Protestáns Egyházi és Iskolai Lap, 1863 (6. évfolyam, 1-52. szám)

1863-02-01 / 5. szám

által választott qregek és diákonusok kezelik. A megvá­lasztás visszavonhatlan ; de a választottak csak addig ma­radnak hivatalaikban, mig az egyház bennök a hivataluk betöltésére megkívántató tehetségeket látja. Az egyházi fegyelem a testvéries megintésben, dor­gálásban s szükség esetén az egyházból való kirekesztés­ben áll. E fegyelmet mindig az egész egyház gyakorolja. Az egyház szükségei adakozások utján fedeztetnek ; de az apostoli alamizsna-rendszer életbeléptetésén is fáradoznak, a mennyiben az egyesektől az egyház számára tett kegyes alapítványok elfogadtatnak, a diákonusok által kezeltetnek, melyek összege képezi azután a gyárnolitási pénztárt. Ezekből látszik, hogy e hitvallás és egyházalkotmány bár egészen protestáns alapon áH, mégis több sajátságos, hogy ne mondjuk különös fordulatot mutat fel, a mit legin­kább azon törekvésből lehet meginagy arázni, hogy csak azt akarják kötelezőnek ismerni, a mi a bibliában áll s hogy a lehetségig iparkodnak a legrégibb apostoli egyház jelle­géhez visszamenni, Az egyházalkotmányban egyébként az idő és tapasztalás kétségkívül változásokat fognak elő­idézni. A lelkészi hivatalt illetőleg ideiglenes állagot áll fen. Az egyházközségeknek megvizsgált s a kéz rátétéi által megerősített igehirdetői vannak; azonban a lelkész prédikatiója után minden egyháztagnak meg van engedve a gyülekezethez beszélni. Általában ugylátszik, hogy a katholikus vallás bőséges szertartásai ellenében, az olasz evangyélmi egyház lehetőleg a legkevesebb formaságot akarja meghagyni. Az Istentisztelet rendesen jól vezetett több hangú énekléssel veszi kezdetét. Már több olasz evangyélmi éne­keskönyv jelent meg, melyek részint eredeti, részint fordí­tott énekeket foglalnak magukban. Az énekek zenekíséret nélkül énekeltetnek el. Erre egy evangelista Cöregebb) vagy diakónus imádkozik. Az imádság után a község áment mond, mire a lelkész a szentírásnak egy szabadon válasz­tott részét olvassa fel. Perikopákat vagy az egyháztól előre kirendelt részeket nem akarnak. Ha az egyházi szónoklat bevégeztével senki sem kiván többé beszélni, a leikész egy berekesztő imát mond. Istentisztelet után minden vasárnap Úrvacsora szolgáltatik ki. Ez igen egyszerűen történik s alakjában az apostoli egyház szeretet-lakomáira (agapekra) emlékeztet, a mennyiben a kenyeret és a bort mindenki ülőhelyén költi el. A vasárnapi istentiszteleten kivtil hétköznap is tör­ténnek összejövetelek, melyeken részint a bibliát olvassák, részint pedig a katholikus vallás tanait cáfolgatva, a netán megjelent idegeneket hitvallásuk helyességéről meggyőzni s igy őket annak elfogadására iparkodnak birni. De a térítésnek ezen utóbbi módjánál sokkal üdvö­sebb hatást gyakorol a szentírás buzgó terjesztése olasz fordításban. Házalók hordják azokat egész Olaszország­ban, nem ritkán vagyon-, egészség- és életveszélylyel da­colva. 185 %9 -ig Felső-Olaszországban 3000 biblia ada­dott el és 600 ujtestamentom zsidók számára. — A wal­densek házalói az 1860-ik év május havától az 1861-ik év május haváig 50,000 bibiiát és ujtestamentomot adtak el. A téritgetést sújtó törvények egész az ujabb időkig igen szigorúak valának, hanem a mostani olasz kormány egészen szelid magyarázatokat ad azoknak. Sok eset fordul elő, hogy a protestánsokat ellenségesen sújtó rendeletek és törvények értelmét a hatóságok az evan­gyélmi egyház javára fordították el. A kormány egyéb­ként e tekintetben igen ovatosan jár el, mert nem meri még a hatalmas kathoükus papságot ellenségévé tenni. E műté­tek ellenében a római papság azon fogással él, hogy a hol lehet, vakbuzgó híveit fölingerii és föllázitja a protestánsok ellen. Igy már nem egyszer zavarták meg az evangyélmi testvérek ünnepélyeit, temetési meneteit. Ilyen durvább föl­lépések itt-ott még 1861-ben is történtek a fanatizált köz­nép részéről, hanem ezek csak egyes esetek voltak s rit­kán fordultak elő. Általában a katholikus lakosság az uj hitfelekezet irányában részint közönyösen, részint barátsá­gosan s testvérileg viseli magát. Hogy a római papság min­den lehető erőfeszítéssel iparkodik az „evangelisatorok" téritési buzgalmának ellene működni, azon épen nem lehet csudálkoznunk. Egyes esetekben, az ujitás mellett igen is nyíltan föllépő protestáns lelkészek, nem kerülhették el büntetésü­ket; hanem az ellenök folytatott perek és kárhoztató Ítéle­tek inkább vereség, vagy legföljebb pyrrhusi győzelem voltak ellenségeikre nézve, mig a protestáns ügy minden ilyen alkalommal erkölcsi diadalt aratott. — Az olasz ki­rályságnak legújabb büntető könyve az eddig csak türt vallásfelekezeteket egyenlő jogra és rangra emelte az ál­lamvallással s igy itt az üldözéseknek tökéletesen végök szakadt. Azon csalódásnak egyébként nem lehet magunkat át­engednünk, mintha már eddig tömeges áttérések történtek volna, vagy hogy Olaszország kevés idő múlva protestáns leszen. Az ilyen vélemény, pedig külföldi lapokban gyak­ran fordul elő, nem közelit a valósághoz, sőt inkább a vi­szonyok nem ismerésére mutat. Még itt-ott nagy akadályai vannak az evangyéliom terjedésének. De ha a római pápa mint a legutóbbi időkben, ugy ezután is, maga és törek­véseinek népszeriitlenitése által, a protestánsoknak segít­ségére leend, mégis csak fognak lassan-lassan szaporodni az evangyéliomi egyházak, melyeknek 'száma a waldens községek kivételével, jelenleg 20-at teszen. A vezetőknél nem hiányzik a buzgóság, lelkesedés evangyéliomi böl­cseség, de hiányzik pénz, főtényező a térítés mezején is. E célra legtöbbet áldozik Angolország; a Gusztáv Adolf egylet sem marad hátra, sőt Svédország és Éjszakamerika is küld adományokat; de még ez mind kevés. Ha Isten megsegíti a mi gyámintézetünket, talán a turini evangyé­liomi társulatot nemsokára, mi is meg fogjuk örvendeztetni egy kis szerény adománynyal. Legszebben virágzik Turinban és az Arno mentében az evangyéliomi élet Olaszországban. Florencben a wal­denseknek 8 tanárból álló egyetemük s a többi hitfeleke­zeteknek is jeles fiú- és leánytanodáik vannak. Turin és 10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom