményadás végett az esperességekhez küldötte le. Ezek véleményeiket 1802-ben beadván s azok még azon év végső hónapjaiban összeállittatván, az igy elkészült munkálatot 1803-ban zsinórmértékül fogadta el a kerület s ügyeit azok szerint intézte korunkig. Természetes, hogy ezen utasításokat 60 év óta egyben másban túlszárnyalta a korszellem, túl a hazai törvényhozás is. Eljöttnek hitte tehát 1862-ben a kerület azon időt, midőn a szóban forgó utasításoknak a mostani viszonyokhoz képest mulhatlanul át kell idomittatniok s a kor és ujabb hazai törvények kívánalmaihoz alkalmaztatniok. E feladattal egy küldöttség lön megbízva, mely munkálatát a f. é. kerületi gyűlés asztalára le is tevé. A kerület, tisztelve az autononiia elvét és jogait, végleges megállapítás előtt véleményadás végett az esperességeknek kiadatni rendelte a munkálatot, s mivel ennek leíratása a kilene egyházmegye számára ugy időrablónak, mint célt tévesztöleg költségesnek találtatott: jobbnak vélte a kerület azt kézirat gyanánt kinyomatni s minden egyes gyülekezetnek megküldetni. Igy keletkezett a fencimzett füzet. Tartalmának csak címeit érintem. Vannak benne utasítások elemi iskolatanitók, segédtanítók, papok, segédpapok, helyi ügyelő, helyi gondnok és egyházfi, esperességi jegyző, pénztárnok, körpapok, fő- s alesperes, esperességi ügyelő, ievita, püspök, kerületi ügyelő, jegyző, pénztárnok, végre tanárok számára. Bírálatába a munkának, mely annyi sok rostán fog megfordulni, nem bocsátkozom; megjelentét csak azért hoztam e lapokban köztudomásra, hogy kivált a világiaknak, kik ez alkalommal is érvényesíteni akarandják jogos befolyásukat, felhíjam reá becses figyelmét. Példányok, ugy hiszem, kaphatók lesznek az esperességek, de megrendelhetők Osterlarnm Károly könyvárus űr utján is 40 kr. o. é. Ezen árt nem fogja sokallani az, a ki látandja a sűrű nyomtatást és íigyeleinbe veendi, hogy a nyomtatási költséget felülhaladva befolyandó öszveg a kerület rendelkezése alá fog adatni. Érdekelheti egyébiránt e füzet a többi három testvérkerületet is, különösen a dunántulit, mely utasításainak hasonló átdolgozását szintén munkába vétette. Egy szerény megjegyzést kockáztatok még. Az egyházmegyei észrevételek beküldésének határnapjául a jövő év jul. l-jét tűzve ki a kerületi gyűlés; ezzel azonban nincs eltiltva a korábbi beküldés. Szét lévén immár küldve a példányok és elég idő adatván számos embernek a munkálat minden oldalról megbirálására, mihez járul még a kilátásba helyezett s után küldendő consistoriumi eljárás hasonlóan átdolgozott munkálata : gyanítom, hogy sok észrevétel — mert szó csakugyan fér nem egy ponthoz — fog beérkezni az egyházmegyék részéről. Hogy tehát halasztást ne szenvedjen a nyomatékos ügy, kívánatosnak látom, hogy az esperességek a kerületileg megállapított jul. 1-je helyett jun. l-ig küldenék be észrevételeiket; mert ha ezeket aug. elejéig a midőn valószínűleg tartatni fog a kerület gyűlése, megvitatni, szerkeszteni s emigy könnyen átnézhető, kimerítő s hasznavehető uj munkálatot a kerület asztalára tenni s mindezt legföljebb négy hét alatt az ez ügyben újból megbízott küldöttségnek el kellene végezni, tartok tőle, hogy a munkálat legszívesb akarat s minden erőfeszítés mellett sem lesz elkészíthető. G—y. BELFOLD. PEST, nov. 20. Az ág. hitv. egyházegyetem küldöttségének ö Felsége által lett fogadtatását először egy magántávsürgöny jelenté. A „Független" bécsi levelezője f. hó 18-ról bővebben igy ír e tárgyról: „Az ágostai egyetemes egyház küldöttsége (Prónay, Zsedényi, Fest, Haubner, Geduly és Lángh urak) ma délkor volt ö Felségénél kihallgattatáson, s kegyteljesen fogadtatott. Báró Prónay, mint a küldöttség szónoka, hosszasb magyar beszédben adá elő ö Felségének a sérelmeket, melyeket az ágostai egyház szenved; szenved, miként mondá, ugyanazon korszakban, a midőn ö Felségének bölcsesége, törve az absolut rendszerrel, nemcsak az úgynevezett örökös tartományokban -vetette meg nagylelkűen az alkotmányos szabadság első alapját, de még a nagy német népcsaládnak is törekedett azt bátor kezdeményezés által biztosítani. Szónok több sérelmi eseteket hozott fel, első helyen a Hodzsa-féle ügyet emiitvén meg, s beszédét körülbelül e szavakkal végzé: Ezek előterjesztése folytán bátorkodunk egész őszinte fiúi bizalommal, s keblünkben élő tántorithatlan hűséggel esedezni, kegyeskedjék cs. kir. ap. Felséged ősi autonom egyházunknak az 1790-ik évi 26-ik cikkben foglalt jogainkhoz visszahelyeztetését elrendelni, s ennek kapcsában a magyar kormányszékeket sérelmeink törvényes orvoslására, ezek között pedig a Hodzsaféle ügynek az 1790-ik évi 20-ki törvénycikk alapjainál fogva bíráskodási jogunk épségben fenntartására legkegyelmesebben utasítani. Midőn tehát Felséged legmagasb oltalmáért esedeznénk, azon édes reményt táplálja keblünk e percben is, hogy Felséged igazságszereteténél fogva egyházunk ősi autonómiáját biztosítani, s igy híveink vallásos érzelmeit megőrizni kegyeskedendik. Mert, Felséges császár s apostoli király, a népek lelki nyugalma az állam és trón legszilárdabb támasza." O Felsége, szinte magyarul, a következőkkel kegyeskedett válaszolni: „Birodalmam bármely hitfeletkezetének nyugalma s boldogsága egyaránt fekszik szívemen. Ónok panaszait is ennélfogva meg fogom vizsgáltatni, s gondom leend rá, hogy, tekintettel az 1790. évi 26-ik tcikkre, mindaz megtörténjék, mi a törvényes föfelügyeleti jog határai között az osztó igazsággal egybefér. Az egyes panaszpontok iránti határozataim egyébiránt külön fognak önökkel annak idejében közöltetni."