Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-11-29 / 48. szám

tenénk; igen de igazi mély, komoly vallásos jellemet, feddhetlen erkölcsöt igen gyakran épen e vallástalanoknak látszók közt találunk, — ezek által ápoltatnak a leghívebben, s foganosittatnak nem ritkán a keresztyénség magasztos eszméi, az emberi méltóság, szabadságnak megfeleló'k, küzd tán az egyház fizetéses Őreivel, de kész szívvel áldozza fel vagyonát, éltét embertársai boldogságáért, — nem látod a templom előrészében farizeusi kegyeskedő képpel, de nem hiányzik az áldozók sorában, — kinevet némely, századok tekintélvébe burkolt szertartást, külsősé«/ 1 get, de falatja felét odaadja, ha a keresztyén józan felvilágosultság, műveltség érdeke kívánja; — tán hideg közömbös az ös bit alakzathoz, de hőkeblü s türelmes ember társai irányába. Nem! ezekre nem merem a vallástalanság s erkölcstelenség kövét dobni. Kisértsük meg inkább e harcot a történelem világánál felderíteni. A keresztyénséggel egy uj elv lép be a világba, egy uj világ kezdődik, még pedig olyan, mely a réginek merőben ellentétese. — Az ó világ szelleme, melyben a kevesek, egyes osztályok, vagy épen egyesek zsarnok uralma kifejlődék, parancsolni akará a világnak: „állj,'4

— meg akará akasztani az emberiség fejlődését, s egyrészt a zsarnoki vaspálca őrködék a felvilágosultság s haladás paradicsoma előtt, másrészt a tudatlanság s babona sötét köde fedé be az emberiséget, hogy ne mozdulhasson, az uj világ szelleme ellenbén, vagy a. keresztyénség szövétneket gyújt, a ködöt szétoszlatja, megmutatja az lítat, melyre az. emberiségnek lépni kell, melyre ez van irva „haladj," igyekezz tökéletes lenni, mint a te menyei atyád tökéletes. Az ó világban ott áll a korlátlan hatalmú úr, — lába alatt állatsorba aljasitott rabszolgák milliója. Az uj ezt mondja: ti mindnyájan szabadságra hivattatok, nincs görög, nincs zsidó,Isten előtt egyenlők vagytok. Az ó világban az erősb, hatalmasb ugy egyes ember, mint egyes nemzet vas pálcát és jármot visz ellenségként tekintett embertársára, vagy a szomszéd nemzetre. Az új világ igy szól: Egy atya gyermeki, testvérek vagytok^ az erős gyámolitsa az erőtlent, a hatalmas az ügyefogyottat, a dús a koldust. — Mint ég és föld, ugy állnak ez elvek egymással, az új világ az óval szemközt; és a mely percben ez uj eszmék megszülettek, megkezdődött a harc, mely módosított alakokban foly 18 száz év óta, a nélkül, hogy végét csak sejthetnénk is. — Hosszú idő az igaz 18 század, de perc az örökkévalóságban; s ha évek kellenek, mig az enyészetnek indult fa kidől s gyökerestől kivész: mi csuda, ha azon ó szellem s intézmények, melyeket évezredek állítottak elő, az idők teljessége után még 18 század múlva sem enyésztek el egészen? 8 ha napok kellenek, mig egy elvetett búzamag kicsirádzik, — évek, mig egy növény gyümölcsöző fává növekszik: mi csuda ha ez uj növény 18 század óta sem növekedett gazdagon gyümölcsöző terebély világfává? Lassankint múlik az éj setéte, — lassankint erősbül a feljövő nap világossága. Hogy miként enyészett az ó világ sötété, mint erősbödött az uj világ világossága: itt mellőzöm, elég legyen megemlítenem, hogy e két világ szelleme örökös küzdelemben állott egymással^ elég legyen e két szellem 1500 éves, vagyis a reformatióig nyúló küzdelmét csak párvonás- , ban jellemeznem. Jelesen: Az uj szellem azon keveseket, azon felvilágosodott, vagy felbuzdult kegyeseket, kik az első századokban az uj világnak, a keresztyénségnek polgárai lőnek, annyira áthatá, hogy ezek az ó világ szellemével teljesen szakitnak, annak minden intézményét ez uj társaságban lerombolják, s annak fiaival, a pogánysággal a legnagyobb önfeláldozást igénylő harcot folytatják; a mint azonban a 300 éves vérkeresztségből diadalmasan felemelkedő ker. szellem előtt meghódolnak előbb az ó kor ismeretes népei, majd az 5—12. századokban az uj történelem alkotói az európai uj, german-sláv népek, — még pedig meghódolnak valódi metanoja nélkül, legnagyobb részt császárai s fejedelmeik tekintélyére, parancsolatira: e nagy tömegen nem volt képes ez uj szellem azonnal teljesen áttörni, nem volt képes a nagy tömegek által áthozott .ó világias. szellemet, pogány babonát, gondolkodásmódot, szokásokat, intézményeket egyszerre megsemmisíteni, úgy hogy habár kitűnik ez uj szellem isteni ereje az ezt ha csak látszólag is befogadott népeknek vallási, egyházi, családi, erkölcsi, társadalmi életében, de tagadhatlan, hogy a benyomult pogány szellem is visszatükröződék a társadalom minden rétegében. Es ép ezért az 97*