Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-01 / 5. szám

Flórenc már is főpontjai az evangyéliomi életnek az olasz félszigeten. Legújabban Nápolyban is megalakult egy gyülekezet s nyilvános istentiszteletekre most épülő tem­plomára világszerte kegyes adakozásokat gyűjt.*) E szerint a protestáns mozgalom Olaszországban, a mennyiben uj egyházközségek alakításában és a nyilvános áttérésben nyilatkozik, eléggé élénknek mondható ugyan, de azért még mindég szerény határok között mozog. Ha­nem mióta Olaszország legnépszerűbb embere kimondta, hogy „a keresztyénség az általános emberszeretet és sza­badság vallása"; a nép rokonszenve az uralkodó egyház iránt általában csökkent és „emberiség szabadság és haza1 4 lett az olasz föld jelszava. A hazaszeretet képezi most a valódi vallást az olasz nép nagy részénél, mert ez cselekvésének förugója. S épen ezért nem lehet tagadni, hogy a vallási mozgalmak kime­netele a politikai viszonyok kifejlődésétől van föltételezve. Azon ellentét, mely a pápaság és az olasz királyság között létezik jelen alakjában, sokáig nem állhat fenn. Ha e vi­szálynak békés uton szakad vége s a pápa Olaszországban s Olaszország a pápa mellett megmarad, akkor az olasz la­kosság tömegesen alig szakad el a katiiolikus egyháztól a legközelebbi időben. Hanem ha Yictor Emánuel vagy utódai és a pápa között tökéletes szakadás történik, akkor nem lehe­tetlen,egy olasz nemzeti egyház keletkezése.Csakhamar meg fog arról győződni a nép, hogy katholikus egyház, korlát­lan hatalmú s csalhatatlan pápaság nélkül, fenn nem állhat, s az uralkodóház- és kormánynyal élén, talán módosított alakú és nevű protestáns egyházba fog áttérni a nép. S ak­kor meglehet, hogy a mostani evangyclmi egylet és a wal­densek felekezete is bele fog olvadni a nemzeti olasz egy­házba. B a t i z f a 1 v i 1 s t v á n. *SS&S* TÁRCA. A PITESTI REF. MAGYAR TEMPLOM FELSZENTELÉSE OLÁHORSZÁGBAN.**) Annyi küzdés s csak Isten tudja mily nemes igyeke­zet után mindnyájunk részéről: Isten megadta érni a napot melyen pitesti szegény híveink, a felekezetességet nem is­merő jóltevök, s nagy részt az összes magyar ref. anya­szentegyház szent; siklusaiból épített pitesti templom fel­szenteltetett. Mivel mi valánk a tényezők: csak száraz leí­rással kedveskedhetünk ott, hol lelkünk mély hálája s buz­góságával beszélhetnénk. A szentelési nap karácson első napja. Hogy ily téli időben történt a szent ünnepély s hóna­*) Ft. Székács József superintendens űr gyámintézet részé­ről épen e napokban küldött 50 fortnyi segélyt a nápo­lyiaknak templomuk építésére. Bflvi. **) Nem lévén senki ki e tudósítást megtegye: kénytelen valék ezt is magam tenni meg. Cz. M. pókkal előbb nem hirdettük: ez a körülmény szükségessé­gének tudható fel. Készen volt a templom, az adósság kifi­zetve, rendbe hozva, nem akartam elmulasztani az alkalmat hogy tiszt. Nagy József társamat mint papot a gyülekezet­nek, s a gyülekezetet neki ezen ünnepélykor ne adjam át-, magam pedig mindeneket rendbe hagyva igy ne könyörög­jek az öntudat nyugodtságával: uram bocsásd el szolgá­dat békével. Valami megható volt ez. Minden felekezeti kü-Iömbség nélkül megtelt az ur e kis sátora ; jővén hogy lás­sák az ünnepélyt, mellyel egy egyszerű ref. templom fel­szenteltetik. Az ünnepély igy ment végbe; a gyülekezet énekelte először ,,Im bejöttünk nagy örömmel. Aztán fel­állóra. Jövel szent lélek ur Isten." Utána „nagy Isten a kit az egeknek" mely után én a szószékbe felmentem s alkalmi imádság után templomszentelési beszédet tartottam a LXXII. Soltár 9-ik verse szerint : „Uram előtted arcra bo­rulnak, a kik a pusztában vannak. Beszédem záradéka bú­csú volt pitesti híveimtől, s beköszönő lelkészöket az ő bi­zalmukba szeretetökbe s viszont való ajánlás. Megáldván őket nagyjaikban és kicsinyeikben ; utánam Nagy József társam köszöntött be Csel. 20, 24 v. szerint buzgósággal, lelkesedéssel. 0 végezvén beköszöntő prédikálását, én men­tem fel még s mondottam egy rövid oláh beszédet megkö­szönvén az oláh atyafiaknak e templom építésnél is kimuta­tott részvétöket, pártfogásokat s kérvén én mint az apos­toli pályán tovább menő, onnan távozandó továbbra is a mi kicsiny nyájunk, egyházunk, iskolánk iránti részvétöket, pártfogásukat. Szívesen vették s mások mondták, hogy még könnyeztek is rajta. Mind a magyar, mind a román beszéd­ben kijelentem, hogy templomunk ugyan ref. magyar tem­plom, de felekezeti külömbség nélkül minden templom nél­kül szűkölködő keresztyének temploma. Az oláh beszéd vé­geztével lelkész, társam rövid beszéd és áldás mellett át­vette a templom kulcsát, pecsétjét, anyakönyveit, mely ha más alkalommal nem járná is meg, itt helyén volt, mert az adta át, a ki mindazokat létesité. Az átvétel után egy éne­ket „Belső tiszaságban énekeltünk ketten, mely után az uri szent vacsorát kiszolgáltattuk, szintén együtt s minde­zeket végezvén a bezáró ének után mint külföldi magyar templomban „Isten áld meg a magyart'4 énekeltük el. Az egész ünnepély egyszerű de lélekemelő volt. Le­gyen elég ennyi. Jelen voltak a város elöljárói, sok román ur és úrhölgy az osztrák sztározta s mindannyian, ugy lát­szik, meglepetve egyszerű cultusunk fönsége által. Sajná­lattal vettük, hogy sem a bukaresti sem a ploesti egyház noha meghivatott, képviselve az idő rövidsége s az ut rosz­szasága miatt nem lehetett. A templom fedele mint a to­rony is bádoggal van födve; belső elrendezése is elég ízletes s óhajtva várom, hogy Ploesten mását építhessem. A templom és torony építése készpénzbe 977 és % aranyba került. Ebből 21 arany értékű anyagot én készen találtam. Az egyház híveitől és más adakozóktól bejött 268 ar. 23 lé és 12 para. melyet Kovács Zsigmond, Timár János, Vincze Sámuel és Jakó Ferenc, egyháztagok gyűjtöttek, kiszámít­va belőle 60 aranyat, melyet az idegenek között én gyűj­töttem. A missio pénzéből az építésre fordíttatott 687 arany

Next

/
Oldalképek
Tartalom