Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-29 / 48. szám

Ö Felsége ezek után a küldöttség tagjaival hosszasban kegyeskedett beszélgetni, ugy hogy az audientia jó félórát tartott." A KÜKÜLLÓI EV. REF. EGYHÁZMEGYE ŐSZI KÖZGYŰLÉSE. Nor. 6- és 7-ikén. Prot. egyházainkra nézt megmérhetlen becsű nyeremény azon közrészvét, mely e becses lapot életre segítvén, fennálhatását biztosítja, mert ennek létezése óta kisérheti figyelemmel hazánkban is, a prot. ügyek iránt érdekeltséggel viseltető, a vélemény harcokat, e harcok által kivivott eredményeket, a különböző egyházmegyékben a közügyek fejlődését és az azok előhaladását vagy hátramaradását szülő okokat; ebben van tér engedve elismeréssel koszorúzni az anyaszentegyház javáért küzdőket fáradalmaikért, és kárhoztatást szórni azokra^ kik hivatásukat megtagadván, a közjót önhasznukhoz mérik vagy egyes tekintélyeknek tömjénezve, véleményükben magukat terrorizaltatni engedik— szóval ez azon egyházi közlöny, melyben az üdvös vívmányok és határozatok felett örömünket, a káros következményüek felett pedig panaszunkat hallathatjuk. Nem célom ecsetelni e becses lap hasznos voltát, sem életre valóságát — amazt tanúsítja eddigi iránya, ezt pedig köztiszteletü szerkesztője s érdemes munka társai; azonban talán nem fogja a nt. szerkesztő úr tolakodásnak tekinteni, ha megvallom, mikép e rövid kitérésre azon közöny szolgált indokul, melylyel ez értekes irodalmi vállalat körünkben mostanig találkozott; óhajtom hogy a jövő évben mentől nagyobb legyen azok száma, kik az ez iránti figyelemébresztést mint feleslegest részvétükkel cáfolják meg. Ézekután már le szállok kitűzött célomra. Öszi közgyűlésünk nov. 6-ikára Sővényfalvára hivatott egybe, hová nt. esperesünk betegsége miatt meg nem jelenhetvén s világi felügyelőink is hiányozván, az elnöki széket jegyzőnk t. Dali István úr foglalá el. A gyűlést rendes isteni tisztelet előzte meg, mely alkalommal köztanitást tartott, b. sz.-miklósi lelkész, t. Sámuel József atyánkfia, értekezvén Máté 6 r. 9 v. alapján az Istenországáról, négy részre osztott szabatos kerekbeszédében a tárgyat kimeritetten s oly ékes szóllással fejtegeté, hogy nem •olt arc, mely vissza ne tükrözte volna a kebel meghatottságát. Volt mit hallgatni a gyülekezet minden rétegének s meglehete győződni, mikép a szeszélyes sors nagyon fukarul jutalmazá e jeles tehetséget, ott jelölvén ki működési körét, hol értéke nem ismertetvén, ngy tűnik fel mint szemét dombra hullatott gyöngyszem. Isteni tisztelet után a gyűlés megalakulván, tárgyai közül megemlítésre méltók a következők : 1. Aggodalmat támasztván az árva-özvegy pénztár lassú növekedése, jóllehet pénztárnokunk E. P. lelki ismeretes kezelése módjához a kételkedés leghalványabb árnyalata sem férhet, mindazáltal felszollittatott az emelkedést gátló okok előterjesztésére, melyet megtevén, a pénztár hátrányát előidézőknek találtattak: az uj papok és tanitók első évi jövedelmük hatodának be nem szolgáltatása és a részvények pontatlan fizetése, minek következtében jövendőre nézt újból is meghatároztatott, hogy mindén részvény köteles, hogy az e tekintetből még 1356-ban hozott kebelbeli törvények érvényességét tiszteletben tartsa. 2. Pünkösti r.zsinatunk, küküllővári lelkész, t. Vas Ferenc atyánkfiát, több nyomos okoknál fogva, egyházában tarthatlannak találván, onnan csere utján elmozditandónak Ítélte, mely Ítélet ellen nevezett lelkész ügyét a k.zsinatra felebbezvén, hol azonban az egyházmegye határozata, helyben hagyatván, az arra vonatkozó válasz r. székünk által tudomásul vétetik. E per több r.zsinatokon át annyira megharcolta s kifárasztotta egyházmegyénket,mikép nem csuda ha mindazoktól, kik nem csak az egyház, de a lelkész megmentését is szívöken hordák,a k. közzsinat e célszerű határozata teljes megnyugvással fogadtatott. De ne gondold kegyes olvasó! hogy sikerült e bonyolodott ügyből kibontakozhatni. Mint midőn a hullámoktól megrongált hajót egy hirtelen támadott vihar épen a rév széliről sodorja vissza a tenger mélyébe, ugy jártunk mi is, már már bevégzettnek hittük e viszályos ügyet, midőn nagy meglepetésünkre helyettes elnökünk puszta szóval előadja, hogy 25 ember folyamodványt terjesztett a mig. főegyházi-tanács elé, melyben kedvelt papjuk meghagyatását azon kinyilatkoztatással kérik, miszerint ha az tőlük megtagadtatik, kénytelenek lesznek éltüket a Kis-Küküllő hullámainak áldozni; miért is az ügy e fordultával k.elnök nem tartja előnyösnek a k.zsinat határozatát teljesedésbe vétetni. Most fejlődött ki osztán egy zajos és hosszason tartott vitatkozás. Esperesi helyettes atyánkfia a tényállás igazolása tekintetéből fölkéretett a létezőnek állított kérvény felolvastatására, de a mi nem lévén, elő sem vétethetett, következőleg a puszta szóvali előterjesztés az ügyértők által érvényen kívülinek tekintetvén, az egyházbani zavar lecsendesítése érdekéből a k. zsinat határozatának teljesítésbe vétele sürgettetett. Azonban a nézetek meghasonlottak; mig az egyház és lelkész megmentésére törekvők a k. zsinat határozatától elállani adatok hiánya következtében semmi alapos okat nem láttak: addig a tekintélynek hodolók a m. f. egyházi tanács mellőzésével annak méltóságát vélték kockáztatni, és igy az előbbeniek le szavaztatván, határozattá lett a m. f. egyháztanács ez ügybeni nyilatkozatának bevárása. Vájjon melyik félnek volt igaza ? annak megítélése az alább következendők után nagyon könnyű. Superintendentiánkban legalsó fórum a r. szék; ha a vádlott az itten hozott ítéleten nem nyugszik meg, szabadságában áll ügyét a közzsinatra felebbezni, az a r. szék Ítéletét vagy helyben hagyja vagy megsemmisíti, mindakét esetben leküldi a r. székhez az illetokkeli közlés végett; ha az elítélt fél a k. zsinat végzésén sem nyugodnék meg, folyamodhatik a r. zsinat utján m. f. egyh. tanácshoz, de a mely nagy számmal lévén a k. zsinaton képviselve, ritka eset, hogy annak határozatán változtasson. A fent érintett formaszerüség követésével van értelme a felebbezésnek, ellenkező esetben semmi. Itt tehát az a nézet volt helyesebb, mely formaszerüség hiánya következtében nemhogy am. f. egyh. tanács tekintélyét cson-