Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-01 / 5. szám

és % rész, melyről az egyháztagjaitól vett bizonyságot ide mellékelve küldöm. Legyen hála a minden kegyelem istenének ki megsegített e templom fölépítésében. Fogadják a pitesti reform, hivek és az én mély hálámat mind azon kegyes jóltevök, kik e szent célra adakoztanak. Fogadja különösen a két magyar haza s a inissio minden pártfogói, az összes ref. magyar egyetem. Fogadják hálánkat a Romaniában lakó jóltévök a magas kormány, a város tisztviselői s a bukaresti és ploesti ref. egyházak, tiszteletes Koos társam és mindenki ki csak egy fillérrel is gyámolított. A pitesti egyház tagjai pedig, kik tehetségökhöz képest buzgón fáradoztak, s még a kész pénzen kivül munkával is, mely beszámitva nincs, segélték az épitést, legyenek megáldva. És te magyar templom légy menedéke a szétszórt magyarságnak, sionja ez idegen földön a magyar nemzetiségnek, keresztyénségnek; mindenha őrködjék feletted az oltalmak szent Istene! Oláhországban Pitest és Bukarest közt. Dec. 28. 1862. Czelder Márton. MISSIÓI LEVELEK DR. BALLAGÍ MÓRHOZ. XLIII .*) Ismét rendbe kell szedni bensőin világát. A mult kínjaira visszamenés, föllege az emlékezetnek, melyen a lélek elsötétül. És nekem sok ily fellegem van. Maradj magadra lelkem bánatoddal. Beszélj tényeket habár lefoszlott rólok költői varázsod, s te ki a forrás vagy, rejtőzz el, — sziklákról esvén: ne zajogj, mig a szabad mezőre nem érnek habjaid. November eleje van. Én előbbeni betegségembe vissza esvén csak alig jöttem ki a halál árnyékából. Midőn én mindeneket Istennek köszönhetek, lehetetlen hogy gondolatimat be ne szentelje az ö iránta való hálaadás. A nyári betegség sokban elmarasztott. Oly erőtlen vagyok most is; — pedig meg kellene látogatnom kedves hazámat; meg, az annyi próbáitatást szenvedt édes anyát; — meleg-e még a szülei szív, bánata közül kihajlik-e még a szabadság reményvirága, a jobb sors kitének örök zöldje ? Megyünk megyünk haza; — semmi vissza nem tart ha Isten velünk. Ne sírjatok kedves híveim, pásztorkodásom *) Két levél kimaradván a sorozatból, most bizonyult be, hogy recepisse mellett is elveszett. Nagyon sajnálom. Ez a moldvai ügyeket tárgyalta. Legközelebb után fogom pótolni noha nem tudom, ha oly hiven-e, mert csak egyszer volt leírva mely pedig elveszett. Társaimnak, barátimnak s a velem érintkezőknek ezennel kijelentem, hogy becses leveleiket hozzám recepisse mellett küldeni kegyeskedjenek, s ha nem válaszolnék: bizonyosan nem kaptam meg, reclamáljanak. Két esztendő óta ha valakinek nem válaszoltam, nem kaptam levelét. Én minden levélre válaszolok, bármily csekély értékű legyen az. Hogy pedig még a többiek közt a mostanihoz hasonló kedvetlenségnek is ki vagyok téve: arról nem tehetek. Ezt pedig méltóztassanak megjegyezni. Cz. M. , összegyűjtött nyája, roskadó életem zöld lombjai. Féltetek, hogy beteg vagyok^s nem láttok többé ? ne féljetek, Isten megtart, — ő reá bizlak benneteket, — tartsátok meg a miről utolszor prédikáltam, hogy ö az erőtlenekben dicsőíti meg erejét|és diadalmát. Ismét földeden vagyok hazám, édes hazám; fogadd kedvesen bujdosó gyermekedtől a visszontlátás üdvözletét. Mióta nem láttalak uj rküzdelem és próbáitatáson mentéi keresztül, lelked virágzott, s habár el nem virult, virága beborult. Mit hoztam neked? mie lehet egy magamhoz hasonló szegény gyermekednek. Hoztam a bujdosók üdvözletét és háláját, hogy még rólok emlékezel; könyet s a keserű könyben édes reményt, hogy te élni fogsz, neked örökre élned kell. De tényeket; ne váljunk unalmassá reményünk beszélgetésivel. Brassóban tiszt. Molnár János társam alkalmat nyújtott az örömre, hogy híveink számát egygyel növelhessem. Brassó mint Erdélynek, ugy ref. ekklézsiáinknak is a magyar földön végpontja. Néhány évtizede csak, hogy ottani gyülekezetünk ujolag egybehozatott; s Molnár kedves társamnak kitartó szorgalma és buzgósága által gyarapodik, virágozik. Nem hagyhatom említés nélkül mily buzgóan kezeli ő a könyvtárt, melyet maga alapított s mint igyekszik e végponton a nemzeti szellem terjedésén. Üdv i;eked fáradozó társam, áldás munkádon, mely oly nemesen jóltevö. Brassóból Szebenbe menvén, ha csak pár percre is meglátogattam ottani lelkésztársamat. Az nekem régi szokásom, hogy a hol megfordulok, nem mulasztom el fölkeresni a velem egy pályán működőket. Egy szó vagy gondolat váltás, körültekintés, mind hasznot hozók, élvezetesek. Az igaz, hogy futni, keresni kell, mig más kényelmesen piheni a szekérrázást, de mégis megfizethetetlen az a szívesség és öröm, mely ily találkozás alkalmával sokszor kínálkozik. Szebenböl Kolozsvárra érvén, még oly gyenge valék, hogy alig járhattam szíves házi gazdám és barátom S z á s z Domokossal. Mind a főt. püspök B o d o 1 a Sámuel úrral, mind a töbhi kolozsvári jelesek, lelkészek, tanárok, főt. Kriza unit. superintendens, a bölcs és kegyes mltgs S a 1 a m o n József és sok nemes lelkekkeli találkozás : lelkemre, mely borúban szinte beteg kezdett lenni, jóltevöleg hatottanok. Volt szerencsém Erdély Széchényije a magas lelkű gr. M i k ó Imre, sb. Kemény Ferenc nagyméltóságaikkal is találkozhatai. Érdekkel részvéttel kérdezősködtek mindannyian sorsom s az itteni állapotok és körülmények felöl; s ígérték további pártfogolását az ügynek melyet hordozok. Hála Istennek. Erdély dicséretes lelkesedéssel karolta volt fel, e szegény missiót. Nemesen áldozott reá. És ha ott is nagy gond kell hogy fordittassék a sok helyt pusztulásnak indult egyházakra, a nemzetiség plánta helyeire: mind e mellett is édesen remélem, hogy könyörületeknek ha csak néhány siklusa is lesz, melylyel időnkint az itt annyi küzdelemmel alapított ref. magyar telepeket, a protestantismus és nemzetiség keleti őrhelyeit gyámolitandják. Kolozsvárt a néptanítói értekezletben jelen lévén