Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-29 / 48. szám

«• Hivá (szólitá) pedig Já­kob az Ö fiait, és monda né­kik: Gyűljetek egybe, hogy megjelentsem, a mik reátok következnek (hogy hirdes­sem meg a mi ti reátok kö­vetkezendő) az utolsó na­pokban. Gyűljetek egybe és hall­jatok Jákob (Jákobnak) fiai, halljátok Izraelt a (ti) atyá­tokat. 3- Rűben az én elsőszü­löttem, te én erősségem, és a fájdalomnak kezdeti (és kez­dete az én fájdalmamnak): elsőbb az ajándékokban, na­gyobb a birodalomban (Fö­lebb lettél volna az ajándé­kokkal , nagyobb a biroda­lommal.) 4* Kiöntettél mint a víz, ne nevekedjél: mert az atyád ágyára hágtál (mert felhág­tál az te atyádnak ágyára), és megfertéztetted az ö ágyát (leppelét.) 5- Simeon és Lévi atyafiak, hamisságnak hadakozó edényi. 6- Az ö tanácsokba ne jöj­jön (menjen) az én lelkem, és az 6 gyülekezetekben ne légyen az én dicsőségem: mert dühösségekben (az ő haragjokban) megölték a fér­fiat, és az ő akaratjok szerint megásták (elrontották) a falt. 7- Átkozott az ő dühössé­gek (az ö haragjok) mert vakmerő: és az ő boszonko­dások, mert kemény: elosz­tom őket Jákobban (a Já­kobba), és elszélesztem őket Israelben (Israelbe.) 8* Juda téged dicsérni fog­nak (tégedet dicsérnek) a te atyádfiai, a te kezed (lészen) a te ellenségidnek nyakokon, imádni fognak téged (imád­nak tégedet) az (a te) atyád­nak fiai. i. Szóllitá azért Jákób az Ö fiait, és monda: Gyüllyetek öszve, és meg jelentem tinék­tek, a mi következik reátok a napok utollyán. 2. Gyüllyetek egybe, és hallyátok-meg Jákobnak fiai, és halgassatok Izraelre a ti atyátokra. J. Rűben, én elsö-szülöt­tem vagy te, én erősségem, és az én erőmnek eleje, mél­tósággal és hatalommal felső. \ Álhatatlansággal ollyan voltál mint a víz, nem leszesz felső, mert a te atyádnak ágyára hágtál, s akkor meg­ferteztetted: az én ágyamra hágott! Simon és Lévi atyafiak, erőszaktételnek eszközei az ö szerződésekben. «• Az ő titkos tanácsokban ne menny óh én lelkem, és az ö gyülekezetekkel ne edgye­sülly óh én ditsosségem ! mert ö haragjokban meg-ölték a férfiat, és az ö akarattyok sze­rint el-szakaszták az ökröket. Átkozott az ő haragjok, mert kegyetlen vólt, és az ö bűsúlások, mert kemény vólt, el-osztom őket a Jákobban, és el-szélesztem őket az Iz­raelben. •• Te Júda! tégedet di­tsérnek a te atyádfiai, a te kezed lészen a te ellenségid­nek nyakokon; meg-hajolnak te előtted a te atyádnak fiai. d *) A kézirati eltéréseket rövidség okáért és hogy annál jobban kitűnjenek, zárjelek közé szedettem. B. M. 9* Oroszlánnak kölyke (Gyermekded oroszlán) Júda: a praedára felmentél (édes) fiam: megnyugodván lefeküd­tél mint az oroszlán, és mint a nőstény oroszlán, ki (ki­csoda) költi fel ötet? 10 - El nem vétetik a feje­delmi (királyi) pálca Judából, és a fejedelem az ő ágyéká­ból, míg nem eljö a ki elkül­detik, és ö lészen a nemzet­ségek várása. n* A szölöhez kötvén az ő vemhét (köti a szőlőkerthez az ö csitkóját), és a szőlőtő­höz, ó édes fiam, az ö nős­tény szamarát: Megmossa borban a (az ö hosszú) ruha ját, és a szőlőnek vérében az ö palástját. 12, Szebbek az ö szemei a bornál, és a fogai fejérbek a téjnél (és az ö fogai a tej­nél fejérbek.) 13 - Zebulon a tengei part­ján lakik (a tengernek part­ján lakozik) és a hajóknak ál­lásával elér (mind) Sidonig. Issakhar erös szamár a határok között letelepedvén (Isachar, mint az erös szamar az határok között fekszik.) 15, Látá a nyugodalmat, hogy jó volna; és a földet hogy jeles jó: és meghajtá vállát a hordásra (az hordo­zásra,) és lön adókkal szol­gáló (és adó fizető lön.) 16, Dán, megítéli az ö né­pét, mint más nemzetiség is Israelben (mint akármely az Israel nemzetségek között.) 17, Dán, kígyó légyen az úton, szarvas kígyó az ösvé­nyen, megmarván (megmarja) a lónak körmeit, hogy hátra essék a rajta ülö. 18, A te szabaditódat vá­rom (megvárom) Uram. I9 * Gád felövedzve harcol ö előtte, és felövedzik hátra (Gad ki ellen felkészülve ha­dakozik az ellenség, és ö di­adalmas leszen hátul.) »• Oroszlán kölyök a Júda, a prédából jöttél-fel fiam: le-hajol , fekszik mint az oroszlán, és mint a fene oroszlán , kitsoda költi-fel ötet ? Nem távozik-el a ki­rályi páltza Jűdától, és a tör­vény-tévő az ő lábai közzül, míg nem el-jő a Siló, és ö hozzája sok népek gyűlnek. ». Köti a szölö-töhöz az o számárát, és a nemes szölö­töhöz az ö szamárának vem­bét; meg-mossa borban az ő ruháját, és a szőlőnek levé­ben az ö öltözetit. Pirossak lésznek az ö szemei a bortól, és fejérek az ö fogai, a tejtől. 13 . A Zebulon a tengerek­nek rév-parttyán lakozik, és ö lészen az hajóknak ki-kötő helye, és az ő határa Sí* donig. Az Issachár, tsontos szamár, ki fekszik a kettős tereh között. És látván a nyűgadal­mat hogy jó, és a földet hogy kies, meg-hajtya hátát a tereh hordozásra, és adó-fizető lé­szen. A Dán, meg-itéli az ö népét, mint az Izráel nemzet­séginek edgyike. Lészen a Dán kigyó az úton, s ugró kigyó az ösvé­nyen, melly meg-marja a ló­nak farkát, hogy a rajta-ülő ember hátra essék. A te szabadításodra vá­rom a Jehovát! io. A Gádot, sereg fogja háborgatni; de ö is sereget háborgat végezetre.

Next

/
Oldalképek
Tartalom